LOVERS

𝚑𝚊𝚓𝚗𝚊𝚕

Hajnalban ismét felriadtan. Megint ugyan az a rémálom. Ránéztem az órára ami három órát mutatott. Felkaptam egy pulcsit és az arcomat is megmostam, ez idő alatt sikerült rendeznem a légzésemet is. Fáradt annyira nem voltam, hiszen tegnap nagyon korán feküdtem le, ezért ismét elővettem a nyugtatómat, bevettem de mivel nem éreztem a hatását rövid időn belül ezért szokásomhoz híven kimásztam a tetőre. Ott pedig egy fekete ruhás alak ült, dohányzott. Halkan lekuporodtam mellé, nem ijedt meg mivel hallotta az érkezésemet.

- Aludnod kéne. - szólalt meg.

- Neked is. - vágtam vissza azonnal mire elmosolyodott.

Kínos csend. Legszívesebben ráhajtottam volna a fejem a vállára, beszívtam volna jellegzetes illatát és elmondtam volna neki, hogy bármennyire szeretném nem szeretni nem tudom.

- Gondolkoztam... - kezdte de nem folytatta.

- És mire jutottál? - kérdeztem, arra ösztönözve, hogy ossza meg gondolatait.

- Arra, hogy magyarázattal tartozok neked. - fordult felém miután eldobta a cigi csikket.

- Legalább ebben egyetértünk. - varázsoltam egy hamiskás mosolyt az arcomra.

- Sajnálom Med... Elszúrtam. A háborúban ... - erre összerezzentem - khm.... szóval akkor rosszul döntöttem. De nem volt más választásom. A családom mellé kellett állnom. Tudom, hogy azt mondtad, hogy megoldjuk de nem tudtuk volna. Nem lett volna hol aludnom érted? Nem tudtam ki fog győztesként kikerülni ebből az egész szörnyűségből. Akkor azt hittem helyesen döntök.

Nem mondtam semmit. Csak az arcát kémleltem.

Miért most beszél erről? Komolyan gondolja?

- Mondj valamit. - kért.

- Sajnálom, hogy így alakult. Tényleg nehéz volt neked. De nem ezért haragudtam rád Draco...

- Hanem?

- Nem írtál. - nem akartam vádaskodni de a hanglejtésem nem éppen erre mutatott.

- Szégyelltem magam. Aztán egy idő után kellemetlennek éreztem volna, ha hónapok után küldök levelet. Nyár végére pedig azt hittem elfelejtettelek. De aztán jött a szeptember, minden nap látlak és azonnal visszatért minden. Sőt, el sem múltak az érzéseim feléd csak próbáltam elnyomni őket. Féltem, hogy csak bántanálak ahogy eddig tettem.

- Ha ez igaz... - lehet nem kellett volna ezt felhoznom pont most, de ha már őszinte, akkor erre is válaszoljon - akkor miért vagy más lányokkal? Mármint persze nem felejtettem el amit mondtál de megfektetni őket?!
Véletlenül sem sem akarlak korlátozni vagy számon kérni...

- Mégis azt teszed. - szólt közbe de egy gyilkos pillantás elég volt hogy lesüsse a szemét.

- Szóval. A szavaidat ütik a tetteid nem gondolod?

- Senkivel nem feküdtem le.

- Mi?! De hát hallottam ahogy...

- Hazudtam. A hírnevemet fent kell tartani. Van egy lány aki mindenre kapható és pletykás. Szerintem ezzel mindent elmondtam.

- Honnan tudjam, hogy nem nekem hazudsz most?

- Bebizonyítom. - mondta és már húzott is magához.

Ellenálltam. Mélyen a szemembe nézett majd így szólt:

- Medalyn. Szeretlek. Ha te nem érzel irántam semmit, tudasd velem úgy, hogy tartod a szemkontaktust.

Várt egy pár pillanatot majd elmosolyodott amikor észrevette, hogy az íriszei és a szája között kapkodom a tekintetem.

- Mindjárt gondoltam.

Megragadott, majd az ölébe ültetett, magához préselt. Én meg hagytam. A homlokát az enyémnek döntötte és ahelyett, hogy megcsókolt volna megint megszólalt.

- Még elmehetsz, nem erőltetek...

Nem tudta befejezni mert lecsaptam az ajkaira és mohón fanni kezdtem őket. Felvette a ritmust, nyelve bejutást kért a számba amit rögtön meg is adtam neki. Még közelebb nyomtam magam hozzá pedig azt hittem ez már nem is lehetséges. Hátradőlt és húzott magával majd egy elegáns mozdulat után már felettem volt. A keze az oldalamat kezdte simogatni, a bőröm mindenhol felperzselődött ahol hozzámért. Elkezdte szívni és harapdálni az ajkaimat majd a nyakam kínzására tért rá én pedig sóhajokkal tudattam vele milyen érzést vált ki belőlem. Az ujjai az egész felsőtestemen végigzongoráztak, nekem pedig. legkisebb ellenvetésem sem volt ez ellen.
Lassan visszatért a számra én pedig fordítottam a helyzetünkön, most én kerültem felülre. Apró csókokkal hintettem a nyakát és úgy gondoltam én is hagyok ott egy kis ajándékot és egy jelzést annak a szajhának hogy a Mardekár hercege foglalt. Elkezdtem szívni egy pontot mire felkuncogott.

- Valaki nagyon egyértelművé akarja tenni, hogy foglalt vagyok. - suttogta.

- Mondod te! Inkább maradnál csöndben. - válaszoltam vigyorogva.

- Hallgattass el!

- Kérése számomra parancs. - néztem fel rá.