LOVERS

𝚝𝚎𝚚𝚞𝚒𝚕𝚊

Mostmár javában szórakoztak a végzősök, lassan mindenki ideért akire számítottunk, így már nem kellett sokáig szobroznom a bejáratnál, ami valljuk be, a legunalmasabb része az egész bulinak. A mardekárosok közül is már az utolsó emberek szállingóztak. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel amikor véget ért a "műszakom".

- Megleszel egyedül? - kérdeztem az engem váltó Lisat.

- Persze, menj nyugodtan, már én sem maradok sokáig. - mosolygott rám.

A legutolsó diák mindig fél órát marad a bejáratnál, hogy be tudja még engedni a későket, de ez már csak egy két személy. Megkönnyebbülésem oka nem csak az volt, hogy elgémberedett végtagjaimat megmozgathatom, hanem az is, hogy nem láttam még Dracot. Ami azt jelenti nem jött el. Végre egy éjszaka amikor ki tudom ereszteni a gőzt és nem fog zavarni. A közös órák is bőven elegek.

- Bogaram, szomjasnak tűnsz, mit iszol? - duruzsolta a fülembe egy mély hang, akinek a tulajdonosát azonnal felismertem. Ráadásul csak ő hív így. Amikor a Roxfortba jöttünk, és a fiúk rájöttek, hogy létezik egy másik nem, a hollóhát jelenlegi kviddics-kapitánya egyből megpróbált felszedni valamilyen szörnyű csajozós dumával, de a bemutatkozás után egyből elfelejtette a nevemet, úgy koncentrált arra, hogy el tudja mondani azt a két mondatot amit megtanult. A beszélgetés további részében bogaramnak hívott, mert meglátott egy szarvasbogarat a cipőmön. Baromi kreatív.

- Szia Rogy. - vigyorogtam rá Rogerre mire megforgatta a szemét, engem pedig nevetésre késztetett. Utálta, hogy így becézem. Elmondása szerint rontja az imázsát. - Tequilát.

- Sosem pártolsz át a rendes piához ugye? Mint  mondjuk a lángnyelv-whisky. Neked csak a mugli alkohol kell.

- Nem mindegy? - húzom fel szemöldököm. - Ugyan azt a hatást érem el mindkettővel.

- Na akkor mutasd csak meg azt a hatást! - invitált az asztalhoz. - Úgy láttam, hogy a hugrabugosok hoztak arany és ezüst tequilát is.

A fantasztikus hírre felcsillant a szemem mire a velem szemben lévő srác felnevetett.

- Kezdjük ezüsttel. Tudod, hogy kell inni, ugye? - húztam fel a szemöldököm.

- Hogy a viharba ne tudnám! Attól mert nem iszok ilyeneket, - vágta grimaszba az arcát, válaszként pedig rácsaptam - attól függetlenül ismerem őket.

Épphogy befejezte a mondatát, már elővette a sót, az alkoholt és a citromot.
A kis kristálydarabokat a kézfejünkre szórtuk, lenyaltuk, gyorsan lenyeltük az átlátszó folyadékot majd végül az egészet a gyümölcsbe harapva koronáztuk meg.
Egy pár pillanatig csak a savanyúsággal voltunk elfoglalva, aztán Roger egy következő kört ajánlott. Mivel ez volt az első rövidem, és nem éreztem a hatását ezért azonnal belementem. A többiek amúgy is sokkal többet ittak már, be kell hoznom a lemaradásomat.
Már nyúltam is a sóért, hogy a kezemre tegyek de a fekete hajú srác gyorsan kikapta az ujjaim közül majd elkezdte rázni a fejét.

- Mi az, aranyozunk? - kérdeztem kissé felháborodva. Már beleéltem magam a következő körbe!

- Jobb ötletem van. - ezzel felém hajolt, a hajamat kisimította a nyakamból és a kulcscsontomra szórta a sót. Töltött magának alkoholt majd a citromkarikát a számba tette. - Figyelj, és csináld majd utánam.

Felállt, mellém ült és maga felé fordított, majd a nyelvével eltávolította a bőrömről a kis kristályokat. Elfelejtettem levegőt venni. Egy ideje már senki nem volt ilyen közel hozzám. Amikor végzett (nem siette el) csak annyira távolodott el, hogy le tudja gurítani a tequilát, majd ismét felém hajolt és anélkül, hogy az ajkaink összeértek volna, kivette a számból a citromot. Zavaromban hirtelen elnéztem, és ekkor megpillantottam Dracot. Kérdőn felhúzta a szemöldökét, majd egy cicababához fordult és megkóstolta a szájfényét.

- Megjegyezted? - zökkentett ki az exem bámulásából Rogy.

- Ömm persze igen. - dadogtam.

- Szeretnéd féltékennyé tenni? - kérdezte, mert egyből tudta mi történik.

- Mi? - tettettem a hülyét. - Nem, dehogy.

- Jó, akkor te segíts nekem. Úgy tűnik, hogy az előző kis akciómmal felkeltettem Rosa figyelmét, és ez lenne a hab a tortán. - magyarázta, miközben a terem sarka felé fordította a fejét. A vörös hajú lány gyilkos tekintettel méregetett, pedig nem volt egyedül. Mellette állt Mattheo.

- Rendben, legyen. Tölts piát. - bólintottam.

- Köszi bogaram. - vigyorgott hálásan.

- Talán mindketten jól járunk. - motyogtam az orrom alatt.

Lejjebb húztam a pólóját, hogy hozzáférhessek a kívánt testrészéhez, és mindent úgy csináltam mint ahogy az előbb ő. Lassan a kulcscsontjához hajoltam, lenyaltam róla a sót, megittam az alkohol majd közelebb férkőztem és ráharaptam a citromra amit ő viszont nem engedett el. Erősebben húztam, és végül az enyém lett a karika. Ebben a pillanatban a tarkómra tette a kezét, és egy határozott mozdulattal visszarántott magához. Kivette az ajkaim közül a gyümölcsöt. Elhajította.

- Nem szeretném, hogy az édes csókunkat elrontsa. - mosolygott rám mire csak a szememet forgattam.

Nem tudom ki kezdeményezett, talán mindketten, egyszerre. A szája óvatosan, mégis mohón mozgott az enyémen. Van gyakorlata meg kell hagyni.

Míg az egyik kezével a hajamba túrt, addig a másik a derekamra vándorolt, és azt markolászta. Habár semmilyen érzelmet nem váltott ki belőlem, elismerem, érti a dolgát. Én sem álltam ám ott úgy, mint egy fa, az ujjaimat a hajtincseibe vezettem, és azokat húzogattam, illetve először az arcát, majd a mellkasát simogattam.

Csókunk nem tudom meddig tartott volna, ha egy köhögés nem szakítja meg.

- Roger, drágám, nem iszunk meg valamit? - kérdezte magas, számomra már kicsit irritáló hangon a vörös lány, aki eddig csak a szoba másik végéből figyelt minket.

- Hát, nem is tudom. Eléggé elfoglalt vagyok. - ejtett meg egy arrogáns mosolyt mire Rose felhorkant.

- Menj nyugodtan. - biztattam halkan. Nem tudom mit eszik ennyire ezen a lányon, de ha boldoggá teszi, felőlem legyen vele.

A kapcsolatom Rogyval már évekre visszavezethető, és ha lenne valaki akit a legjobb fiúbarát státusszal látnék el, akkor az ő lenne.

- Nem áll jól neked a feketék. - búgta mögülem egy hang négédesen. - Sem a szőkék. - tette hozzá Mattheo.

- Ha már divattanácsokat osztogatsz akkor megmondhatnád mégis mi áll jól. - pördültem meg a tengelyem körül és automatikusan fel is húztam a szemöldököm.

- A barnák. - nézett mélyen a szemembe.

- Remek, szólj ha látsz egy szép darabot. - bólogattam mire hitetlenkedve elnevette magát.

- Tetszik, hogy van humorod.

- Nekem az tetszene ha nem kritizálnád a stílusom. - vágtam rá csípőből. Ez az ember már csak a jelenlétével is fel tud bosszantani. Kihozza belőlem az agresszív énemet.

- Ah, szóval a szőke, aki unaloműzőnek, és a fekete, aki eszköznek használ, ez lenne a te stílusod! - vigyorodott el gonoszul.

Ez övön aluli volt, nem is tudtam mit reagálni rá.

- Elvitte a cica a nyelved? - piszkált tovább.

- Merlinre! Keserítsd meg más éjszakáját! - mondtam, majd faképnél hagytam.