Egy feleség naplója - teljes

8. fejezet

 Adrian

Adrian visszament az irodájába, leült az asztalához, és maga elé nyújtotta a kezét. Még mindig remegett.

– Bassza meg! – káromkodott hangosan, majd a telefonja után nyúlt, és felhívta Felixet.

– Végeztél már? – kérdezte a barátját.

– Igen, mindjárt ott vagyok. Valami baj van?

– Csak az van, úgyhogy igyekezz! – Ingerülten szakította meg a hívást.

Az órájára nézett. Már öt is elmúlt, és alig csinált valamit egész nap, ráadásul mindjárt vacsora, amit megint Rubyval kell elköltenie. A nő közelsége és a beszélgetésük annyira felzaklatta, hogy alig tudott lenyugodni.

Adrian átment az irodájából nyíló helyiségbe, és leült a monitorok elé, melyek jelenleg a kaszinója biztonsági felvételeit mutatták, de bármikor átválthatott az éttermei egyikére, vagy akár a szállodákra. Tekintetével az élő képet pásztázta. Szereznie kell egy nőt éjszakára, hogy képes legyen lehiggadni. Még nem volt túl nagy élet sehol, de a gondolatai is máshol jártak. Tudta kire vágyik, csakhogy azt a nőt nem kaphatta meg.

– Szóval itt vagy – lépett be hozzá Felix. – Mi volt ennyire sürgős?

Adrian intett a barátjának, hogy üljön le.

– Segítened kell.

Felix kíváncsian vonta fel a szemöldökét.

– Miben?

– Abban, hogy minden egyes nap emlékeztetsz, miért van itt ez a nő.

Felix elnevette magát.

– Ne már, azt hittem, valami komoly gond van.

– Ez igenis komoly, mert máris flörtöltem vele – fakadt ki Adrian, mire Felix még hangosabban felröhögött.

– Ugye, csak hülyéskedsz? Te azt sem tudod, mi az.

– Nem viccelek. Udvaroltam neki. Azt hiszem – felelte bizonytalanul.

– Tudod, barátom – kezdett bele Felix komolyságot erőltetve magára –, ha ezt bárki más látná rajtam kívül, az a hasát fogná a nevetéstől. A nagy Adrian Butler becsinált attól, hogy udvarolt egy nőnek.

– Ne gúnyolódj! Legalább te ne, aki a legjobban ismer – forgatta meg a szemét Adrian.

– Hát épp ez az, hogy senki sem ismer. Ha ismernélek, akkor azt is tudnám, mi az oka annak, amiért ennyire félsz a nőktől.

– Nem félek tőlük, csak nincs szükségem rájuk. Vagyis nem úgy, mint másoknak.

– Oké, ezt már ezerszer hallottam. Térjünk vissza inkább erre az egyre. Szóval udvaroltál neki? Ez azért nem olyan nagy baj. Legfeljebb csak nekem, de én már úgyis lekéstem róla.

– Nem akarom ágyba vinni – morgolódott tovább Adrian.

– Rosszul mondod. Ágyba akarod vinni, csak félsz – javította ki Felix.

Adrian ingerülten legyintett.

– Mondtam már, hogy nem félek.

– Akkor? Mi lesz, ha mégis megdugod, aztán kidobod? Rossz véleménye lesz rólad? Na és? Ennyi simán belefér. Attól még nem vagy rossz ember.

– Nem erről van szó. Ismered a szabályaimat.

– Hogyne ismerném. Maximum háromszor...– sóhajtotta Felix.