1. fejezet

1.1K 29 19
                                    


Sziasztok!
Ez egy régi regényem, amit most megpróbálok elfogadható formában önteni. Biztosan nem sikerül tökéletesre, de remélhetőleg sokkal élvezhetőbb lesz, mint volt :D
Jó szórakozást!

Ruby

Ruby még egyszer átolvasta a cikket, mielőtt továbbította volna Carlosnak. Egész jónak vélte, nem hitte, hogy főnöke bármi kivetnivalót talál majd benne. Határozottan nyomta meg a küldés gombot.

– Kész vagyok – gurult hátrébb a székével Aurora asztalához. – Te, hogy állsz?

– Még sehol sem tartok. Túl hosszú a riport, és nem tudom, hogy rövidítsem le. Nem szeretnék semmi érdekes részt kihagyni – dörzsölte fáradt szemeit a barátnője.

– Akkor hagyd a fenébe, úgysem most kell leadnod. Menjünk, együnk valamit Borisnál.

Aurora ledobta a jegyzeteit az asztalra.

– Igazad van, hagyom inkább holnapra, és amúgy is éhes vagyok.

A szerkesztőségben mindenki serényen dolgozott. Telefonok csörögtek, nyomtatók zörögtek, billentyűk kattogtak. Ruby szerette ezt a hangulatot, de most valahogy még ez sem dobta fel.

– Nem tudom, néha úgy érezem, teljesen kiégtem – panaszkodott a liftben.

– Kiégtél? Miről beszélsz, Ruby? Még mindig a te írásaid a legnépszerűbbek. Örülnék, ha ilyen lennék, mikor kiégek – csendült fel Aruroa vidám kacagása.

Ruby halványan elmosolyodott.

– Lehet, ki kellene vennem néhány nap szabadságot, és elmenni valahová feltöltődni. Marcus is mindig ezzel nyaggat. Szerinte állandóan feszült vagyok.

Aurora a sminkjét igazgatta a lift tükrében.

– Tényleg, mi újság vele? Napok óta nem láttam bejönni hozzád.

– Sok a munkája. Jóformán csak este találkozunk, már, amikor eljön. Egyre többször alszik otthon, mert későn végez, és korán indul – sóhajtotta Ruby, és kiléptek a liftből.

Az étterem bejáratánál maga elé engedte Aurórát. Boris azonnal intett nekik, mire ők is mosolyogva üdvözölték, aztán leültek a szokásos helyükre.

– Akkor gondolom, mégsem olyan jó, hogy megkapta azt a kinevezést – folytatta a korábbi beszélgetésüket Auróra.

– Nagyon várt erre, és tényleg vele együtt örültem, de nem hittem, hogy utána sosem fogom látni.

– Miért nem költöztök össze? – vetette fel Aurora.

– Mit hozhatok az én szépségeimnek? – szakította félbe őket Boris a szokásos hangos vehemenciájával.

– Én valami édesre vágyok – lapozgatta Ruby tanácstalanul az étlapot.

– Ajánlom a meggyes pitét. Most sült. Friss, mint jó magam – húzta ki magát Boris.

– Meg is látszik rajtad – mosolygott Ruby. – Jó, legyen az. És te, Aurora?

– Csak salátát kérek. Diétáznom kell – fintorgott a barátnője.

– Ne már! Így bűntudatom lesz. Akkor legalább valami tartalmasabbat egyél.

– Van hússalátánk is, ha javasolhatom – nyájaskodott Boris.

– Tökéletes, köszönöm – bólintott Aurora, majd megvárta, hogy a férfi távozzon az asztaluktól, és újra Rubyhoz fordult. – Hol tartottunk?

Egy feleség naplója - teljesWhere stories live. Discover now