Kis tigris✔︎𝘁𝗮𝗲𝗴𝗴𝘂𝗸

19.rész

Habos fürdő után, az ágyba fekszenek vissza. A cicus fenekét jegeli, miközben párja ételt készít maguknak. Megéheztek már, reggeli óta sok idő telt el. Elsőnek a csomagolt húst veszi ki a hűtőből, amit a már előkészített vágódeszkára rak. Felbontsa a csomagolást, azután kiveszi a húst és neki áll darabolni. Mikor ezzel elkészül, a serpenyőbe rakja, majd gáz fölé rakja. Neki áll ezután a zöldségeket összedarabolni, közben egy másik rózsára oda rakja a sima tojásos lepényt, amit darabolás közben figyel, hiszen mindig fel kell hajtani, azután még önteni hozzá a tojást. Közben a húsra is rá néz és elkészíti hozzá a mártást, zöldségek után, a rizs főzőbe rak, két adagnyit. Miután elkészül mindennel, tányérokra rakja és egy hatalmas tálcára, szerencséjére az anyukájának van ilyen tálcája is. Egyensúlyozva megy fel közös lakrészükre, az asztalra lerak mindent. Majd vissza szalad még az innivalókért.
Óvatosan viszi szerelméhez, az ágyra úgy rakja le a tálcát, hogy ne essen le és közöttük legyen.

- Fel tudsz ülni valamennyire?- simít arcára lágyan. Kedvese hason fekszik, kerek idomain pedig egy zacskó zöldborsó, ez volt itthon.

- Nem hiszem.- rázza meg fejét, amennyire tudja. - Etess meg.- nyissa ki száját.

- Rendben.- villantja meg nyuszi mosolyát, azután pálcikákat veszi kezébe.

Aranyosnak véli, hogy szerelme úgy viselkedik, mint mikor kicsi tigris volt. Kölyök Tetére emlékezteti és ez boldogsággal tölti el. A tigris énje ugyan úgy meg van neki, csak sokkal inkább próbál emberibb lenni. Reméli, hogy soha nem fog eltűnni ez az oldala, mert akkor nagyon szomorú lenne, nem szeretné, hogy az igazi önmaga eltűnjön. Maradjon csak a régi Tete, aki mindig is volt, mert imádja.

- Guk, ma ne menjünk dolgozni be.- pár perce fejezték be az étkezést, a nyuszi fiú pedig pakol össze. - Nem azért, mert nem szeretnék, csak nem tudnék.- konyítsa le cica füleit.

- Természetes, hogy ma nem megyünk be. Anyuéknak ki találunk valami okot, hogy miért nem voltunk bent.- nyugtassa meg, telefonját gyorsan elő veszi és ír is szüleinek, hogy ma nem érkeznek be az állatkertbe.

- Ez tudod mire emlékeztet?- rakja el telefonját és kíváncsian figyeli a tigrist, aki már cica farkát is lóbálni kezdi a levegőben. - Mikor még teljesen tigris voltam és tudod....azt csináltam a kezeddel....- valamiért nem tudja kimondani mit is tett, annyira bántja és felzaklatja, hogy tényleg ilyet tett, egy olyan személlyel, akit mindennél jobban szeret. - Akkor is miattam hazudtál.- veszi el róla tekintetét és az ürességbe bámul. - Nagyon sajnálom, hogy most is ezt kell tenned!- kér bocsánatot, pedig most semmi értelme nincsen.

- Kicsim, ne kérj mégegyszer bocsánatot tőlem!- ül közelebb hozzá az ágyon, ujjaival álkapcsát összezárja, ezzel arra kényszerítve őt, hogy rá figyeljen, ne más merre.- Ezt utoljára fogom elmondani, szóval jól figyelj rám. - keresi a szemkontaktus, amit meg is kap.- Akkor sem te voltál a hibás és most sem te vagy az! Akkor még kölyök voltál, nem tudtad az ösztöneidet irányítani. Előbb - utóbb bekövetkezett volna és se te, se én nem tudtunk volna ellene tenni. A mostani helyzet pedig.- gondolkozik el ő is, egy pillanatra.- Hogy is mondjam...- keresi a szavakat.- A szerelmük miatt tettük meg ezt, szeretkeztünk, ami csodálatos volt, csak azt sajnálom, hogy most gyengélkedsz ez miatt.- tekint rá szomorúan.- Anyunak már megírtam, hogy csak beszélgettünk és elaludtunk, ez nem is hazugság, csak egy kisebb füllentés. Ami lehet még párszor meg fog esni...- rázza ide oda fejét.- A lényeg, hogy nem a te hibád egyik sem. Érted?- hajol le hozzá közelebb, orruk érintik egymást. - Hallani akarom Tete, mond ki.- a cica fiú habozik, mert hibásnak érzi magát még mindig, de még sem annyira, mint ameddig eddig hitte. Valahogyan hatottak rá Jungkook szavai, talán mert pont ő mondta neki.

- Nem én vagyok a hibás.- ejti ki halkan, ezeket a szavakat. Jungkooknak nem is kell több, azonnal a fiatalabb ajkaira hajol, hogy szerelmesen csókolhassa.

- Ügyes cica.- váll el tőle mosolyogva egy centire, majd egy rövid csókot nyom még a szürkeség ajkaira. - Ezeket most leviszem és elmosogatom, addig gondold ki, milyen filmet nézzünk.- fogja meg a hatalmas tálcát, ami teli van piszkos tányérokkal és egyebekkel.

Összebújva filmeznek, de ahogyan vége is van a filmnek, anyuka is haza érkezik. Tete egy kicsit még sántítva jár és fáj is neki, de úgy gondolja, az a minimum, ha besegít a konyhában, vagy is a vacsora főzésében. Jungkook is csatlakozik hozzájuk, ő is szeretne segítkezni anyukájának, főleg, hogy ma nem mentek be dolgozni. Egyikőjüknek sem áll be a beszédkelője, valamiről tudnak csacsogni folyamatosan. A két fiatalon pedig az idősebb azt látja, mint ha virulnának, vigyoruk a fülükig ér és el is kapott pár pillanatot, mikor fia éppen aprót simít Tete fenekébe és nyakába csókol, valamit pedig súg a fülébe, amitől a tigris fiúnak a füle is belepirult. Taehyung állása és mozgása is furcsa, Jungkook pedig próbál inkább helyette járkálni. Gondolkozásba esik az anyuka és szűkített szemekkel méregeti őket, aztán le esik neki, hogy mi is a helyzet, és mi is volt, az a beszélgetés, ami ma volt, ami miatt nem mentek be az állatkertbe se.

- Ti lefeküdtettek egymással. - mondja ki hangosan.

Tete kezéből ki esik a fakanál és sokkolva áll a tűzhelynél, majd szerelmére pillant ijedten, aki leejtette a zöldségeket kezeiből. Egy pillanatra ő is ijedten néz a másikra, majd nagyot nyelve kezd el valamit makogni anyukájának és tarkóját vakarni zavarában. 

- Mi? Nem. Nem is értem honnan jött neked, ez most anya.- csinál úgy, mint ha nem értené az anyukáját.

- Engem nem tudtok becsapni édes fiam, elégé szemet szúr Tete járása, na meg a viselkedésetek. Annál is szerelmesebb és intim, mint szokott lenni. - mosolyodik el sejtelmesen.- Már nagy fiú lettél.- kezdene bele, de Jungkook elegett hallott már. Fel kell és anyukájához siet.

- Oké, anya, ennyi elég is.- fogja le kezeit, mert menekülni akar és Tetéhez is oda menni, aki még mindig ugyan úgy áll.- Kérlek, ne beszéljünk róla.- szépen kéri, amire bólint a másik.

- Rendben, nem beszélek róla. Meg se fogom említeni, de Tete kincsem, így nem tudsz asztalhoz ülni.- figyelik most már mindketten, a szótlan fiút.

- Nagyon sajnálom.- ejti ki, ezt a két szót és megfordul, de nem mer a szemeibe nézni, helyette a padlót bámulja.

- Ugyan.- megy elé mosolyogva.- Fiatalok vagytok és szerelmesek, ez természetes.

- Tényleg?- néz fel reménykedő szemekkel.

- Persze.- mosolyog még mindig lágyan.- Na gyere! - rántja magához egy ölelésre, ami a cica fiúnak nagyon jól esik. Azt hitte meg fog ez miatt haragudni rá.- Egy puha párnát kell a székre rakni, hogy ne fájjon a feneked.- engedi el. - Jaj, mikor én veszítettem el anno.- kezd bele.

- Anya!- akad ki a nyuszi fiú.

- Két napig nem tudtam sehova menni, csak jég kellet nekem és valami puha felület.- meséli a cicusnak, aki csak egy kicsit érzi zavarban magát, de örül, hogy anyuka ilyen nyitott.- Neked sem lehet jobb kedvesem.- simogassa meg lágyan az arcát.- Remélem Jungkook, hogy egésznap vigyáztál rá!- néz az említette mérgesen.- Nekünk rosszabb, mint nektek fiam!

- Anya, szerinted nem gondoskodok a szerelmemről?!- akad ki ismét, nem is érti ezt a feltételezést.

- Bocsánat, igazad van.- nevet rajta, nem bírja vissza tartani. - Keress valami puha párnát a párodnak, addig mi befejezzük a vacsorát.- küldi el fiát, aki egyből kedvesére pillant, aki mosolyogva bólint. - Most, hogy elment, van bármilyen kérdésed felém?- fordul vissza hozzá, Tete pedig nagyon örül, hogy ilyen kedves emberek veszik körül, mint a Jeonék.

- Nagyon sok.- válaszolja és tudja, hogy nem kell annyira félnie és zavarban lennie, hiszen ezzel a csodálatos nőszeméllyel, bármit megtud beszélni.

_________________________________
Sziasztok Tiglánok🐯❤️
Ez a rész után jön az epilógus✨