April Higgins a különleges boszorkány

Part28:Hülye álom, milyen lenne...

-Nem is sejtettem, hogy egyszer így fogunk valahol ülni egymással szemben, mint két bérgyilkos...Piton hangja szomorú volt. Ugyanakkor keveredett bele, mint én...látszik mindketten hibát követtünk el....én amiatt a...-Kétszínű, manipulatív senkiházi? -Talán inkább amiatt a komolytalan lány miatt. Maga pedig egy barátért. -Majdnem ugyanaz. Lehet tényleg igaza van? Gondolta magában ő maga Perselus Piton egy hiba lenne csak April életében? A férfi láthatta rajta a gondolkodást és azt, hogy talán rájön tévedett. -Nem. Mondta határozottan. Nem vagyok tévedhetetlen és követhetek el hibákat, de amit teszek egy barátomért az nem hiba! Kérdés nélkül tudom a választ minden gondolatára, képes vagyok mosolyt csalni az arcára, meg tudom nevettetni, megvigasztalom, ha kell és együtt sírunk. Az, hogy védem, mert féltem nem hiba. Ekkor Perselus egy suttogó ismerős ám ismeretlen hangot hallott. -Perselus én féltelek, mert nem tudod mibe kezdtél bele! Féltelek, mert egy barát ezt teszi! -Valami baj van? -Nem, nincs...zavarja ha itt töltöm az éjszakát? -Nem, késő és sötét van. Remélem azt nem vette számításba, hogy csakúgy elküldöm az erdőbe ilyenkor. Tele van csapdával az egész placc. -Mhm akkor jó, hogy nem küldött el. Szerencsém lévén az első medvecsapdába beleléptem volna. -Oh a medvecsapdák itt nem igazán játszanak. Túl kevés lenne olyat esetleg csak az erdő közepén találhat, ha bevergődne oda. A lány elmosolyodott és előkészítette az ágyat Perselusnak. -Bent van csak egy francia ágy úgyhogy én a kanapén alszok. A Roxfortosat lemásoltam mielőtt eltűntem. -Ez a maga birodalma nekem megfelel a kanapé. -Már megcsináltam az ágyat. A vitát lezártnak tekintem ezzel. Melegen mosolygott a férfire és megágyazott magának. December volt és hűvös. A ház nem igazán szigetelt megfelelően, de Perselusnak ez a hőmérséklet amit kiegyenlített egy kis melegítő bűbáj megfelelt és April is meg volt benne. A takarójára is szórt egy kis melegítő bűbájt, majd elaludt. Éjszaka nem volt valami pihentető alvása így reggel elég fáradtan ébredt. Az álma okozta az alvászavarát. Annyira nem emlékezett rá csak foszlányokba, de azok a foszlányok olyanok voltak, ha valaki megkérdezte volna az álmáról biztos paprika vörös lenne. Mi tagadás élvezte az álmát csak hülyén nézett volna ki elmondva és a kínosság tetőpontját is megütné. Perselus későn ébredt, de a reggeliért se kellett kimennie. Az ágy mellett lebegett és illata megcsapta vonzó horgas orrát. Felkelt és kicsattogott felöltözve oda ahol a lány is volt. Látta rajta nem volt kellemes éjszakája valami miatt. Neki se volt bűntudat mentes hisz ilyesmit sose álmodott még. Lehet a faház teszi? Lehet Higgins? Élvezte ugyan az álmát, de ő ha megkérdezték volna mást válaszolt volna. -A maga álma vagy az enyém? Helyes akkor ne üsse bele jobban az orrát! Valahogy így nézett volna ki. -Jó reggelt! Köszönt neki April. -Jobbat. Ahogy látom nem volt valami mesés éjszakája. Pedig felajánlottam, hogy alszom a kanapén. -Ugyan már nem azzal volt a baj. Egyszerűen nem tudom, hogy képes az ember ilyen hülyeséget álmodni...-Áh szóval magának is furcsa álma volt. -Furcsa? Hajmeresztő! A legalja mindennek, de az volt a legnagyobb baj, hogy tetszett. Most gonosznak érzem magam emiatt...-Bennem is valami ilyesmi van. Annyi különbséggel, hogy én bűnösnek érzem magam...-Maga is ehhez hasonlót álmodott? -Igen valami ilyesmit, pedig fogalmam sincs maga mit álmodhatott. Arra szeretnék rájönni mi okozza ezt...-A házat én csináltam nem képes ilyesféle dolgokra és ez volt az első alkalom. Én biztos nem csináltam semmit, mert ahogy lefeküdtem a hulla fáradtságomnak köszönhetően azonnal elaludtam. Magáról pedig nem feltételezem. Mondjuk úgy pechünk volt. Ezzel a mondattal Piton látta rajta a megnyugodást és kezdett a bűntudata is múlni. Mindketten érezték a nyugodt csendet és nem is akarták felesleges beszéddel megszakítani. Volt idejük. Most szabadnaposak voltak mindketten. Nem volt az a rohanás egyik helyről a másikra. Senki nem kényszeríthette munkára őket ebben a pillanatban. Oly nyugodtan kávéztak. April elmerült gondolataiban és tágra nyíltak pupillái mikor eszébe jutott a 17. születésnapja. El is felejtette múlt évben és eltelt megint egy fél év. Január volt és hamarosan vége a Roxfortnak és a szülinapja megint itt lesz. Nem örült neki, hogy harcolnia kell, de Perselust most maga mellett tudhatta egy napig. Nem úgy nézett ki, mint aki máshol szándékozik tölteni a szabadnapját. Elképzelte milyen is lenne megcsókolni, de így se az lett csak belőle szóval el kellett hessegetnie gondolataiból ezt a sületlenséget nehogy aztán megüssék mindketten a bokájuk. Perselus is elmélyedt gondolataiban. Az álmán gondolkodott. Megakarta fejteni. Látta April szemtágulását és meglepődését, majd ismét megnyugodott és elbámult a messzeségbe. Ő is elgondolkodott milyen lenne megcsókolni a lányt, de se mersze se önuralma nem volt, mert az álom őt is a továbbgondolásra buzdította. Elhessegette a gondolatai közül a tovább gondolást és megpróbált választ adni saját kérdésére.