April Higgins a különleges boszorkány

Part20:Trimágus tusa

Vacsora után April megkapta ajándékait amit ki is bontott természetesen és meglepő módon most valami olyasmit kapott amire maga se számított. Mindenki tudja őt valamiért a bájitalok mozgatják így egy könyvet szereztek be neki teli s tele érdekesebbnél érdekesebb bájitalokkal, hozzávalókkal, azoknak receptjeivel és praktikáival. Egyszerűen minden benne volt amit csak bájitalhoz kötnek. Egy ugyan ilyen könyvet kapott csak az svkval kapcsolatosan. Ezek mellé még édességet is kapott. Miután úgy érezte mennie kéne megköszönte a finom vacsorát és az ajándékot a gesztussal együtt, hogy gondoltak rá. Visszament bázisára és elkezdte keresni a sok aktából az anyjáét. Megtalálta, de le is sokkolta a tetemes információ. -Jézusom...., mint, ha csak a 90-es években a muglititkos rendőrség aktáit olvasnám...gondolta. Ezek mindent tudtak pontosan. Semmi nem volt másképpen...Ekkor kezdett el félni, hogy mi van akkor, ha tudják a tervüket és mindenre fel vannak készülve? Az anyja aktáját eltette. A Roxfort birtokára érve feloldotta a varázslatokat és Dumbledore irodája felé tartott. Bekopogott és amint az imént említett ajtót nyitott, beengedte April leült és belekezdett. -Nos nagyon nem akartam vissza jönni viszont tudni akarom mi mindenre vagyunk felkészülve? Ezek mindenkiről minden egyes információt tudnak. Olyanok, mint az a nő aki azokat a baromságokat írja.....áh Rita Witroll. Vessen egy pillantást az anyám aktájára...csoda, hogy nem tudták mikor ment oda ahova a királyok is gyalog járnak....Semmit se bíztak a véletlenre. Vajon a háború ennek részére is így fel vannak fegyverkezve? -Biztosan. Nekünk azonban April ennék sokkal többünk van! Jegyezd meg jól! Nekünk van miért harcolnunk! A Roxfortért amit otthonunknak hívunk, a barátokért, a tanárokért, a diákokért, magunkért és a családunkért! Nekik nincs konkrét céljuk. Vagyis nem mindegyiküknek van. -Nem lesz ez kevés? -Nem! A hozzáálláson is sok múlik, de hidd el azzal, hogy konkrétan magadat sodrod nagyobb veszélybe Perselusért a diákok jobban meg fognak benne bízni és ez neki is egy kisebb pozitív visszajelzés. Bizalmasabb körökben mozoghatsz és egy olyan mellett leszel majd aki közel áll hozzád. Az édesapád mellett. -Dehát! -Hidd el April ő nem rossz ember egyszerűen csak nem volt más választása, mint nagyon sokuknak! A lány sóhajtott.- Tudom, de rajtuk senki nem próbált segíteni ily módon, mint én Perseluson...-Nem bizony ezért is lesz ez nagy tett, nagy szó a későbbiekben Perselusnak tőled! -Remélem egyszer megérti mit miért tettem...-Meg fogja! Attól, hogy tagadod és elrejted a több, mint baráti szeretetedet nem lesz jobb. Egyszer úgy is vége lesz annak a közelgő háborúnak. Aztán mit fogsz neki mondani amikor ilyet tettél meg érte. A barátom vagy bárki megtette volna? Neeem April ezt semelyik barát nem tenné meg igazából a másikért! Ahhoz az emberek túl gyávák! Nagyot fogsz még az ő szemében nőni, de addig is gondolkodj mit mondasz majd neki! -Mindenképpen...Levegőt szeretnék akkor venni, hogy érezzem élek, nem magyarázkodni. Azt majd később amikor itt lesz az ideje...April ekkor jött Szeptemberig utoljára Dumbledorehoz. Semmi dolga nem volt. Szemmel tartotta Perselust és amikor Denem azt mondta intézze el ezt és ezt megtette. Fájt látni rokonokat összetörve, családokat szétszakadva, testvér párból megmaradt tagot gyászolni. Fájt bántani az ártatlant. Látni az ismerős arcokon a könnyeket. Rossz volt belegondolni abba, hogy mi lesz akkor, ha visszamegy a Roxfortba és látja ezeket az arcokat. Nagyon sokat sírt és nem érdekelte, ha hallja valaki vagy figyelik egyszerűen ez nem ő volt, de mégis ezeket kellett tennie. Az az érzés amikor olyanokat teszel amiket soha és érzed az nem te vagy na az iszonyat frusztráló. Aprilt ez bántotta nagyon. Ahogy elkezdődött a Szeptember kicsit jobb kedvre derült. Amikor Dumbledore bejelentette a Trimágus tusát mindenki izgatott lett. Múlt évben is volt csak akkor a Beauxbatonsban került megrendezésre. Két éve pedig azt mesélték, hogy a Dumstrangban volt. -Ez évben a Trimágus tusa a Roxfortban kerül megrendezésre. Hallotta az öreg varázslót. Most rajtunk a sor! Mutassuk hát meg milyen remek iskolánk és fogadjuk a tusa idejére be a másik két iskolából érkező tanulókat sorainkba. Köszöntsük hát a Beauxbatons hölgy növendékeit! Az ajtó egy kissé nagyobb nyikorgással kinyílt és belibbentek az új diákok akiknek helyet kellett adni. April már megszokta helyét így nem említette Dumbledorenak a dolgot és a lányok illetve a fiúk is megszokták, hogy April minden ébredéskor reggelivel várja őket lent a klubhelységben. April próbált két helyen két arcot felvenni viszont úgy érezte, ha nem aludna ennyit se még rosszabb lenne. A tanulás és az esti kószálásai kimerítette teljesen. Örült, ha kapott 2-3 óra alvást...igaz ugyanolyan fáradtan kelt fel, mint azelőtt, de legalább csukva volt a szeme, mint valamiféle pihenő. Az idő múlásával egyre jobban kezdett fáradni és a Trimágus tusára hamarosan bajnokokat választanak. Két hónapba telik a körökben teljesítendő feladatok felállítása így a diákok nem csak edzeni tudnak, hanem tanulni is. Ő azonban veszélyesnek érezte eltűnéseit és feltűnőnek is találta.