Egy feleség naplója - teljes

4. fejezet

 Adrian

Adrian éppen végzett az ügyvéddel, amikor az irodája előtt meghallotta Felix hangját, ahogy a titkárnőjével beszél.

– Egy pillanat, azonnal jövök – állt fel, és kiment hozzájuk.

Felix zsebre dugott kézzel, mindenttudó vigyorral nézett rá.

– Milyen hírt hoztál? – kérdezte Adrian türelmetlenül.

– Megnyugodhatsz. Nem az eseted.

– De mégis milyen? – sürgette Adrian, és kezdte bosszantani, hogy a barátjából úgy kell kihúzni minden szót.

Felix unottan megrántotta a vállát.

– Vörös, szemüveges és kövér. Olyan harmincegynehány lehet. Unalmas. Viszont volt ott egy olyan nő... Barátom, ha láttad volna. Meghívott egy kávéra.

– Akkor gondolom, már megvan az esti programod – forgatta a szemét Adrian.

– Sajna nem, mert ott kellett hagynom, ugyanis megkérdezte milyen meghívót vittem, én meg csak hebegtem-habogtam, mert nem néztem meg, mit adtatok. De azok a hihetetlen szürke szemek. Még sosem láttam ilyet.

– Na, jól van, te álmodozó. Akkor elindítom Wilsont – veregette Adrian hátba a barátját, és visszament az ügyvédhez.

Miután ismét magára maradt, elgondolkozva az ablakhoz sétált. Egyáltalán nem bánta, hogy az újságíró ronda, bár remélte, nem egy kiállhatatlan, hisztis nőszemély, mert akkor nehezen fogja elviselni. Mondjuk, úgyis állandóan dolgozik, szóval túl sokat nem kell foglalkoznia vele. Csak éppen annyit, amennyit feltétlenül muszáj. Azt azért mégsem várhatja majd el, hogy tényleg valódi feleségként kezelje, mert az igazi feleségébe nagy valószínűséggel szerelmes lenne, és az ugye, teljesen más helyzet.

Egyszerűen úgy viselkedik majd, ahogy másokkal is tenné. Nem fogja megjátszani magát, mert nincs miért. Nem rossz ember, habár néha talán kissé arrogáns és különc, de semmi elviselhetetlen tulajdonsággal nem rendelkezik.

Wilson kora délután telefonált, hogy a nő aláírta a szerződést, és reggel küldessen érte egy kocsit. Ezután Adrian szólt Evának, a bejárónőjének, hogy másnapra tegye rendbe az egyik szobát, és ezentúl egy fővel többre főzzön.

Adrian otthonról dolgozott, hogy minél kevesebbet kelljen kimozdulnia. Így tudta a legjobban elkerülni a nyilvánosságot. Igaz, sokan jártak hozzá, pontosabban csak azok a fix emberek, akiket a bizalmába fogadott. Ilyen volt Felix, a legjobb barátja és jobbkeze, Wilson, az ügyvédje, Rosa a titkárnője, ezenkívül minden egyes üzletágnak megvolt a maga vezetője. Személyes kapcsolatot szinte kizárólag csak velük tartott. Ők intéznek neki mindent, a tárgyalásokat pedig gyakran online folytatta le.

Persze, ettől függetlenül, rendszertelen időközönként tartott ellenőrzéseket is a cégeinél, és talán pont emiatt mindig rendben talált mindent, mert a megbízottjai sosem tudhatták, mikor bukkan fel. Ez a szokás jó módszernek bizonyult arra, hogy naprakészek legyenek az emberei.

Mindenki, aki ismerte őt, már megszokta, hogy ilyen életvitelt folytat, és nem kérdezősködtek. Ám most jön ez a nő, aki bizonyára kérdések hadát zúdítja majd rá. Azonban nem fog válaszokat kapni, mert még a legjobb barátja, Felix sem tud arról, miért zárkózott be ennyire, és miért ezt az utat választotta.

Reggel kissé feszült volt, az elhamarkodott döntése miatt. Ettől a naptól kezdve megváltozik az élete egy időre, de abban bízott, hogy a nő nem lesz elviselhetetlen, és valahogy kibírja ezt az egy hónapot. Utána megszabadulhat a zaklatóktól, mert már kevésbé lesz érdekes az emberek számára.