LOVERS

𝚘𝚔-𝚘𝚔𝚘𝚣𝚊𝚝

Fáradtan ébredtem reggel. Kellett egy kis idő, hogy magamhoz térjek. Pulcsi van rajtam.
De hiszen sosem veszek fel este....
Ekkor kezdtek el bevillanni a hajnalban történtek. Fejemet arcomba temettem és átkoztam Draco Malfoyt amiért ezt csinálta és magamat is amiért hagytam.

Rájöttem, hogy késésben vagyok ezért gyorsan átöltöztem, felkaptam a talárom és már rohantam is órára a könyveimmel.

Bájitaltannal kezdtem amit kifejezetten szeretek. Miközben mandragóra gyökeret szeleteltem éreztem valaki tekintetét ahogyan lyukat éget a hátamba. Nem fordultam hátra.
Malfoy az. Teljesen biztos vagyok benne. Komolyan nem hiszem el, hogy nem tudja a feladatot csinálni.
Hajamat hátra fogtam és gyorsan oldalra pillantottam.
És milyen igazam volt. Lottóznom kéne komolyan.

- Valakinek nagyon jó éjszakája lehetett. - szólalt meg mellettem az egyik szobatásam mindent sejtő mosollyal.

- Tessék? - kérdeztem vissza meglepődve.

Zavarodott arcomat látva lepillantott a nyakamra ezzel jelezvén mire gondolt.
Lángba borult az arcom amikor leesett, hogy tegnap nem csak egy-egy apró puszit kaptam. A talárommal és a hajkoronámmal próbáltam eltakarni a kékes lilák foltot kisebb-nagyobb sikerrel. Malfoyra néztem aki rámvigyorgott.

- Megöllek. - tátogtam neki mire csak elmosolyodott.

Bájitaltan után lyukasunk volt, mert Hagrid elutazott, abból a célból, hogy új állatokat hozzon a Roxfortba. Egy egész tanév áll rendelkezésünkre, hogy felneveljük őket. Ez fogja az év végi jegyünk 70%-át adni.

Épp az udvar egyik padján rendezgettem a dolgaimat amikor megjelent előttem a Mardekár hercege a sleppjével. Nem néztem
fel rájuk, abban reménykedve hátha elmennek, de nem így történt.

- Miben segíthetek? - kérdeztem mosolyt erőltetve az arcomra.

- Nagyon sok mindenben tudnál segíteni baba.

- Először is ez egy költői kérdés volt, bár neked mondhatom, úgyse érted. Másodszor pedig tudod kit hívj babának. Nagyon gyorsan vegyél vissza magadból mert még csak szeptember van de már elegem van belőled. - hadartam el neki, majd felpattantam és otthagytam őket.

Miközben távolodtam, hallottam, ahogy beszólogatnak Draconak akinek persze nem tetszett, hogy letörtem picit az egóját.

A következő óránk, az átváltoztatástan is közös volt a Mardekárosokkal. Mivel később értem be a terembe már csak két szabad hely maradt az első illetve az utolsó padban, Draco mellett. Fújtatva lehuppantam a szőke mellé mire szemöldökét felhúzva nézett rám.

- Nekem tetszik.

Értetlenül pislogtam rá.

- Tudod. A nyakad. - mondta és ezzel sikerült megint zavarba hoznia.

- Kérdeztem? - próbáltam lerázni flegmán, de a végén még hozzátettem - Ezért kicsinállak.

- Alig várom. - nevetett fel halkan.

Egyáltalán nem tudtam koncentrálni a tananyagra. Folyamatosan a hajnalban történt eseményeken járt az eszem.

Miért engedtem meg neki? Miért csókoltam vissza? Eddig is azt hitte övé a világ és bárkivel bármit megtehet és most meg adom alá a lovat. Ennyire nem tudnék uralkodni magamon? Ennyire hiányozna?
NEM! Dehogy! Teljesen jól megvagyok nélküle. Meg amúgy is lezártuk már azt ami köztünk volt. Nem kellettem neki. Ő dobott el.
De akkor miért próbálkozik még mindig? Mit akar? A háború után teljesen elhidegült, sőt úgy viselkedett mintha nem is léteznék. Kitörölt az életéből, elfelejtett. Akkor most miért csinálja ezt? Lehet csak megbosszulja, hogy kiosztottam. De most, hogy elcsattant egy pár csók nem fog leállni.

- Hallom ahogy kattognak a fogaskerekeid kicsim. - suttogta a fülembe.

- Szólj ha túl hangosan kattognak és zavar, szívesen elülök. - mondtam rá se ne nézve.

- Ezt egy szóval nem mondtam. - válaszolta, és szavaival párhuzamosan a kezei a lábamra simultak.

- Te meg....

- Miss O'Kelly! Meg tudná ismételni az elhangzott mondatot? - kérdezte szigorúan Mcgonagall.

- Az animágusoknak muszáj...

Ekkor megakadtam mert Malfoy a tenyerét feljebb csúsztatta annyira, hogy már a szoknyám alatt volt.

- Igen, folytassa.

Az ujjai apró köröket írtak le a combom belső részén én pedig egyre szaporábban vettem a levegőt.

- Ne.. Nem tudom tanárnő. E.. Elnézést. - nyögtem ki nagy nehezen.

- Mindjárt gondoltam. Most még csak figyelmeztettem kisasszony de legközelebb ennek következményei lesznek.

- Értettem tanárnő.

A mellettem ülő tejföl-szőke fiú ravasz félmosolyra húzta a száját és esze ágában sem volt abbahagyni azt amit csinál. A hormonjaim elkezdtek tombolni és bár egy kis hang a fejemben ismét arra kért, hogy állítsam le, ez megint nem történt meg. Keze kínzó lassúsággal feljebb és feljebb csúszott.

- Fejezd be. - szóltam rá elfúló hangon.

- Nézz a szemembe és mondd azt, hogy nem élvezed és akkor befejezem.

Természetesen ezt nem sikerült megtennem. Halkan felnevetett én pedig egyre jobban elvörösödtem és azt kívántam bárcsak eltűnne mindenki. Persze közben magamat és őt is szidtam amiért ismét intim helyzetbe kerültünk ráadásul most egy elég nyilvános helyen.

Kicsengettek.
Karját visszahelyezte a padra és mintha mi sem történt volna, elkezdett pakolni és se szó se beszéd kisétált a teremből. Ismét magamra hagyott én pedig az előttem lévő pergament bámultam aminek a jobb alsó sarkába macskakaparást véltem felfedezni.

Beszélnünk kéne.
                               D