April Higgins a különleges boszorkány

Part10:Perselus én féltelek, mert...

Reggelre Aprilben csak a félelem és egy kis harag volt. Félt, hogy rossz döntést hoz. Haragudott Pitonra amiért nem beszélt vele a titkáról. Azt gondolta vannak már elég bizalommal a másik felé, hogyha egy helyzettel nem tudnak mit kezdeni közösen leülnek gondolkodni. April segített neki és most is szívesen beszélne vele, hogy megnyugodjon a lelke, de ő helyette csak falakat von maga köré amit nem könnyen fog leengedni se Dumbledorenak, se McGonagallnak, se neki. A reggelinél a lányokkal beszélt pár szót és evett egy kicsit, majd mivel nem akart ott maradni gyorsan ránézett a még ártatlan Dracora aki, mint mindig megnyugtatta. Valamit megtalált benne amit keresett. Ránézett Dumbledorera és végül Pitonra. Felállt és elhagyta a termet már egy biztos döntéssel. Ha kell bele is hal, de ők hárman nem lesznek azok akik a Roxfortért minden rosszon végig mennek. April ehhez a bánathoz amivel él már 3 éve hozzá szokott. Az óráin fókuszált volt és ami után végzett elhatározta elmondja ötletét Dumbledorenak. Felfele menet azonban egy kéz állította meg. -Ms. Higgins az irodámba tíz perc múlva! Pince  folyosó legvégénél jobb kanyar aztán az első ajtó. -De...-10 pont a Griffendéltől! -Rendben. Ha most megbocsát lenne még elintézni valóm mielőtt kapnám az ívet....Piton szó nélkül hátat fordított, majd elviharzott. April ekkor volt a legszomorúbb. Vissza akart szólni valami kedveset vagy elnézést kérni, de haragudott is egy picit és feszült is volt így nem hitte képes lesz bármit is mondani. Lecsordult egy pár könnycsepp arcán, de sírni nem tudott. Bekopogott és meglepettségére McGonagall nyitott ajtót. -Jó napot tanárnő! Dumbledore professzort keresem. -Jó napot Ms. Higgins! A professzor baglyot kapott és sürgős ügyben el kellett utaznia csak holnap tér vissza. -Oh akkor megkeresem holnap, azért köszönöm! Viszont látásra! -Viszlát. April tudta most amíg nem kell Pitonhoz mennie a kedvenc helyén fog ücsörögni. Viszont amikor leült a sok feszültség ami felgyűlt benne sírásra kényszerítette. Mikor már csak öt perce maradt odaérni felkelt és elindult. A sírás nyomait nem tudta elégségesen elrejteni, de senkinek nem tűnt fel akivel út közben találkozott. Mikor odaért bekopogott. Egy szabad szó után benyitott és becsukta maga mögött az ajtót. -Miért hívott ide? Kérdezte ridegen. -Azt hittem a bizalmas barátok beszélgetnek is. Disaudio! -Most nem igazán vagyok jó kedvemben, de hallgatom. Miről szeretne beszélgetni? -Mi a baja? Először is erről. Bármennyire is fókuszált volt a mai nap látszott, hogy semmi sincs rendben. -Igen vannak bajok, de nem olyan nagyok, hogy problémázzak rajtuk...-Ne hazudjon mégegyszer nekem! -Nézze erről az egyről nem beszélhetek! Annyira bánt, hogy semmit nem mondott el és három év múlva kész terv van annak a senkiházinak a megvezetésére...-Miről van most szó? -Tudom mi a terve! Ne csináljon úgy mintha nem tudná miről beszélek! Beleavatkozni ugyan nem szeretnék, de mondja meg mire jó ez? Lily ezért nem lesz büszke magára! Chh mindegy is mit mondok már belekezdett viszont egyet elárulok! Én leszek az aki ezt meghiúsítja! Készüljön fel rá! Dracoból se magából nem lesz gyilkos jegyezze meg! Hátat fordított és a kilincset nyomta volna le mikor Piton elkapta a csuklóját. Olyan szorosan tartotta, hogy már fájt a lánynak, de nem mutatta. -Ne tegyen nekem keresztbe! -Ez nem keresztbe tevés Perselus! Ez segítség! Azt hittem világossá tettem nem fogom hagyni, hogy egyedül csináld! Ugyan úgy segíteni fogok rajtad, mint azokon akiken mások soha! Mélyen a szemébe nézett és a férfi csak az elszántságot láthatta rajta. -Féltesz? Szaladt ki száján. -Igen féltelek, mert nem tudod mibe kezdtél bele! Féltelek, mert a barátok ezt teszik! Féltelek, mert nem látod mennyit teszel kockára! Féltelek mert az egyetlen barátomnak mondhatlak aki bízik bennem és talán hisz is bennem! A férfi sose hallotta ezeket senkitől és olyan jó érzés volt valaki egyetlen talán legjobb barátjának lenni, mint még soha. Csuklójánál fogva ölelésbe húzta őt és csak hagyta, hogy megtörjön. April hálás volt, hogy sírhatott valaki vállán és nem egyedül kellett szembenézzen mindazzal ami vár rá és Pitonra.