LOVERS

𝚛𝚎𝚗𝚍𝚋𝚎 𝚓𝚘̈𝚟𝚞̈𝚗𝚔?

Reggel kegyetlen másnaposan keltem. Minden ilyen reggel után megígérem magamnak , hogy nem iszok többet. Eddig még nem jött össze, viszont tegnap este tényleg elszaladt velem a ló, és a nagy mennyiségű alkoholnak a mellék-, illetve utóhatásai is nagy mértékben megnövekedtek.
Amikor úgy éreztem van elég erőm ahhoz, hogy felüljek az ágyban azon kezdtem el töprengeni, vajon van-e olyan varázslat amit megszünteti ezt a szörnyű fejfájást.
Amikor oldalra pillantottam, a pálcámat keresve, boldogan realizáltam, hogy az éjjeli szekrényemen víz és egy fájdalomcsillapító hever. Az, hogy ezek hogyan kerültek ide örök rejtély marad, de nem is igazán érdekelt. Kiittam a pohár tartalmát és a pirulát is lenyeltem, majd visszadőltem.

Hétfőn bájitaltanból számonkérés lesz.

Ez a fantasztikus gondolat azonnal kiölte belőlem a fáradságot és mint aki napokig aludt úgy pattantam fel.
Magamra kaptam amit találtam, összeszedtem a tankönyveimet és indultam a könyvtárba. Szombaton csak nagyon kevesen tanulnak. Ilyen jó időben mindenki kint van udvaron és élvezik, ahogy a napfény barnítja őket és ahogy a lágy szellő finoman simogatja a bőrüket.

Eltelt egy-két óra amikor valaki hangosan belökte a könyvtár ajtaját. Felkaptam a fejem és nem túl kedves tekintettel néztem az illetőre miután a fejemben meggyilkolásztam. De csak egy kicsit. Később realizáltam, hogy a huligán, aki nem tud viselkedni (sosem tudott) az nem más mint Draco.

- Med, gyere ki. Másnapos vagy. Nem fogsz tudni ma tanulni. - mondta határozottan.

- Dehogynem! - ellenkeztem - Már be is magoltam a...

- Mondd fel akkor nekem. Most.

- Hát... oké... omm...

- Megmondtam. Indulás kifelé. fogta meg a kezem és elkezdett felhúzni a székből.

- De én....- próbálkoztam tovább.

- Malfoynak igaza van. Távozzanak legyenek szívesek, itt nem lehet hangoskodni! - szólt ránk az idős hölgy morcosan.

- Rendben. - adtam fel végül.

Az udvaron szembe jött velünk Pansy aki mindig is oda volt a barátomért. Bár sokan butának tartják, ez nem így van. Csak előadja. Csupa meglepetés ez a lány.

- Sziasztok! - köszönt mosolyogva és feltűnően végigmére a fiút és megölelte.

A féltékenység belülről mart és ezt a pár pillanatot több évnek éreztem.

- Merre mentek? - érdeklődött kedvesen.

- A partra sétálni. - húzott közelebb magához Malfoy ami megnyugtatott. Orromba kúszott a mentolos-zöldalmás jellegzetes illata ami eloszlatta a rémképeket a fejemben.

- Csatlakozol? - tettem fel a kérdést hirtelen ötlettől vezérelve, meggondolatlanul.

- Nem, köszi. Kihagyom a gyertyatartó szerepét. Majd beszélünk. - indult el majd visszafordulva egy puszit küldött amit nevetve elkaptam.

Tovább sétáltunk és a lelkem kezdett megnyugodni. Nem borították el az elmém szörnyű illúziók. Visszatértem ide a jelenbe.

- Min agyalsz kicsim? - erre felkaptam a fejem és csókot leheltem a szájára majd ugrándozva tovább mentem az egyik fa felé ami épp elég árnyékot vetett ahhoz, hogy mindketten le tudjunk feküdni a puha fűre.

Azonnal hanyatt vágtam magam és Dracot is lehúztam magam mellé. Egész délután felhőket néztünk, amikbe figurákat képzeltünk bele. Önfeledtül nevettem és csak jól éreztem magam. Hiányzott ez az érzes. Olyan volt ez, mint amikor egy forró nyári napon iszol egy hideg üdítőt. Vagy amikor kánikulában megcsap egy kellemes fuvallat. Hasonlíthatnám ahhoz is, amikor télen, a hóviharból betérsz a házba és megcsap a meleg és az édes sütemények illata. Tudod hogy még fázol, és kell idő míg teljesen átmelegszel, de már nem arra fókuszálsz, hogy mi volt kint, hanem hogy milyen bent.

A bizonytalanságom csak az alkohol miatt volt. Nincs velünk semmi probléma.

Délután 3-4 körül ültem fel miután elhatároztam most már tényleg leülök tanulni.

- Tanuljunk együtt. - vetette fel az ötletet a még mindig a földön heverő tejfel-szőke fiú.

- Abból nem tanulás lenne. - kuncogtam fel.

- Pedig biológiából nagyon jó vagyok. - húzogatta perverzül a szemöldökét miközben rám vigyorgott.

- Én azt nagyon jól tudom. - mondtam halkan és lesütöttem a szemem miközben az arcom egy érett paradicsoméhoz kezdett el hasonlítani.

- Szerintem pedig elfelejtetted. Had elevenítsem fel az emlékeidet. - még be se fejezte a mondatát és magára rántott, elkezdett csikizni én pedig visítottam. Maga alá gyűrt majd tekintete a szemeim és a szám között kezdett el cikázni. Közelebb hajolt, ajkai már súrolták az enyémet és mivel türelmetlen típus vagyok, én kezdeményeztem. Belenevetett a csókunkba és ez engem is mosolygásra késztetett.

- Khmm...

- Jézusom... - mondtam ijedten és azonnal lelöktem magamról a fiút. Az arcom pedig olyan lett, hogy a vörös legsötétebb árnyalata is megirigyelte volna. - Luna, szia!

- Sziasztok, Medalyn, megígérted, hogy ma együtt tanulunk a könyvtárban és elmagyarázod a...

- Persze, ne haragudj, megyek. - pattantam fel rekordsebességgel annyira zavarban voltam.

- Hát, viszlát lányok! - köszönt el Malfoy megilletődve.

- Majd beszélünk! - kiáltottam hátra.