April Higgins a különleges boszorkány

Part8:Beavatás

April nem hitt annak amit hall. Fejvesztve kirohant az erdőből könnyeit nem tudta elrejteni, de tudta nem hinne neki senki. -April! -Hermione szólj kérlek Hagridnak és Lupin professzoréknak, hogy Piton professzort nem találjuk a birtokon. -Rendben, de mi történt, hova mész? -Beszélnem kell Dumbledoral....-April! Várj...April nem várt zokogva futott végig a kastély parkon. Rájuk esteledett. Étlen, szomjan voltak már reggel óta. Harry patrónusa elért hozzá is. -Roxmortsba nem látták és nem is járt már Június óta. Nem tudott patrónust idézni. Nem volt semmi olyan szép emlék ami eszébe jutott volna és annyira megmelengette volna szívét, hogy legyőzze szomorúságát. Ám mire beért kellően kifáradt. Ki kellett fújja magát mert nem csak kocogott. Egyenesen sprintelt. A következő suttogás itt érte el. -Vendégünk van Lucius? -Igen nagyuram. -Had lám kit hoztál. Nocsak Európa legnagyobb bájital mestere visszatért közénk? -Nagyúr. -Piton professzor.....a lány ezt a mondatot csak a fejébe lehelte. Azt érezte, hogy ha nem pihen le azonnal összeesik. -Nem....ez....lehetetlen...kiszakította magát és egyenesen az igazgatói iroda fele rohant. A lépcsőfordulóban viszont egy beszélgetés fültanúja lehetett. -De Albus! Ezzel veszélybe sodrod a lányt. Tudod, hogy Perselus senkit nem engedett közel. Neki már egy mondat is túl közel van. -Tudom Minerva, de April nem olyan hatással volt rá. Akkor este se volt szomorú és ezt előttem se tudta leplezni szigorú arckifejezés ide vagy oda. -Tudod, hogy most holvan Perselus igaz? -Így van. -Miért nem mondod el legalább nekem?! -Nem tehetem... -Megyek inkább remélem azért holnapra épségben előkerül! -Bízz bennem Minerva így lesz. A lány fellépcsőzött majd bekopogott. Minervának csak köszönt és az elég feldúlt volt ahhoz, hogy hozzá tudjon szigorúan vagy kedvesen szólni. -Szabad! Hallotta bentről. Nem tudta miért akarja még mindig elmondani Dumbledorenak amit látott, de bement. -Áh Ms. Higgins! Ha nem jött volna el idáig nekem kellett volna baglyot küldenem. -Elnézést professzor, hogy hallgatóztam! -Áhh ugyan már ehhez önnek is köze van. -Miért? -Amikor Lily meghalt tudom milyen kedves volt egy akkor számára még idegenhez. Illetve azt is tudom hogyan találkoztak. Megfigyelte már a tanári kart? Úgy értem jobban...-Nem, nem igazán van időm rá. -Mivel én ülök középen nézze meg Minerva oldalán ülő tanárokat jobban.-Öhm...rendben? Honnan tudja mi történt akkor este? -Perselus nem beszélt. Az, hogy honnan tudom az az én titkom marad. Sejtelmesen kacsintott majd folytatta. -Tudom mit szeretne mondani és elhiszem. Lenne azonban egy kérésem. Amit lát vagy hall nem mondja el senki másnak csak nekem. A tervem a következő....April be lett avatva minden előre eltervezett dologba azonban Dumbledorenak volt hozzá egy kérése illetve még a szüleiről is kiderült egy s más. -Elárulok egy titkot. A szülei nem a biológia vagy hogyis mondják muglisan szülei. Az apja hát ő valaki olyan akiről lehet érdemesebb nem beszélni az anyja viszont egy tündér. -Erről a szüleimnek nevezett emberek miért nem beszéltek? -Mert féltek ott hagyná őket és soha többé nem menne vissza. Ígérjen meg nekem valamit! -Mi lenne az? -Segítsen nekem megvédeni Perselust attól...cserébe visszaszerezheti a családját és amiben segítségre szorul számíthat rám! -Megígérem...A lány haragudott és nagyon szomorú is volt. A szomorúságot már tudta kezelni és a normális érzelmei közé sorolta ám a haragot nem igazán idomította még...Kiment ahhoz a bizonyos fához még este, hogy lelke megnyugodhasson. Piton halálfaló, Voldemort vissza akar térni. Ő pedig megígérte Dumbledorenak a segítségét. Látszik a dühét még nem tudja kezelni. Ha Piton megtudja miféle esküt vagy ígéretet tett miszlikre fogja átkozni...ekkor egy kezet érzett a vállán és az érintéstől összerezzent. -Miss Higgins tudja mennyi az idő? -Jó estét professzor úr! Elnézést csak elbambultam. -Vettem észre! Mindjárt tíz óra ami azt jelenti...-Takarodó! Francba, ha valaki meglát pontot fog le...vonni....mindegy maga rám talált és ez már így is elkerülhetetlen. Mondja a számot és utána nem lát a mai nap tovább...-Kisasszony ki beszélt itt az említettek közül bármelyikről is. Csak azt kérdeztem mennyi az idő és tudja e mit jelent. -Utána persze kitért volna azokra is amiket az előbb mondtam való igaz a sorrend is számít....-Hova lett a bizalma? Emlékezzen a helyre amit mutatott nyugodjon meg és utána beszéljük át a többit! A lány sóhajtott, majd válaszolt. -Jó....Ne haragudjon amiért ilyen goromba voltam...Piton meglepetten vonta fel egyik szemöldökét hiszen tőle senki se szokott szemtől szembe bocsánatot kérni és a lehajtott szomorú fej csukott szemekkel tükrözte a lány érzelmeit. Azt, hogy sajnálja és nem akarta megbántani. Egy kis idő múlva April kinyitotta a szemeit és a professzorra nézett. -Folytathatjuk. Jelentette ki. -Fél óra van még tízig addig be kellene érnie a kastélyba különben pontot vonnak le magától. -Rendben. Köszönöm az információt! Illetve azt is, hogy felébresztett a merengésből...biztos itt ültem volna reggelig. Ilyenkor egy fekete helyen vagyok ahol az egyetlen fény felettem van és egy kör alakban vesz körül. Csak én vagyok a fényben és a sötét oldalon....nos ott nem tudom mi van. Sose merészkedtem kintebb az udvarából a fénynek. -Talán egyszer kintebb fog merészkedni vagy kintebb kell merészkednie.