LOVERS

𝚜𝚣𝚎𝚛𝚝𝚊́𝚛

Reggelinél a tejfel szőke fiú figyelembe se vett. Ahogy beviharzott a nagyterembe egyből az asztaluk legvégén ült, legmesszebb tőlem. Egyszer sem pillantott felém, én viszont szugeráltam őt.
Késve rohantam az első órámra ami most nem volt közös a Mardekárosokkal, ami most tökéletesen kapóra jött (meg amúgy is kegyetlenül rendetlenek, nem lehet tőlük tanulni). Nem akartam a kelleténél többször összefutni Dracoval a tegnap esti történések után.

Vacsora után a hálókörletünkbe indultam amikor megláttam Malfoyt egy másik lány szájában matatni. A gyomrom görcsbe rándult, azonnal sarkon fordultam és a másik irányba mentem.

- Medalyn! - szaladt utánam - Várj! - ragadta meg a karom de amikor megpróbáltam elillanni mellette a folyosón ezzel a lendülettel maga felé fordított.

- Igen? - kérdeztem teljesen kifejezéstelen arccal viszont a pulzusom az egekbe ugrott amikor behúzott a szertárba. Abba a szertárba, ahol először megcsókolt.

- Figyelj... Tudom mit érzel de...

- Nem, egyáltalán nem tudod mit érzek! - csattantam fel aztán lejjebb vettem a hangerőt és így folytattam - Fogalmad sincs min mentem keresztül vagy min megyek keresztül, hogy mit érzek most. Azt hittem lezártam azt ami kettőnk között volt, mert te láthatóan nagyon könnyen továbbléptél. - utaltam az előző kis produkciójára.

- Nem érted. - szakított félbe - ő nem jelent semmit.

- Ahh hogyne, ismerem ezt a mondatot! De tudod mit? Nem kell magyarázkodnod. Ki vagyok én hogy számon kérjelek? Senki.

- Csak próbállak elfelejteni basszameg! - kiáltott fel és az öklét a fejem mellett beleverte a falba. Összerezzentem. - Ne haragudj... Tudod hogy sohasem bántanálak.

Nem tudtam megszólalni. Megijedtem. Megijesztett. Nem láttam még így. Persze a háborúban más volt, de ezt most én váltottam ki belőle. Lassan felvezettem rá a tekintetem és azon gondolkoztam mi lenne ha nem lett volna harc. Még együtt lennénk?

- Ne nézz rám így. - mondta egy teljesen más hangszínen. Mintha kínoznám.

Tovább rebegtettem a pilláimat mire közelebb hajolt. Zavaromban a hajammal kezdtem játszani mire rátette a kezét az enyémre.

- Utoljára szólok... vagy befejezed vagy vállalod a tetteid következményeit. - suttogta a fülembe.

Ezután elhajolt, fejét hátradöntötte és felsóhajtott. Ekkor kifújtam a levegőt amit bent tartottam eddig bár fel sem tűnt.

- Menj.

- Tessék? - kérdeztem, mintha rosszul hallottam volna. Összezavarodtam.

- Ezt...ezt még át kell gondolnunk és majd utána megbeszélni.

- De...

Kérdőn nézett rám mire lesütöttem a szemem.

- Vagy szeretnél valamit mondani?

- Nem. - válaszoltam még mindig a földet bámulva.

Már csak annyit vettem észre hogy becsukódott a szertárajtó és magamra maradtam. Megint.

Azóta természetesen nem beszéltünk. Nekem csak úgy mint neki, ki kell szellőztetni a fejem. Az óráimon nem tudtam koncentrálni, végig rajta gondolkoztam. Viszont ő egész nap került, ha a folyosón meglátott elfordította a tekintetét. Teljesen összezavar.

Ebéd után a könyvtárban próbáltam meg tanulni, és a napom további szabad perceit is ott töltöttem. Sikerült behozni a lemaradást illetve bepótolni az órai anyagot amire nem tudtam figyelni. Miután vacsoránkat elfogyasztottuk, elindultunk a hálókörletekbe.

- Na és meghúztad? - kérdezte vigyorogva Blaisle a legjobb barátjától.

- Persze hogy meg. - válaszolta fogsort villantó mosollyal Malfoy.

Gyorsítottam a lépteimen és elhaladtam mellettük majd óvatosan hátranéztem mintha keresnék valakit.

- Mi az Medalyn, üldöz valaki? - szólt hozzám a barna.

-  Valami olyasmi. Nem hagy békén egy srác, egy perc nyugtom nincs tőle. - magyaráztam neki ezt a rögtönzött hazugságot aminek egyébként nagy igazságtartalma volt.

A szőkének elkerekedett a szeme, mert ekkor realizálta, hogy hallottam a kis bájcsevejüket.

- Úgy tűnik leráztam. - varázsoltam magamra egy megkönnyebbült arcot majd folytattam utam, egészen a szobámig meg sem álltam.
Ott magamra zártam az ajtót és mivel már nem akartam túlgondolni a dolgokat, azt, hogy mit hallottam, mit csinált és mit nem csinált, ezért lefeküdtem aludni.