April Higgins a különleges boszorkány

Part11:Maga?

April miután kisírta magát Perseluson az csak ölelte. Annyira jól esett ez a lánynak, mint a szegénynek a kenyér. Kellett is neki, mert eddig senkinek nem mondhatta el ami a lelkét nyomja. A szülei mindig dolgoztak., Lilynek nem merte, Jamest utálta és senki mással nem tudott beszélni magánba tanult mert ezt is megtehette. Inkább ment volna iskolába barátkozni. -Sose tudtam senkivel se beszélni a problémáimról...a szüleim helyett mindenre Lily tanított. Mindig csak ő állt mellettem senki más. Magánba tanultam mert a gazdagoknak jól megy...a szüleimet nem érdekelte, hogy szeretnék barátkozni és normális iskolába járni, tudták mi nekem a legjobb anélkül, hogy megkérdeztek volna bármiről is. Azért, hogy hallgassak, ne szóljak hozzájuk, ne kérjek semmit minden hónapba pénzel halmoztak el. Nekem pedig rohadtul nem kellett a pénzük csak ők maguk...sose akartam biznisz, üzletember lenni. Sose vonzott semelyik szakma, munka ami az én világomba volt. Szabad akartam lenni. Jogokkal rendelkezni és végre elmenni otthonról. Egy ideje gyűjtögetem a pénzem és lehet veszek egy magánházat. Keresek valami munkát és fenn tartom, de többet oda vissza nem megyek...-April ezt nem teheted a szüleiddel...-A szüleimmel...sose voltak azok. Nem viselkedtek úgy és biológiailag sem az övéké vagyok. Ebbe is valaki más avatott be...persze többet soha senki nem mondott a szüleimről...apám valószínűleg sőt biztosan halálfaló anyám pedig halott...-Sajnálom! -Nem a te hibád! Ezt is túlélem, mint mindent eddig...viszont jó, hogy itt vagy és nem egyedül kell ezzel szembenézzek. Legalább van aki támogat és bátorít. Azokkal az emberekkel tartom csak a kapcsolatot akiken segítettem. Ők voltak csak ilyen kedvesek hozzám. Meghallgattak azonban segíteni nem tudtak amit sajnáltak. Sokszor mondtam nekik nem baj ha nem tudnak segíteni legalább meghallgattak. -Remélem segítek úgy ahogyan te! -Igen és nagyon szépen köszönöm! Büszke vagyok rád és fejlődtél empátia szempontjából úgy érzem. -Igen. Sose voltam ilyen senkivel csak....vele. -Tudom, de nézd csak meg most van egy barátod neked is! Ha jobban körül nézel sokan lennének még! Meg kell csak jobban ismerniük és máris tudják milyen jó ember is vagy! Ha valaki nem adja fel a sokból és a végére is ott lesz azt válaszd! -Köszönöm a tanácsot. Morogta. -Ne morogj már kell melléd valaki nem lehetsz egy morgós vén öregember aki egyedül van egész életében! Egy ilyen jó embernek élveznie kell az életet nem meghalni egy naív nő miatt. Sokszor mi is követünk el hibákat, de sajnos ez van...mindenki hibázhat emberekből vagyunk. Vagy tanulunk belőle vagy újra meg újra csináljuk. Van aki megérti egy idő után mit rontott el és van aki.....nos nem. Köszönöm ezt a beszélgetést! -Ezt teszik a barátok nem? -Pontosan. -További szép napot Perselus! -Neked is! Még valami...-Tudom formálisság. Ne félj nem megy sutba a denevér híred. Piton elmosolyodott életében talán negyedjére, ötödjére? April pedig ezt látva a legboldogabban távozott. Mosolya belülről fülig ért kívülről viszont küzdenie kellett, hogy ne látszódjon rajta a szokásosnál jobb kedv. Estéig a könyvtárba írta a házijait, majd amikor befejezte elment vacsorázni. Felfele menet Ginny és Hermione ért mellé. -April! Szólt Ginny. -Tessék? -Az alvással kapcsolatban Dumbledore csak holnap jön vissza így sajnos ma ott kell még aludj. Ne haragudj! -Semmi baj lányok! Holnap úgy is beszélnem kell vele így majd megkérdezem mi legyen ne kelljen kétszer rohangálni. -Tényleg? -Persze! Pihenjetek csak ahogy hallottam Harrytől Hermione már Decemberben RAVASZ lázban van és tanulási morálja van. -Hé! -Bocsi. Azt hittem tudod, hogy Harry előszeretettel mesél. -Szétszedem! Nevetett Hermione. Felmentek a hálókörletükbe, April ugyan úgy ágyba tette magát, de természetesen nem jött álom a szemére ismét az ablakhoz sétált egy bögre teával a kezében. Lepillantva megint ott ült ő. Elmélyedhetett gondolataiba hiszen mozdulatlanul nézett a messziségbe. April olyan sebezhetőnek látta most, mint még soha. Látta benne a kisfiút és azt mennyire is vágyik valamire. Tudta képes lenne Dumbledoret megölni, de nem hagyja, hogy gyilkost csináljon magából. Holnap beszélni tervezett Dumbledoreal és elmondani mi van ha ő maga beáll és megváltoztatja ezt az egészet. Tudta milyen veszélyes lesz és, hogy a végén mi lesz, de biztos tervel indult. Azonban azt nem tudta, hogyan rendezze meg. Csak Dumbledore tudhat róla mindenki másnak azt kell hinnie Dumbledore halott és egy ismeretlen csuklyás ölte meg. Köpenyét ő maga varrta két éve és az még mindig tökéletesen takar mindent. Mindenki amióta csak Harry története felszínre került Assasinként emlegeti a csuklyást. A lány állneve így megszületett. Utána megkéri Dumbledoret tanítson neki mester fokú okklumenciát és a terv tökéletesen kész. Megint megejtette a pokrócos, melegítő bűbájos kört, hogy egyetlen barátja ne fagyjon meg. Miután ismét elaludt az anyuka szerepet is eljátszotta most viszont össze futott egy tanárral. -Kedvesem! -Francba motyogta. -Tessék tanár......maga? -Igen én. Látom a fiam megkedvelt. -Remélem senki nem hallja magán kívül mert miszlikre átkoz ha sutba megy a hírneve, de igen barátok vagyunk. -Csak ennyi? -igen. -Egy egyszerű barát ezt megtenné amit most maga? -Persze! Mégse hagyhattam kint megfagyni. A barátomról van szó, a testi épségét veszélyezteti és én tudok is róla. -ezt minden nap megfogja ezentúl csinálni? -Nem rajtam múlik...ha a fia kiül pokróc nélkül gondolkodni és utána nem találja a pálcáját a zsebében akkor igen varázsolok rá pokrócot melegítő bűbájjal és ha elaludna megpróbálom eljuttatni a szobájáig. -Kockázatos... -Mit számít az....mégse saját magam fogom védeni. Ha nem haragszik legalább bevinném a kanapéig aztán ha gondolja átveheti. -Én nem bánom ha helyettem ágyba teszi. Sőt! Szívességet tenne vele. -Rendben...engedelmével. Miután ágyba tette indulni készült amikor is Piton megint elmorogta a ne menj szöveget. -Ne menj...vissza ült majd tíz perc múlva ismét el hopponált és visszafele indult. Óvatos volt és hála égnek ma nem találkozott össze McGonagallal.