Kis tigris✔︎𝘁𝗮𝗲𝗴𝗴𝘂𝗸

10.rész

Vacsora alatt Tete egy szót sem szólt, fejében mint ha, háború dúlt volna. Egy nagyobb hang azt hangoztatta, hogy mennyire rossz és soha sem fog megfelelni senkinek. Adja fel, és valahogyan keressenek megoldást, hogy vissza változzon. Nem bízik magában, rossz dolgokat fog tenni, ahogy az elmúlt időben is tett. Furcsa hangot adott ki Jungkooknak, és előbujtatta másik valóját, amit lehet megláttak volna. Tete nem tudja milyen rosszak is az emberek, csak gondolni tud rá. Az sem tetszet neki, hogy elrontotta az állatkerti látogatást, végül pedig Kook erős karjai között siránkozott. Furcsa érzés keletkezetek benne, ami kihatott a gyomrára is. Egy falatot nem tud lenyelni, valami nyomasztó dolgot érez. Egyet akar érteni ezzel a rossz hanggal, hogy ő nem ide valló. Ez volt az első napja szinte, és elrontotta. Viszont egy kisebb, elnyomott hang, azt súgja neki, hogy ne adja fel. Jungkook itt van veled, ès az egész Jeon család, ezt talán felakarod adni? Nyuszi fiút egyáltalán nem akarja megbántani azzal, hogy mindent felad. Miatta nem is szeretne visszaváltozni, érezni akarja puha párnácskáit, lágy érintéseit testén, és a meleg öleléseit. Vele szeretne maradni, ameddig világ, a világ. Amikor vele van, akaratlanul eltud mosolyodni, szíve sokkal nagyobbakat és gyorsabbak szokott verni. Vele olyat érez, amit még senki másnál sosem érzet. Mindenpercben vele akar lenni, akkor is ha, csak egymás szemébe tudnak bámulni. Azokban a szemekbe bele van írva minden, amit éreznie kell. Hogyan tudna ezek a dolgok nélkül tovább élni? Sehogyan sem. Ezért próbálkozik, és tovább is fog, akkor is ha, nagyon sokszor kudarcba fordul.

- Jól vagy édesem?- hajol aggódva párjához az idősebb. Amióta az állatkertben voltak,Tete meg sem szólalt, most pedig nem eszik. Ez pedig aggasztja a nyuszi fiút.

Egy nagyot pislog, azután néz csak rá. Aprót bólint, miszerint nincsen semmi baja és vissza fordul tányérjához, amin tovább turkálja az ételt. Ez a többi Jeonnak is feltűnik, de nem szólnak érte. Vacsora után, a tigris fiú felsiet a közös szobába. A ház ura a nappaliba vonul át, Yugyeom bácsi haza megy, Jungkook segít édesanyukájának. Legszívesebben Tete után ment volna, de lehet csak egy kis magányra vágyik, hiszen nagyon új még ez a dolog neki.

- Történt valami?- kérdezi az anyuka, miközben mosogat.

- Nem tudom.- rakja le a mosatlan poharakat a pultra, azután neki dől összefont karokkal. - Az állatkert óta ilyen. - lehet azért, ami ott történt?

- Lehet nagyon furcsa volt ez neki, hiszen emberként ment oda.- mondja ötletét az asszony. - Nem evett semmit. - aggódik.

- Tudom, valamit viszek fel neki.- valamit bekell vinnie a szervezetébe.

- Csinálj neki meleg tejet, ha még sem enne semmit. Vagy kakaót.- tanácsolja fiának.

- Köszi anya!- áll is neki, közben egy szendvicset is csinál.

Egy tányérral és egy bögre kakaóval megy fel kedveséhez, aki az ágyon fekszik oldalra fordulva. Mindent lerak az éjjeli szekrényre, azután óvatosan leül az ágy szélére. Gyengéden ér a másikhoz, aki egy aprót rezzen. Hallotta, hogy bejött valaki és gondolja is már ki az. Derekára rakja hatalmas tenyerét, így próbál egy kis támogatást nyújtani neki, az is közte játszik, hogy folyton érintené.

- Kicsim.- kezd bele.- Felém fordulnál, kérlek!- kéri meg, amit vonakodva, de megtesz. Így keze, arcára téved fel.- Ha a ma délután bánt, ne zavarjon. Nagyon az elején vagyunk, így nem is fogsz egy hamar mindent megtanulni, és az ösztöneidet sem visszább fogni. - hallgassa csendben.- Sikerülni fog, melletted vagyok.- hajol le hozzá, hogy egy apró csókot nyomjon homlokára.- Szeretném ha ezt megennéd.- fogja meg a tányért.- Ezt pedig meginnád. - fogja meg a bögrét is.

Tetét meghassa ezek a szavak, nagyon jól esik neki. Jungkook nem haragszik rá, és mellette akar maradni. Felül az ágyon, a tányért pedig elveszi.

- Ez szendvics, igaz?- fogja meg érdeklődve.

- Igen.- mosolyodik el Jungkook.

Megeszi az egész szendvicset, nagyon finomnak véli. Minden nagyon új számára, amiket adnak neki ételeket, ízletesen nagyszerűek. Az emberek teljesen máshogy táplálkoznak, mint az állatok, ezért is van meglepődve az ételeken is. Talán ez az egyik legjobb dolog, az emberi létben, a finom étkezés. A kakó pedig, oly annyira ízlik neki, mint a fagylalt. Nyújtsa is a bögrét párjának, aki csak nevetve veszi el.

- A kakó is olyan, mint a fagyi. Nem szabad túl sokat, kicsim. - rakja le a szekrényre. - De örülök, hogy ízlik.- tigris fiú közelebb csúszik és a másik nyakába csimpaszkodik, fejét mellkasába nyomja. - Álmos vagy?- öleli körbe egyik kezével derekát, a másikkal próbálja tartani magukat, hogy kényelmesen elfeküdjenek.

- Kicsit.- ásít utána.- Kook.

- Hm?- figyeli érdeklődve, közben hajával kezd el játszani.

- Miért van az, hogy beszélni tudok rendesen? Viszont emberi dolgokról, fogalmam nincsen.- néz fel rá, kíváncsi szempárral.

Ezen elgondolkozik, logikus kérdést tett fel neki, ami elég okos. Ha emberé tudott változni, miért nem jött vele együtt az emberi tulajdonságok? Járni nem tudott, de beszélni igen. Miért? Talán az állatoknak, a hangjuk sem véletlen van. Persze, ők így kommunikálnak egymással. Lehet csak elsajátította titkon magában az emberi nyelvet? Megtanulta, annyit szóltak hozzá?

- Szerintem egyszerűen megtanultad.- adja a választ.- Sokat beszéltünk hozzád, ezért is tudsz beszélgetni most velem.- puszil orrára, amire lehunyja Tete szemeit és mosolyogva nyissa ki őket újra.

- Akkor én tényleg megtudom tanulni az emberi dolgokat?- lesz a mosolya szélesebb, mint egy téglalap. Ezután, eltudja hinni, hogy tényleg képes emberi dolgokra.

- Persze!- mosolyodik el ő is, látva a másik boldogságát.

- Jungkookie, holnap is vigyél el valahova!- ül fel hirtelen, és a másik csípőjére csücsül rá, kezeivel mellkasán támaszkodik meg, ami kő kemény. - Tanulni akarok, sokat! - lesz hirtelen izgő mozgó, ezért sem tud egy helyben ülni.

Jungkook úgy érzi, le kell állítani a kis ártatlan fiút, mert rossz helyen mozgolódik. Mindkét kezét derekára rakja, ezzel is lefogva.

- Nem lenne korai neked?- lágy hangon szól kérdése, ami nagy szó az előző kis dolog után.- Nem szeretném, ha megint rosszul éreznéd magad.- kezdi cirógatni pólón keresztül, nem akarja, hogy azt higgye, elrontana mindent. Ma nem reagált a legjobban, az átváltozása miatt, ezért aggódik.

- Lehet jobb lenne.- gondolkozik el. Addig lehet el sem kéne hagynia a lakást, ameddig nem tudja kontrolba tartania magát. Így könnyebb lenne mindenkinek.- De, igazad van.- tűnik el mosolya és vidámsága.

Mivel Jungkook nem akarja így látni kedvesét, erős gondolkozásba kezd. Hova vihetné el, ahol ez természetes dolog lenne? Mondjuk, ha az állatkertbe is valaki meglássa őket, rá lehetett volna fogni, hogy egy nagy gyerek, aki mai napig beöltözik, még az állatkertbe is. De semmi se biztonságos, és ez a baj. Jungkook félti Tetét a világtól, ő túl ártatlan. Erősen töri fejét, ameddig a kis lámpa fel nem villog feje felett.

- Holnap elmehetünk, ha akarsz.- kapja fel a fejét.

- Hova?

- Vidámparkba!- mondja ki.- Ott nem lenne baj, ha véletlenül átváltozol.

- Miért?- fordítsa félre fejét érdeklődve.

- Majd meglátod.- húzza le magához, egy ölelésre.- Nekem nyugodtan átváltozhatsz Tete, egésznap tartottad magad.- súgja halkan, ebben a pillanatban pedig, elő is bukanak fülei és farka. - Én így szeretlek, ahogy vagy.- dobban hatalmasat szíve a kicsi tigrisnek.

_____________________________
Sziasztok Tiglánok🐯❤️
Olyan aranyosnak vélem a Taekook párost✨
Remélem ti jól vagytok<3