LOVERS

𝚒𝚜𝚖𝚎𝚛𝚘̋𝚜 𝚜𝚣𝚒𝚝𝚞𝚊́𝚌𝚒𝚘́

Bűbájtanról sétáltam kifelé felfokozott lelki állapotban, bár már tudtam, hogy maximálisan teljesítettem a teszten, az adrenalin még mindig nem ment ki a testemből. Mellettem lépkedett Luna aki önfeledten mesélt a kibontakozó kapcsolatáról. Éppen arról magyarázott, hogy Neville milyen kedves és romantikus a papíron (mert hát leveleket küldözgetnek egymásnak, így beszélgetnek) viszont amikor a folyosón elhalad mellette, csak köszön, nem szokta leszólítani.

- De tudod milyen, nagyon visszahúzódó, lehet, hogy csak fél. - mondtam barátnőmnek aki bár teljesen nyugodtnak látszott, tudtam, hogy elbizonytalanítja ez a viselkedés és össze van zavarodva.

- Mi van akkor, ha nem is akar tőlem semmit? - torpant meg a folyosó közepén.

- Ne butáskodj, akkor nem írna ilyeneket... - álltam meg és fordultam vissza hozzá.

- Írni bárki tud bármit. - kontrázott rá a szőke lány.

Erre nem volt megfelelő válaszom ami kellően határozott lett volna ahhoz, hogy eloszlassam a kételyeit. Ráharaptam a számra és kelletlenül bólintottam ő pedig egy halvány mosolyt erőltetett az arcára.

- Találkozunk óra után. - mondta, majd sarkon fordult és elindult a másik irányba. Nem sértődött meg, dühös sem volt. Ez csak egy olyan pillanat volt amikor egyedül kellett lennie, hogy rendezze a gondolatait én pedig ezzel tisztában voltam, ezért nem rohantam utána.

Felsóhajtottam és száznyolcvan fokos fordulatot téve elkezdtem volna gyorsan szedni a lábaimat, hogy felérjek a toronyba mire hatalmas erővel nekiütköztem valakinek. Ennek az eredményeként én és a könyveim a földön kötöttek ki, a kávém pedig a pulóveremet illetve a másik személy sötét felsőjét áztatta el.
Remek, se kávé, se pulcsi. Most fagyoskodhatok az atlétámban.

- Ne haragudj. - szabadkoztam miközben elkezdtem összeszedni a holmimat.

- Ismerős a szituáció, nemde? - hagyta teljesen figyelmen kívül a mondatomat az előttem guggoló fiú miközben segített nekem felvenni a dolgaimat a földről.

Erre azonnal felkaptam a fejem és magamban röhögtem azon, hogy milyen szerencsétlen vagyok, hogy már megint belé botlottam.

- Tudod, van más módja is annak, hogy felkeltsd egy srác érdeklődését. - folytatta miután nem kapott és realizálta hogy nem is fog választ kapni előző kérdésére.

Csak a szememet forgattam a megjegyzésére de amikor felém nyújtotta a pergament, halványan elmosolyodva megköszöntem azt.
Továbbra is ott tartotta a kezét előttem, én pedig elfogadtam érdekes bizsergés futott végig rajtam, a bőröm pedig felforrósodott azokon a négyzetmillimétereken ahol érintkezett az övével. Amikor talpra álltam azonnal elhúztam a karom.

- Megfognád ezeket egy pillanatra? - kérdeztem a könyveimre célozva.

Meg sem vártam a választ, a tenyerébe nyomtam azokat majd megszabadultam a koffeines ital által áztatott pulóveremtől.

- Na ez pont egy olyan mód amivel felkeltheted egy srác érdeklődését. - mért végig többször is pimaszul miközben megnyalta az alsó ajkát.

A szemeim az imént benedvesített testrészére tévedtek amikről sajnos egyből arra következtettem, milyen jól csókolhat velük. A tekintetem elkalandozott az arcán. Megvizsgáltam a göndör, csokoládébarna színű haját amiből pár tincs a szemébe lógott, emellett a sebhelynek azt a részét is takarták amely a szemöldöke felett helyezkedett el. A szemeit kikerültem, túlságosan feszült voltam ahhoz, hogy azt is tanulmányozzam. A szemkontaktus intimebb tud lenni mint hinnénk. Ezt a szituációt pedig így sem tekintettem helyénvalónak.
Tovább haladtam, időt szenteltem az éles állkapcsára majd...

- Tetszik amit látsz? - húzta ravasz vigyorra a száját.

- Én.... - kezdtem volna letagadni azt, hogy bámultam de inkább nem is erőlködtem tovább.

Mattheo közelebb lépett hozzám én pedig lefagyva álltam a folyosó közepén. Mostmár komoly tekintettel nézett rám én pedig lélegzetvisszafojtva vártam mi történik.

- A könyveid. - nyújtotta át az imént említett tárgyakat.

- Köszönöm...- hajtottam le a fejem és azonnal elkezdtem szidni magam, hogy mégis mire gondoltam.

Ekkor még egy lépést tett felém, már éreztem a teste melegét. Az ujjait a kezemhez emelte és lassan és érzékien végighúzta azokat a karomon egészen a vállamig ahol megigazította az atlétám pántját. Viszont itt nem állt meg, a kulcscsontomon is végigsimított csak úgy mint a nyakamon, egészen az államig. Egy gyengéd mégis határozott mozdulattal megemelte azt ezzel arra kényszerítve hogy a szemébe nézzek.
Amikor ez megtörtént, kezét továbbra sem vette el, egy kósza tincset a fülem mögé tűrt.

- Így már sokkal jobb. - mondta halkan - Ne takard el a gyönyörű arcod.

Ekkor lépteket hallottunk. Zavarba jöttem és ott hagytam Mattheot a folyosó közepén egyedül. Mire bárki is megláthatott volna minket, eltűntem.

A hálókörzetembe siettem. Mikor körülnéztem nem találtam senkit a helyiségben amiért elmormoltam egy hála imát. Belesüppedtem a kedvenc fotelembe, újra és újra lejátszottam a fejemben a történteket. Már ezért is haragudtam magamra, mivel nem kellene más fiúkra gondolnom amikor barátom van, főleg nem rá! De ekkor elkezdtem összehasonlítani kettőjüket.

Mindketten magasak, Draco talán egy pár centivel lehet alacsonyabb mint az új diák. Míg a szőkének friss zöldalma és menta illata van, a barna hajúnak erőteljes fűszeres ami bódító volt. A szó legjobb értelmében. A szemük is különböző. Az egyiknek fenyő színű míg a másiké csokoládébarna világos, borostyánszínű pöttyökkel. Malfoynak mindig hideg a keze, Riddlnek pedig perzselő volt ahogy az ujjait végighúzta a bőrömön. Az újonc nagy hatással van a testemre és a hormonjaimra de az elmémet nem fertőzheti meg. Nem engedem.