Kis tigris✔︎𝘁𝗮𝗲𝗴𝗴𝘂𝗸

1.rész

A nap lemenőben, ezen az éjszakán pedig a legnagyobb hóvihar van. Az állatok nyugovóra térnek a ketrec falain belül. Egésznap idegenek nézték őket, várva, hogy csináljanak valami különlegeset. De hiszen ők csak állatok, akik ide lettek kényszerítve, erre a bezárt helyre. Vannak itt olyan állatok, akik érezhették még a szabadság ízét és tudhatták milyen a saját környezetükben élni. De voltak olyanok is, akik nem rég születtek, így csak a benti életet ismerhetik. Pedig a legjobb lenne nekik, ha az erdőben vagy egyébb lakóhelyükön lehessenek. Helyette begyűjtötték őket, és különböző ládákban szállították ide őket. Egyetlen reményük ami megmaradt még, az, hogy nem választották szét őket. Persze volt pár olyan állat faj, ami nem volt ennyire szerencsés.

Az állatok ilyen időben bent vannak, hogy ne legyen semmi bajuk. De a mai nap, egy elég különleges nap volt.

A hely igazgatója Jeon Doyoon és pár dolgozója, megfigyelés alatt tartott egy várandós tigris nőstényt. Teljesen megvannak győződve róla, hogy mai napon fogja világra hozni a kölyköt. Elvan különítve a többi tigristől, hogy ne tudják bántani esetleg őt, vagy a megszületett kicsit. Ilyenkor általában a kölykökre az idősebb tigrisek úgy tekintenek, mint egy trófeára. Mint ha egy díj lenne számukra és megállás nélkül piszkálják a kicsiket, direkt fárasszák őket. Sokszor addig-addig nyaggassák, húzogassák el egymástól, ameddig az új szülőt tigrisből ki nem fogy az erő és meghal. Sokszor össze is verekednek a kicsiért, addig a pici próbál menekülni, de mind hiába. A gondozók pedig ezt akarják elkerülni.

Az ablak üvegnek döntve a fejét,figyeli hatalmas fekete szembogaraival az eseményeket, a még csak hat éves kisfiú. Imád az állatok között lenni, mindig próbál segíteni apukájának. Neki ő a példaképe, csodálja amit művel nap mint nap. Ha nagyobb lesz, szeretné átvenni az apukája helyét, hogy nyugodtan tudjon pihenni, ameddig ő végzi a teendőket az állatok körül.

Szerencsére a házuk itt van pár méterre az állatkerttől. Igazából a területén laknak, mert egy nagyobb mező rész van mellette, a hely mellett. Azon a mezőn van a házuk, így sokkal könnyebben végezhetnek mindent. Van egy kisebb istálló is a háztól nem messze, ami egy kissé át van alakítva, ha valaki ép megakarja húzni ott magát. Erre nem egyszer volt példa.

Hiába volt fél tizenkettő, a kisfiú nem akart eljönni az üvegtől. Az anyukája nem egyszer akarta már haza vinni, hisz kint hóvihar van és elég veszélyes egyszer kimenni oda. A húszas éveiben járó nő fáradt volt, mai napon is nagyon sokat dolgozott. Leszeretett volna már feküdni és aludni, de kisfia egyáltalán nem így tervezte a dolgokat. Lelkesen figyelte az eseményeket, néha kicsit elunta magát, de valami mindig lekötötte. Apukája nem egyszer kérdezte meg, nem - e álmos, nem akar-e lefeküdni. De ő megmakacsolta magát, hogy bizony nem álmos, hiába ásított. Szerette volna látni az új állatkerti lakót, akit a legjobban vár. Kedvenc állata a tigris és, hogy lesz egy olyan kicsi tigris, mint amilyen kicsi ő, teljesen belelkesedett, nyuszi mosolyát semmi nem tudta levakarni.

- Kicsikém, nem szeretnél haza menni?- rakja le mellé a széket a nő, és ölébe ülteti a kisfiút, aki apukáját figyeli.

- Szeretném látni!- mutat az ablak üvegre, azon belül pedig az anya tigrisre.

- Holnap is láthatod majd.- puszil éjsötét tincsei közzé. - Nagyon késő van, lehet nem is ma fog megszületni. - próbálja rávezetni a kisfiút, hogy menjenek haza.

- De ma fog! Apu azt mondta!- lesz kicsit morcosabb a hangja. Hiszen amit az apukája mond, az úgy is van.

- Rendben.- sóhajt fel az asszony, hisz tudja semmi esélye fia ellen.

Az események csak zajlottak, míg végül meg nem láttak egy kis szőr csomót. Kissé még véres volt a bundája és valószínű a magzat vizes volt a pici. Amit furcsálltak, hogy az anya tigris nem mozdul meg. A pici tigris bébi pedig nyávogni kezd. Hirtelen az összes gondozó a nagyobb tigrissel kezd el foglalkozni.

Jungkook és anyukája pedig aggódva figyelik az eseményeket. A nő sejti mi történhetett, de a kisfiú semmit sem. Az egyik gondozó felveszi a kicsi tigrist, és egy másik helyre viszi el.

- Anya, hová viszik?- néz aggódva anyukájára.

- Gondolom megmosdassák, mert az anyukája nem tudja.- fogalma sincsen a nőnek, hogyan magyarázza el a fiának, hogy az anya tigris bele halt a szülésbe.

- Azért, mert nem tud mozdulni?- kíváncsiskodik.

- Igen.- puszil orrára.

Nem sokkal később Doyoon megy ki hozzájuk, kezében pedig a pokrócba burkolózva kis fehér tigris. Leguggol és mosolyogva várja, hogy kisfia oda rohanjon hozzá. A kisfiú csillogó szemekkel nézi a még egészen apró tigrist. Apró kezével félve simít fejére, hiszen ő maga is törékenynek találja, ezt a kisállatot. Szőre puha és selymes, bárányhoz hasonlítsa. Csillogó szemekkel hallgassa, ahogy egy aprót nyávog jól esően a kicsi, szemeit is lehunyja, mikor kinyissa újra, kék szemeivel Jungkook éjfekete szembogaraiba néz. Nem tudják egymásról levenni a szemüket, mint ha egy apró kis kötelék alakult volna ki.

- December harmincadika, éjfél előtt pár percre született meg.- meséli apukája.

- Mi lesz vele Doyoon?- kérdezi felessége Choa.

- Nem tudom, nagyon sok törődésre lenne szüksége és védelemre. Ha most beraknánk a tigrisekhez anya nélkül, egyértelmű lenne mi lesz vele.- sóhajt gondterhelten a férfi.

- Sehogy se tudjuk megoldani?- kérdezi reménykedve a nő. Lássa ő is milyen kis törékeny a kis fehér tigris, és az anyjai ösztönei pedig előtörtek.

- Talán ha, felváltva gondozzuk őt egy külön helységben, de az sem lenne jó. Egyedül lenne sokáig, mert mindnekinek meg van a maga feladata.

- Apa.- szólal meg most először a kisfiú.

- Igen nyuszi?- mosolyog rá fáradtan.

- Had gondozzam én.- húzza ki magát.- Hat éves vagyok és nagyon sok mindent tudok az állatokról és a gondozásukról.- feleli magabiztosan. - A mamája nincsen és nem tudja megvédeni magát, én megtudom!

A férfi és a nő egy másodpercig meghőkölnek, majd mindketten lágyan elmosolyodnak, aranyos gyerekükön.

- Kicsim, hogy tudnál vigyázni egy kölyök tigrisre? Nagyon sok felelőség és törődés. Mindenpercben figyelni kell rá, később pedig nagyobb lesz. Ha nem szelídíted meg, téged is bánthat és a körülötted lévőket. - próbálja elmagyarázni neki.

- Vigyázni fogok rá! - erősködik.- Kérlek! Jó kisfiú voltam egész évben! - néz könyörgően szüleire.

- Ha mindennap törődsz vele és nem hanyagolod el. - mutassa fel mutató ujját az apja.

- Mindennap vigyázni fogok rá!- örül meg a kisfiú.

- Már csak egyetlen dolog maradt hátra....mi legyen a neve?- nyújtsa felé Jungkook karjait, így átveszi a kicsit nehezebb tigris kölyköt.

- Tete.- válaszolja a kisfiú.

- Rendben, ez lesz a bece neve, mert egy rendes név is kell, amit beírunk neki. Mit szólsz a Taehyunghoz?- teszi kezét fia hátára és lágyan megsimogassa.

- Tetszik.- nézi csillogó szemekkel, a már lassan alvó bébi macskát.

______________________________
Sziasztok Tigálnok🐯❤️
De régen voltam már itt. Meghoztam egy újabb könyvemet, amit remélem szeretni fogtok. Sosem írtam ilyem stílusban, vagy, hogy is mondjam, harmadik személyben. Ha nem lenne annyira jó, nagyon sajnálom, most csinálok ilyet elsőnek! Remélem tetszeni fog, ez a kis tigrises dolog<3