Egy feleség naplója - teljes

11. fejezet

Ruby

Ruby nyugtalanul ment fel a szobájába. Lezuhanyzott és átöltözött a vacsorához. A medencében történtek rendkívül felzaklatták az amúgy sem nyugodt lelkivilágát. Ő sincs fából, természetes, hogy hatással volt rá a gyönyörű férfitest látványa, Adrian érintése pedig egyenesen letaglózta. Félt, hogy nem fogja tudni sokáig kordában tartani a saját, de főleg Adrian vágyait. Úgy tűnt, a férfi sokkal hajlamosabb elveszteni a fejét, mint ő. Mindkettőjük érdeke, hogy távol tartsák magukat egymástól. Ráadásul Marcus is kereste. A volt barátja természetesen kiborult, miután megtudta, hogy ideköltözött. Ruby próbálta elmagyarázni neki a helyzetet, de Marcus nem igazán akarta megérteni, és azt kérte, üljenek le beszélni egymással.

Ruby nem tudta, hogyan kivitelezhetné a dolgot, mert Adriannek egyelőre nem beszélt Marcusról. Nem azért, mert titkolni akarta, de úgy gondolta, nem keverheti a magánéletét a munkával. Semmi szükség arra, hogy a saját problémáját magával hozza Adrian házába.

Bizonytalan érzésekkel ment le az étkezőbe, majd leült az asztalhoz. Eva azonnal ott termett, majd közölte, hogy Adrian nem vacsorázik vele, aztán kihozta Ruby tányérját, és jó étvágyat kívánt neki.

Így Rubynak sem volt túl sok étvágya, de nem akarta Evát megsérteni, ezért magába erőltette az étel több mint felét. Rögtön utána újra felment a szobájába, és olvasással próbálta lekötni magát, ami többé-kevésbé sikerült is neki, de gondolatai állandóan visszatértek Adrianhez. Nem csupán szexuális vágyott érzett a férfi iránt. El tudta volna képzelni, hogy több legyen közöttük, ám gyakorlatilag ennek semmi esélye nem volt, ezért el kellett hessegetnie ezeket az ábrándokat a fejéből.

Reggel későn ébredt. Mire lement, Adrian már túl lehetett a reggelin, hiszen nyolc óra is elmúlt. Evát sem találta a konyhában, ezért Ruby összerakott magának egy szendvicset, és a tányérral a kezében elvonult a könyvtárba.

Előző nap nem írta meg a naplóját, így rögtön azt nyitotta meg elsőként. Mindent leírt, ami eszébe jutott. A saját érzelmeit sem hagyta ki, amit a férfi közeledése váltott ki belőle. Aztán, amíg evett, visszaolvasta a bejegyzést. Nem túlságosan tetszett neki, amit látott, de nem akart saját magának hazudni.

Inkább gyorsan lecsukta a laptop fedelét, és felhívta Carlost.

– Már vártam, hogy jelentkezz – szólt bele a főnöke.

– Mi a helyzet? Még mindig nem tudok bemenni? – érdeklődött Ruby.

– Egyelőre jobb, ha nem jössz. Viszont jó híreim vannak. A háború még mindig tart a múlt heti cikked miatt, és mióta belengettük a költözésed, azóta majd' felrobban a közösségi oldalunk. Egyes partnerek máris dupla példányszámot kértek, úgyhogy már oda is szóltam a nyomdába. Szóval izgatottan várjuk az új cikkedet – mesélte Carlos lelkesen.

– Ez tényleg remek hír. Ha vasárnap este átküldöm, megfelel?

– Igen, kérni is akartam, hogy ne hagyd az utolsó pillanatra. Én is küldök majd át néhány kisebb munkát, mert Aurora szólt, hogy dolgozni szeretnél.

– Elég sok szabadidőm van itt, szeretném kihasználni – bólintott Ruby, bár ezt Carlos nem láthatta.

– És hogy látod? Milyen Butler?

Ruby hátradőlt a székében, és sóhajtott egy mélyet.

– Ha egy szóval kellene jellemeznem, akkor azt mondanám, rendes. Butler tényleg egy rendes pasi. Viszont még csak két napja ismerem, bármi kiderülhet.