Egy feleség naplója - teljes

3. fejezet

 Ruby

A szerkesztőségben mindenki be volt zsongva. Ruby nem hitte volna, hogy ilyen felkavaró lesz az a rövidke írása. Az összes kollégája a hozzászólásokat olvasta, és közben jókat nevettek, vagy épp egymással vitatkoztak, kinek van igaza.

– Ugye mondtam, hogy ez lesz? – lépett oda hozzá vidáman Aurora.

– Még mindig nem tudom elhinni, hogy tényleg ennyire odáig vannak ezért a pasasért. Egyesek úgy védelmezik, mintha valóban a férjük lenne. Nézd ezt! Azt írja, hogy csak azért próbálom rossz színben feltüntetni Butlert, mert féltékeny vagyok – nevetett Ruby, majd továbbgörgetett. – Mégis kire, vagy mire? Az egy éjszakás kalandjaira? Hihetetlenek!

– Azért a legtöbben veled értenek egyet. Felnyitottad a szemüket. Szerintem ez az Adrian Butler nagyon sok rajongót veszített.

– Nem hinném, hogy zavarja. Sőt, valószínűleg nem is tud erről az egészről.

– Meglehet, de lényegtelen. Az a fontos, hogy most mindenki rólunk beszél –vigyorodott el Aurora. – Láttad, hogy más újságok is idéztek? Carlos rettenetesen elégedett, de szerintem épp neked integet – bökött fejével az üvegfal felé.

– Liv, tudnál segíteni egy kicsit? – szólt oda Ruby az egyik nemrég felvett kolléganőjének.

– Persze – sietett oda hozzá a lány.

– Kinyomtatnád nekem ezeket az oldalakat, amíg beszélek Carlossal? Mindig megszakad ez a vacak. Csak rá kell nyomnod a folytatásra.

Ruby felállt, és átadta a helyét Livnek.

– Oké, nem gond. Az összeset?

– Igen, mind a harminchatot. Köszi – kacsintott Ruby, majd besietett a főnökéhez. – Valami gond van? – kérdezte rögtön, mert egy ilyen munkahelyen soha nem lehetett tudni, mire számítson az ember.

– Nem – rázta a fejét Carlos. – Csak meg akartalak dicsérni. Jó ötlet volt ez a cikk, és cserébe a következő számban lehozom arról a parkokról szóló írásodat.

Ruby mosolyogva rakta csípőre a kezét.

– Szóval mégsem dobtad ki...

– Nem, de azért ne hidd, hogy a jövőben is megengedem. Maradj csak a bulvárnál. Az nagyon megy neked. Mindig tudod, mivel zaklathatod fel az emberek lelkivilágát – vigyorgott a főnöke, majd intett, hogy a mondanivalója végére ért.

Ruby széles mosollyal az arcán jött ki az irodából. Végre! Győzött! Csak megjelenik az a cikk is, nem hiába dolgozott rajta annyit. Kiment a bejárat előtt elhelyezett automatához, hogy vegyen egy kávét, és az ajtóban beleütközött egy férfiba.

– Oh, bocsánat! – lépett egyet hátra Ruby, mert ő volt figyelmetlen. – Segíthetek valamiben?

– Nem, köszönöm. Csak egy meghívót hoztam – mutatott fel a férfi egy borítékot, és feltűnően végigmérte őt. – Beadom, és már itt sem vagyok.

Ruby utána fordult, majd kilépett az automatához, és bedobta a pénzt. A kávé szépen lefolyt, de a visszajárót nem kapta meg.

A férfi épp akkor lépett ki az ajtón.

– Kér egy kávét? Nem adott vissza ez a vacak, úgyhogy meghívom egyre, ha szeretné – szólt oda neki Ruby.

A férfi megilletődve biccentett.

– Köszönöm, elfogadom.

– Válasszon – állt Ruby félre az útból, hogy az idegen odaférjen.