Kis tigris✔︎𝘁𝗮𝗲𝗴𝗴𝘂𝗸

13.rész

Tete és apuka vacsora közben mesélik el a többieknek, milyen is volt a mai napjuk. Tigris alakjában van a fiú, hiszen otthon van, na meg most annyira izgatottan beszél minden új dologról számára, hogy egyáltalán nem tudná vissza tartani igazi valóját. Anyuka kérdezgeti a legtöbbet, de Yugyeom bácsi sem hagyja kérdések nélkül, jó érzés számukra látni, hogy ilyen jól érezte magát a tigris. Szerelme halkan hallgassa, miközben csillogó szemekkel figyeli és tartsa jobb mancsát, húsis combján. Másik kezét az evészetre használja, mert nagyon éhes. Viszont azt is kiszúrja, hogy kedvese megint nem eszik, de most semmi baja nincsen, csak szimplán boldog és mesél.

- Aztán volt egy gyönyörű hal is! Tigris hal!- jut eszébe, farka pedig hátul ide-oda jár.

- Bizony, láttunk olyat is.- helyeseli az apuka. - Tete tényleg úgy viselkedett, mint egy ember. Nem nyúlt be a halakért, csak nézte őket. Legközelebb is megyünk!- jelenti ki, amire pecás társa megörül.

- Legközelebb megyek én is.- szólal fel Jungkook is. - Régen voltam amúgy is.

- Utálsz horgászni.- néz furcsán Yuegyom bácsi. - Miért akarnál menni?

Jungkook nem tudja elsőnek mit válaszoljon, viszont mindenki kíváncsian várja válaszát. Most mondja azt, hogy kedvesével akar lenni? Figyelni akarja, ahogyan boldogan horgászik és ügyesen tartsa magát az emberi alakjában. Zavarát leplezni próbálja, torkát megköszörüli és ami elsőnek jól hangzik gondolatban, azt mondja ki.

- Ahogy meséltek most róla, megjött a kedvem.- néz bácsikájára, hiszen ő kérdezte őt.

- Én nagyon örülök neki!- szólal meg a család fő.- Egyiknapra betervezünk egy ilyet.- esznek tovább, rábólintva a dologra.

Evészet után, szokás szerint a két fiatal segít elpakolni. Ezután mennek el tisztálkodni és feküdnének be az ágyba, csak hogy, a tigris fiú kitalál valami mást. Elő keres egy zseblámpát, majd szerelme kezét megfogva, hagyják el együtt a házat. Egészen az állatkertig vonszolja a másikat, aki nem ért semmit sem.

- Tete, nincs is nálunk kulcs.- kezd bele, de ekkor veszi elő az említett tárgyat és lóbálja meg mosolyogva előtte, azután illeszti a lyukba. - Hogyan?- csodálkozik el, megtudja őt lepni ez a fiú.

- Titok.- fogja meg újra kezét és tovább mennek.

Zseblámpa segítségével látnak a sötétben, nehogy orra bukjanak. Jungkook hiába kérdezgeti a fiatalabbikat, hogy még is hova mennek, ő azért sem árulja el. Próbálnak gyorsan haladni, hogy mihamarabb oda érjenek. Tetének nagy bűntudata van a múltkori eset miatt, mikor nem tudta vissza tartani állati ösztöneit, ezzel úgy gondolva, hogy elrontott mindent. Azóta bánja azt az esetet, és elhatározta magában, hogy ha jobban fog menni neki, hogy ember maradjon, újra elszeretne menni vele együtt. Ezért is mennek be a tropikárium részlegre kézen fogva. A tigris fiú ajkát beharapva pillant szerelmére, miközben szemeiben ott lapul az izgatótság. Az idősebb fejben össze rakja a dolgokat, de még sem biztos semmiben. Mikor ugyan oda érnek, ahol a jó múltkor voltak, megállnak. Tete vele szembe fordul, lerakja a lámpát és másik kezét is megfogja. Itt bent van fény, annyi, hogy ne legyen olyan sötét, mint kéne lennie. Jungkook lejjebb hajol, ajkaihoz közelítve és egy apró csókot nyom rájuk, amire a kisebbnek egy hatalmasat dobban szíve, mámorba esve. Mikor elhajol a feketeség, Tete szemei még mindig levannak hunyva és csücsörit. Jungkook ezt megkuncogja, amire már kinyissa szemeit a szürkeség. Összehúzott szemekkel néz rá csúnyán, mert szerinte egyáltalán nem vicces, hogy még többet akar. Hiszen egésznap távol voltak egymástól és nem tudott hozzábújni, birizgálni a haját, arcra szegleteire puszit adni, vagy esetleg azokat a megrészegítő csókokat kapni. Így hát nem érti jogosnak, hogy kineveti.

- Na? Ne durciz be.- lóbálja meg kezeiket.- Inkább áruld el, miért hoztál ide este.- próbálja megtalálni tekintetét a másiknak, aki nehezen, de hagyja magát.

- Bepótolni, azt mikor itt voltunk.- pislog zavartan.

- Semmit nem kell bepótolni, mert semmit nem rontottál el.- húzza magához, kezei pedig már dereka körül vannak.

- De, és ne másítsd meg a véleményem! Csak élvezd, hogy itt vagyunk kettesben. - kérleli, hagy tegye rendbe, ami mardossa lelkét.

- Tete..- kezdene bele, de időközben meggondolja magát és becsukja száját. Lássa a másikon, hogy ez neki most mennyire fontos.- Rendben.- adja meg magát.- Mit szeretnél csinálni?- érdeklődik.

Tete boldogan öleli meg, azután vidáman húzza az üveghez, ahol épp egy cápa megy el. Rátámaszkodik a korlátra, ami ott található és onnan figyeli a vízi állatokat. Jungkook szerelme mögött áll meg és hátulról átkarolva, hajol vállaira, hogy onnan lesse az állatokat. Kellemes érzés mindkettejük számára, ez a meghitt csendes pillanat. Figyelik az állatokat nyugodtan, néha megszólalva vagy felnevetve. Tete örül, hogy minden ilyen jól sikerül most, semmit nem lát elrontolodni, ami megzavarhatná ezt az estét. Úgy gondolja, hogy most bizonyít a nyuszi fiúnak, hogy már milyen jól tudja uralni önmagát és nem viselkedik úgy, mint egy állat. Jól érzi magát a másik karjaiban, ahogyan búj hozzá, néha arcára kapva egy csókot vagy nyakába.

- Annyira örülök Tete, hogy az életembe léptél.- öleli szorosabban magához az említettet. - Sokkal jobban érzem magam, és mint, ha minden sokkal jobb lenne. Legalább is én így érzem.- csókol újra orcájára.

- Jungkook, én annak örülök a legjobban, hogy emberré válhattam. Így együtt tudok úgy lenni veled, mint egy szerelmes ember.- fog az öleli karokra.

- Sosem gondoltam volna, hogy ez teljesülhet. Tényleg emberré válsz és itt vagy velem. - olyan, mint, ha tegnap fogta volna elsőnek kezében a kicsi tigrist. Mikor együtt játszottak, ahogyan nevelgette. Mikor a plüss állatokat vadászta le, félt a hajszárítótól. Tényleg ez a tigris van itt vele? Mert most olyan, mint ha nem ő lenne. Egy igazi ember van itt.

- Nagyon örülök neki, én amúgy is mindig szerettelek, most már ki is tudom mutatni rendesen. - mosolyodik el.

- Igen? Mióta vagy szerelmes belém?- vigyorodik el.

- Nem mondom el.- rázza meg fejét nemlegesen, kissé cukkolva a másikat.

- Kiszedem belőled.- fordítsa magával szembe és egészen közel hajol arcához, tartva közben a szemkontaktust. Olyan gyönyörű kék szemei vannak.

- Úgy sem árulom el!- nyújtsa rá a nyelvét nevetve.

- Mióta?- hajol ajkaihoz közelebb, csak a lélegzettük válasszák el egymást.- Mióta szeretsz? - faggassa tovább.

- Miért fontos ezt ennyire tudni?- cikázik szemei, a másik szemei és ajkai között.

- Tudni szeretném.- adja az egyszerű választ.- Áruld el!- kéri lágyan, a másiknak beleremeg mégis az egész teste.

- Mióta belenéztem a szemedbe.- ez az a pillanat, hogy megszűnteti azt az apró távolságot az idősebb, hogy ajkaik végre összeforrjanak, szerelmüket pecsételve.

_____________________________
Sziasztok Tiglánok🐯❤️
Remélem mindenki nagyon jól van és pihentek<3