Egy feleség naplója - teljes

16. fejezet

Ruby

– Mi volt ez az előbb? – mutatott az iroda felé Aurora.

Ruby felhúzta az orrát, majd jelezte, hogy menjenek át a nappaliba. Ott kényelembe helyezték magukat, és bűnbánóan nézett a barátnőjére.

– Nem tudtam ellenállni neki – ismerte be töredelmesen.

– Oké – emelte a kezét maga elé Aurora. – Nem fogok arról áradozni milyen szerencsés vagy, mert Felix leharapná a fejem, de azért pfúj, nagyon irigy vagyok. Ez a pasi olyan, mintha megfestették volna. Képtelenség, hogy létezzen.

Ruby a kezét a szája elé tartva, jóízűen felkacagott.

– Pedig nagyon is húsvér. Seperc alatt levett a lábamról, pedig tudom, hogy csak átmeneti boldogságot kaphatok tőle, de most az egyszer nem érdekel. Vele akarok lenni. Később majd ráérek nyalogatni a sebeimet.

Aurora mosolyogva bólogatott.

– Jól döntöttél. Viszont azt nem tudhatod, hogy mi lesz a vége. Ne temesd előre ezt a kapcsolatot. Láttam, hogyan néz rád.

– Ne, inkább ne mondj ilyeneket! – állította le Ruby gyorsan. – Nem szeretném áltatni magam. Inkább mesélj rólatok! Úgy tűnik, jól sikerült a randitok.

– Felix aranyos – mondta, és rögtön halványan elpirult. – Szórakoztató, kedves, és úgy látszik, nagyon odáig van értem.

– Igen, ez nekem is feltűnt. Nagyon örülök nektek – szorította meg Ruby a barátnője kezét.

– Remélem, nem fogok csalódni – sóhajtotta Aurora. – Ezúttal tényleg nagyon szeretném, ha összejönne. Tetszik nekem.

– Szurkolok nektek.

– Köszi, de ne gondold, hogy ennyivel megúsztad – csillant fel Aurora tekintete. – Tudni akarok a piszkos részletekről is.

Ruby elnevette magát.

– Lefeküdtünk, de többet nem árulhatok el, köt a titoktartási szerződés.

– A francba – fintorgott Aurora. – Beleestél, igaz?

– A lehető legmélyebben – bólintott Ruby. – Úgyhogy készülj, a te válladon fogok sírni, ha vége.

– Mondtam, hogy ne temesd előre! Inkább koncentrálj a sikereidre! A cikked pedig szuper lett, és az a fotó... Mindenki odáig lesz érte.

Ezután szakmai dolgokról beszélgettek, majd Aurorának indulnia kellett, de előtte még váltani akart néhány szót Felix-szel, úgyhogy Ruby bekopogtatott a férfiakhoz. Felix kísérte ki Aurorát, Adrian pedig nyomban odalépett hozzá, és a derekát átkarolva, gyengéden nézett le rá.

– Minden rendben?

– Igen. Remélem, tényleg összejön nekik. Aurora nagyon beleélte magát.

– Ne félj, nem hagyom, hogy Felix összetörje a szívét.

Ajkuk lágy csókban forrt össze. Ruby legszívesebben az egész napot Adriannel töltötte volna, de a férfinak dolgoznia kellett, és Felix is visszajött hozzájuk. Úgyhogy Ruby elvonult a könyvtár magányába, és ismét nekiveselkedett a kutatásnak.

Green. Többször hallotta ezt a nevet Adrian irodájában. Biztos volt benne, hogy Simon Greenről van szó, akinek a nevét mindenki ismerte az üzleti világban. A pasasnak nemcsak szerteágazó befektetései vannak, de jó néhány botránya is. Green már megöregedett, az utóbbi két-három évben kevesebbet lehetett hallani róla, de azért benne maradt a köztudatban.