April Higgins a különleges boszorkány

Part18: Neked bármit megbocsátanék!

-Perselus nekem a biztonságod az első így nem tehetek mást! -Tudom,de én biztonságban vagyok. -Még...-Pottert kell megvédenem. -Tudom és csak annyit kérek, hogy...bocsáss meg nekem előre is. Nem akarom, hogy bajod essen viszont nem is szabad beszélnem...ez a fél év nélküled így is megőrjített. Senki nem ismer nálad jobban és senki nem értett volna meg...-Ez van velem is...te nem voltál mellettem fél évig. Hiába nem tűnt fel. Hiányérzetem volt és most úgy érzem megtaláltam amit...pontosabban akit kerestem. Téged April! Neked képes vagyok bármit megbocsátani hiszen annyira másként láttál amikor a komorabb arcom kellett felvegyem...másként látsz és nem úgy, mint a legtöbb ember! Kiismertél pedig azt se tudtad ki vagyok! Tudod te hiányoztál egész életembe mellőlem. A baráti beszélgetésekkel és a tanácsaiddal. -Perselus....ennél aranyosabbat sose mondtál! A lány átölelte legjobb barátját jó szorosan és a könnye is kicsordult. -Nem maradhat viszont így. Nem is halaszthatjuk. Nekem is és neked is feladatod van. -Tudom, de...-Ha tudod akkor semmi de! Sajnálom, hogy szét kell szakadjunk megint viszont, ha ennek az egésznek vége lesz bepótolunk minden külön töltött időt és azt csináljuk amit a legjobb barátok szoktak. -Becs szó? -Becs szó! Ezek után April visszament Perselussal a kastélyba és a lány újra száműzte a memóriáiból önmagát. Gyorsan elillant és megkereste Lupinékat. -Bocsi, hogy rátok hoztam a szívbajt azzal, hogy eltűntem! -Hol voltál? Egy órája itt esz minket az ideg, hogy hol lehetsz és csak egy bocsira futja?! -Elég volt Harry! Fogd be a szád és ne vádaskodj! Mentettem a seggetek! Jobb ha hallgatsz! April nagyon szerette volna, ha máshogyan alakul az egész történet, de látta nem lesz más választása...a második félévbe beilleszkedett azokhoz akiket megvetett eddig és máglyára kívánt. Szemmel tudja viszont tartani Perselust...-Assasin vagy igaz? -Igen, te pedig bizonyára Lestrange lehetsz... -mhm. -Remek, bemutatkozhatok neki is odabent? -Ő hívott úgyhogy muszáj beengedjelek...-Köszönöm! Vágta oda April szarkasztikusan. Bent behódolt és mivel nem kötelezték a gyűlésen való részvételre elfoglalta bázisát az erdőben. Ott ő volt az úr a háznál. A fán lévő házat felfegyverezte, védő varázslatot szórt ki köré, elrejtette és csak miután kint is minden csapdát, eszközt elhelyezett az esetleges betolakodók ellen, felhelyezte a kamera rendszerét, megfigyelőit és már csak azok a helyek maradtak ki ahol ő nem mindig járt. A Roxfortot is bekamerázta a szükséges helyeken. Ügyesen elrejtett mindent. Kézzel dolgozott és mindenre ügyelt. Aprólékos munka volt, de megérte az első hetét a berendezkedésre szánni. Mindent át nézett kétszer, tesztelt kétszer. Elpróbálta mi lesz, ha valami elromlik és mivel nem voltak hiányos készletei elkezdte átnézni hány emberi életet kell elvennie kezdésképp. Sok volt minden szám külön-külön is. Összeolvasva viszont a legborzasztóbb...képtelen volt feldolgozni az emberek nevét. Átfutotta az aktákat és megnézte ki kivel függhet össze. -Szalámi taktika...gondolta magában, ugyanis az ellenséggel egyesével sorjában számolnak le így közelebb kerülve Harryhez. Mindenben megpróbált segíteni Harryéknek és sose mutatta arcát a halálfalóknak se. Félt attól mi lesz, ha nem úgy sül el valami ahogy az el van tervezve. Benne lenni azért ebbe mégis csak rosszabb, mint, ha csak külsősként szemlélné. Mégis sokkal stresszesebb, figyelem igényesebb és veszélyesebb. Egyszer szólaljon meg rosszul...remélte minden flottul fog menni és úgy ahogy azt eltervezték. Dumbledore nehezen békélt meg a lány tervével, de tudta el kell fogadnia. April az egyetlen aki meg tudja védeni Perselust. Ő az egyetlen akire Perselus talán hallgat is....ő az egyetlen akit közel engedett és nem lökött el. Dumbledore bízott abban, hogy April és Perselus barátsága a háború után is ugyan olyan marad.(De nem minden ment úgy ahogy az meg kellett volna írva legyen...) Semmi sincs kőbe vésve vagy szentül leírva. Valami becsúszhat amit nem vett számításba...ettől rettegett Albus Dumbledore a legjobban. Sajnálta abban a fél évben Aprilt. Látszott a lányon a komoly depresszió. Tudta mit jelent neki Perselus. Amikor felvette ide érezte ők ketten hamar megtalálják majd a közös hangot és tadam így is lett. Miután beilleszkedett és kitanulta az okklumenciát tőle gyerekjáték volt rejteni, palástolni Aprilnek érzelmeit, de Dumbledore mindig is tudta mikor mit érzett. Átlátott Perseluson is. Látta a hiányérzetét próbálja megfejteni, de sehogysem sikerült és mindig feszélyezve érezte magát. Szeretett volna segíteni barátján, de tudta ő se beszélhet akár csak April. Meg volt kötve a kezük és ők kötötték meg egymás kezét ígérettel. Ha ő most ezt megszegné akkor Aprilnek is módjában állhatna. Mivel szeretett pletykálni ezért ez az ígéret őt is feszélyezte egy kicsit.