Egy feleség naplója - teljes

2. fejezet

 Adrian

Adrian aláírta a papírokat, majd összerendezte őket, és az ügyvéd felé nyújtotta.

– Van még valami, Wilson?

– Nincs. Hétfőre elkészülök a bérleti szerződésekkel. Ha változás lesz, hívj.

Adrian biccentett, az idős férfi pedig kisétált az irodájából.

– Hogy látod, összejönnek azok a földügyletek? – fordult ezután Felixhez, aki a kanapén ült egy pohár vízzel a kezében.

– Szerintem igen, de ha lehet, most ne beszéljünk üzletről. Szétmegy a fejem – panaszkodott Felix.

– Nem kellett volna annyit innod tegnap. Egyik nő sem ér meg egy kiadós fejfájást – nevetett Adrian a barátja kínján.

Felix a homlokát fogva eldőlt a kanapén.

– Nem miatta ittam, hanem azért, mert felidegesített. Nem szeretem a követelőző nőket. Jobb is, hogy lelépett, így legalább már nyugtom lesz.

Adrian végignézett barátja nyúzott ábrázatán. Fekete haja összevissza állt a feje tetején, mintha most kelt volt ki az ágyból, habár lehet így történt, pedig lassan ebédidő.

– És akkor most mi lesz? Beállsz mellém vadászni? – kérdezte jókedvűen.

– Nem. Egyelőre biztos, hogy nem. Szükségem van egy kis nyugalomra, de tényleg, mi legyen azzal a csajjal, akit tegnap mondtál? – Felix felállt, és újabb pohár vizet töltött magának. – Leszervezzem neked ma estére?

– Nem tudom. A siránkozásod hallatán elment az összes kedvem tőle. Talán majd holnap... – felelte.

– Akkor ebédeljünk, mit szólsz hozzá? – javasolta Felix. – Már annyit ittam, hogy valami szilárdat is magamhoz kéne vennem.

– Nem vagyok éhes, de te menj csak. Még át akarok nézni néhány papírt – vette kezébe Adrian az egyik mappát.

Felix távozott, így Adrian nyugodtan dolgozhatott kicsit. A munka töltötte ki minden percét. Szerette, és jól is csinálta, legyen szó bármiről. Egyszerűen a vérében volt az üzlet. Nem véletlenül jutott el nagyon rövid idő alatt ilyen magas szintre.

– Bocs, de ezt el kellene olvasnod. – Felix egy magazinnal a kezében lépett be hozzá ismét.

– Nem ér rá később? Látod, hogy dolgozok – mérgelődött Adrian, hiszen még csak most merült bele, és máris megzavarták.

– Rólad írnak – lóbálta Felix a kezében a lapot.

– Nem érdekel, mit írnak – morogta Adrian. – Gondolom, egy újabb hazugság. Amúgy meg mióta olvasol te pletykalapokat?

– Rosa asztalán találtam. Ő hívta fel rá a figyelmemet, de szerintem tényleg el kellene olvasnod. Kíváncsi vagyok, mit szólsz hozzá.

Felix ledobta elé a lapot, és Adrian sóhajtva csak a kezébe vette. Az említett cikk csupán egy rövid írás volt, kép nélkül.

„Kedves Hölgytársaim,

Adrian Butler.

Elolvassuk ezt a nevet, és máris vágyakozva felsóhajtunk.

Hogy miért?

Mert mindannyian gyarlóak vagyunk.

Jóképű, sikeres, gazdag, titokzatos. Mi nők szeretjük ezeket a tulajdonságokat, melyek külön-külön is izgalmasak, de ha valaki mindezt egy személyben birtokolja, akkor végünk. Ilyen férfira vágyunk, róla álmodozunk, ránézünk a fotójára, és azt mondjuk: Igen, ő kell nekem!