LOVERS

𝚞́𝚓 𝚍𝚒𝚊́𝚔

Ahogy visszaértünk egyből a nagyterembe vezetett az utunk vacsora céljából. Észrevétlenül besurrantunk a tinisereggel és helyet foglaltunk a saját házaink asztalánál.

- Kedves tanulók! - állt fel Mcgalagony a székéből - Ma új diákot köszönthetünk köreinkben! Fáradj be, Mattheo Riddle.

Ekkor kinyíltak az ajtók és belépett Ő. Sötétbarna haja kuszán állt a feje tetején, fellibbenő talárja engedte látszani a hanyagul felvett egyenruháját, ingének felső gomjai megvillantották a tökéletesen kidolgozott felMindenki lélegzet visszafojtva figyelte a fiú lépteit aki az emelvényhez sétált. Nem akartam hinni a szememnek.
Róla olvastam. Tényleg létezik. És itt van! Voldemort gyerekét örömmel fogadjuk itt?! Mi lesz ha mindenkit legyilkol?
A fejére került a teszlek süveg amely kevés gondolkozás után felkiáltott.

- Mardekár!

Ki gondolta volna.

Draco tekintetét kerestem de ő nem rám nézett. Minden figyelmét az újoncnak szentelte.

Egyszer már tönkretette egy Riddle a kapcsolatunkat. Most nem adom meg a lehetőséget neki. Már ha nevezhetem ezt a dogot kapcsolatnak. A lényeg az, hogy nem állhat közénk. Nem tudnám elviselni ha Malfoy megint elpártolna tőlem egy... gyilkos miatt akinek hűséget fogadott. Nem lehetnek jóban. Bár úgy tűnik a szőke hajú megvetően néz a barna hullámos fürtösre. Ez eddig jó jel.

Feltűnt, hogy az összes lány nyálcsorgatva bámulta mintha nem hallották volna a nevét és nem lennének tisztában ennek a veszélyeivel.

Mármint oké, helyes de ez nem változtat azon a tényen, hogy egy pszichopata fia! Aki most... engem néz?

Hirtelen Dracora pillantottam aki észrevette a szemezésünket mire Mattheo lenézően rámosolygott majd ismét rajtam legeltette a tekintetét mindaddig amíg egy Mardekáros leányzó rá nem mászott.

Vacsora után a folyosón sétálva valaki megragadta a kezem és behúzott a szertárba. Sikítani akartam de tenyerével befogta a szám. Mikor realizáltam ki is van előttem elengedtem magam.

- Jajj csak te vagy az. - mondtam megkönnyebbülten - Minden okés?

- Persze persze csak... szeretném ha távol maradnál tőle. - kért meg.

Felnevettem.

- Ne butáskodj már, miért gondolod, hogy akár a közelébe mennék? - kérdeztem miközben egy szőke tincset kisimítottam a szeméből.

- Nem is tudom... - hangjában aggodalom csengett.

- Minden rendben lesz. - pusziltam meg az ajkait majd kisétáltam az ajtón.

Nem hittem magamnak. Nem voltam biztos abban, amit mondtam. Aggódtam, hogy megint félre siklik a kapcsolatunk. Nagyon féltem. Nem akarok belegondolni sem hogy elveszíthetem. Most kaptam vissza...

- Min agyalsz édes? - zökkentett ki a gondolataimból egy mély hang mire akaratlanul is megborzongtam.

- Hozzám beszélsz? - emeltem fel a tekintetem rá.

- Kihez máshoz? - eresztett meg egy félmosolyt - Mattheo Riddle. - nyújtotta a kezét bemutatkozásképp.

Egy pillanatig hezitáltam de végül elfogadtam és megráztam a mancsait.

- Madelyn.

- Szép neved van hercegnő.

- Kérlek, kímélj meg a hülye becenevektől. - forgattam a szemem.

- Kérésed számomra parancs. - kacsintott egyet, majd elsétált.

Ez baromi fura volt. Nem probléma legalább nem kellett erőlködnöm, magától lelépett.

A hálókörletembe lépve láttam, ahogy lányok és fiúk vegyesen körbeültek egy asztalt és hangosan vitatkoztak.

- De el kéne mennünk! - javasolta buzgóan egy fekete hajú barátnőm.

- Neked teljesen elment az eszed! - tolta le azonnal valaki.

- De most miért?

- Nem süllyedünk le arra a szintre, ki ne találjátok!

- Miről folyik a vita tárgya? - kérdeztem meg őket érdeklődve.

- Arról, hogy tegyük-e tiszteletünket a Mardekárosok buliján és kapcsolódjunk ki vagy legyünk prűdök és rohadjunk a szobáinkba péntek este. - vázolta a helyzetet egy másik kedves szőke hajú háztársam.

- Miért érzem azt, hogy te az előbbit támogatod? - kuncogtam fel.

- De most nem megérdemeljük? - kérdezett vissza. - Te jönnél?

- Hát hogy a viharba ne. Köztudott hogy a Hollóhátba vannak a legjobb csajok, hagy csorgassák csak a nyálukat utánunk! - ösztönöztem őket mire az ellenkező neműek csak fujtattak egyet. - Mikor kezdődik?

- 9. - kaptam választ

- Már 8 óra is elmúlt! Hölgyeim, irány készülődni!

Mindenki felpattant a helyéről, berohantak a fürdőszobákba és villámsebességre kapcsoltak. Én besétáltam a szobámba és elkezdtem azon tanakodni, hogy mit vegyek fel. Választásom végül (csak hogy hű maradjak a házamhoz) egy sötétkék selyem miniruhára esett, ami kissé dekoltált volt, a hátán pedig egyáltalán nem volt anyag, csak a derekától lefelé.
A sminket sem vittem túlzásba a mindennapi rutinomat végeztem el egy kis extrával. Csak highlighterből tettem többet a megszokottnál, ebből a kulcscsontomra is került egy viszonylag nagy mennyiség. A szempillatöveimet sötétbarna festékkel kihúztam illetve és késznek nyilvánítottam magam.
Csokoládébarna hajamat laza fürtökbe göndörítettem és hagytam, hogy a vállamra omoljanak, ezután pedig tényleg elindultam a többiekkel a Mardekáros klubbhelyiség felé.

Síri csend volt a folyosón, bűbájt használtak, nehogy a tanároknak feltűnjön, hogy takarodó után nem vagyunk a helyünkön.