April Higgins a különleges boszorkány

Part7: Hova tűnhetett?

April miután ott hagyta Pitont nem szólt senkihez akivel összetalálkozott csak próbálta eltalálni melyik melyik terem lehet. Egyet tudott biztosra a pincében levő az a bájital tanterem és oda csak úgy nem tud benézni, hogy megbizonyosodjon róla valóban az e. Némelyik tanteremben látta a szaktanárt készülődni. Illedelmesen köszönt és megkérdezte mitől olyan különleges a tantárgy, miért épp ezt választotta, mennyire szereti. Mindenki bőven kifejtette a lány szerencséjére tantárgya iránti szeretetét. Próbált minden tanteremmel megbarátkozni és a nagyjával sikerült is illetve megjegyezte az oda vezető utat és nem is volt olyan nehéz csak a nagy sötétbarna ajtók voltak ugyanolyanok. April úgy gondolta holnapra talán meg is jegyzi mindegyik teremhez a hozzátartozó utat és a fejében nagyrészt kezdett már összeállni egy Roxfortos alaprajz. Mikor észbe kapott látta öt perc múlva reggeli így elindult az átváltozás tanteremtől. McGonagall nagyon szimpatikus nő volt a lánynak hiszen volt szigorúsága, tekintélye, humora és a kedvesség se hiányzott belőle. Egy szóval angyal volt. Albus Dumbledoral nem igen futnak össze a diákok a folyosókon hiszen vagy hivatalos ügyben szaladgál vagy papír munkát végez az irodájában. Ez nem mindig volt így sok a pletyka arról, hogy az öreg igazgató kezd olyanná válni, mint Dipett amikor már a végét járta. Oh az is szegény! Annyi minden jót tett s mégis oly hamar magával ragadta a szörnyű halál. Legalább kellemes lehetett volna neki, de nem volt ám kegyes vele a sors! Oh még mennyire nem! Kínozta egyre csak míg az fel nem adta és dobta a talpát! April amikor oda ért hirtelen rossz érzés fogta el bement, leült és elkezdett enni. Amikor végzett ököllel halkan csapott egyet az asztalra és érezte újra a hangot a füle mellől. -Nos Lucius? -Nagyuram az unikornisok védett helyen vannak illetve mivel már próbálta miután megtörtént a baj és nem működött így azzal felhagytunk, hogy megint próbát tegyünk. Veszélyes, kockázatos és nem éri meg. Ám van esély, ha gondolja....itt kiszakította magát a lány mert így is eléggé kalapált a szíve hiába akart volna ott maradni úgy érezte megfullad és elájul. Fel akart kelni, hogy elinduljon órára, de nem volt valami sok erő és vér végtagjaiban. Svkval kezdünk. Addig el kell jussak. Gondolta magában. Megpróbáltatásnak ígérkezett már az is, hogy eljusson a nagyterem ajtajáig. Madam Pomfrey ugrásra készen lévő tartása azonban felébresztette. Erőt vett és kicsörtetett egyenesen a svk terem felé. Lupin professzor időben érkezett, mint lmindig öt perccel az óra előtt beengedte a terembe a diákokat és katedrája felé vette az irányt. Aprilnek még mindig ott motoszkált a rossz érzés a lelkébe. Az óra felénél kopogtak. -Tessék! Szólt ki kedvesen Lupin. Egy másodéves lépett be. -Lupin professzor nem tudja hol lehet Piton professzor? Nem érkezett meg órára és a reggelinél se láttuk. Helyettesítő tanárt azonban nem kaptunk. -Nem tudom Mr. Dwayne. Aprilnek ekkor hasított a szívébe a felismerés ez volt az a rossz érzés. -Egymagam nem tudok szétnézni az egész iskolába így szeretném megkérni, hogy keresse meg a triót, Ms. Higgins maga velem jön és Ms. Weasleyt is keresse meg, hogy segítsenek nekem addig arra kérek minden negyedévest maradjon mindenki szép csendben. Griffendélesek vagytok megbízom bennetek, de ne kelljen csalódnom! A többiek bólintással jelezték, hogy megértették. A lány feszült lett. Voltak lehetséges gondolatai mi történhetett a férfivel, de remélte a helyet használta és nem lett komoly baja. Eszébe jutott egy furcsa álomkép szerű foszlány. Egy magas barna hajú nő szerepelt benne és egy szintén csak magas ám szőke hajú férfi. Mindketten emlékeztették a lány valakire, de nem tudta kire. -ördögi kör...gondolta. Olyan érzés volt ez neki, mint, ha előtte lenne valami, amit nem tud megfogni. -Hol kezdjük? Bukott ki a kérdés belőle. -Hatan vagyunk így párokra osztódunk mondta Lupin. Harry te Ginnyvel mész Ron te velem jössz. Hermione te Aprillel mész. -Rendben. Vàlaszolta mindenki. -Mi Ginnyvel átnézzük Roxmortsot. -Én és Ron akkor a kastélyt. -Akkor miénk a park és az erdő. Ha nem találunk semmit segítünk a kastélyban. -Induljunk ne vesztegessük az időt. -Várjon tanár úr! Nem lesznek jók a párok. Mindenhol kell egy erősebb és egy gyengébb. Ron menjen Ginnyvel. Harry pedig önnel. -Valóban, akkor párcsere. Remélem megtaláljuk. -Bármennyire is utálom Remus én is...nem tetszik ez nekem. Tette hozzá Harry. Miután elindultak April csendben maradt és gondolataiba temetkezett. Kiérve Lily kedvenc helyére akart rohanni, de okosan kellett leráznia Hermionét. -Váljunk szét úgy gyorsabb én körbe megyek a tó és az erdő körül te kerüld körbe a kastélyt. -Jó. Ha nem találunk semmit...-Igen be kell mennünk az erdőbe, de bízzunk benne sikerül megtalálnunk erdőbe menet nélkül. Lupin patrónusa jelent meg előttük. -Ha megtaláltátok küldjetek patrónust vagy ha bajba kerültök. A két lány ellenkező irányba kezdett el futni és April észrevétlenül letért az útról. A tisztáson se talált senkit illetve a fánál se. Vissza ment, megkerülte a tavat, de semmi. Ezután megkerülte az erdőt a határa mentén. Vissza futott és Hermione is egyhelyben állt. -Nos? -Semmi, te találtál valamit? -Semmit....Hova tűnhetett?! Zsörtölődött magában. Kezdett félni és elveszteni a türelmét. -Ez lehetetlen, hogy valaki csak úgy egy nyom nélkül eltűnjön. Lementek Hagridhoz és ő is csatlakozott hozzájuk. -Rendben három út van enyém a bal April tied a közép és Hermione tiéd a jobb. Mondta a fél óriás. Bólintottak majd elindultak. April elbújva előszedte a száműzött suttogást, majd tovább hallgatta. -ha gondolja tudok egy embert aki nem tud még arról, hogy él, de nagyon hű. Segíthetne. Megtalálhatná a módját, hogy vissza nyerje a testét nagyúr. -Ki ő?! -Perselus Piton. -Áh az ifjú Piton....Hozd ide őt! -Ahogy óhajtod nagyúr.