Egy feleség naplója - teljes

13. fejezet

Adrian

Adrian fel-alá járkált a házban. Képtelen volt dolgozni, még a telefonját is kinyomta, bárki hívta. Egy valaki hívását várta, de az a hívás nem érkezett. Bár nem tudta, mire számított, hiszen nyilvánvalóan semmi olyan nem fog történni, ami miatt Rubynak fel kellene hívnia őt.

Egyfolytában azon pörgött az agya, vajon mit csinálhatnak azóta. Veszekednek vagy kibékülnek? Netalán már az ágyban vigasztalják egymást?

Innia kellett valamit.

Tudta, hogy ez nem jó. Nagyon nem jó. Amit most érzett, az kísértetiesen hasonlított arra, amit tizenkét évvel ezelőtt élt át. Azóta is a kínzó fájdalmak elől menekül, de úgy tűnt, ismét megtalálták őt, hiába küzd ellene. Adrian nem akart boldog lenni. Pontosabban, nem mert boldog lenni. Esélyt sem szabad adnia rá, mert nem élné túl még egyszer. Ezt a játszmát valószínűleg elbukta. Haza kellene küldenie Rubyt, mert nem szegheti meg a szabályait.

A második pohárral itta, közben az óráját nézte. Ruby másfél órája távozott. Adrian elsétált a titkárnői pult előtt, majd megállt az ablaknál, és onnan bámulta az udvart, így pontosan látta, amikor a Mercedes begurult az udvarra. A szíve majd' kiugrott a helyéből. Letette a poharát az ablakpárkányra, átment az étkezőbe, és mereven a bejárati ajtót bámulta. Várta, hogy Ruby belépjen rajta.

Az ajtó kinyílt. Ruby egy pillanatra megtorpant, ahogy meglátta őt. Adrian úgy érezte, egy örökkévalóságnak tűnő időre elveszett a nő tekintetében. Ruby úgy állt ott, mint egy szobor, majd hagyta földre hullani a táskáját a kezéből, és amikor megmozdult, szinte repült a karjaiba. Adrian nem tudta, mi történhetett, de nem akart ezen gondolkozni, hiszen végre megízlelhette Ruby édes ajkait. Egyik kezével a derekát ölelve szorította magához őt, míg a másikkal az illatos tincsek közé túrt, miközben ajkaik mohón ízlelgették egymást.

Adrian átadta magát a mámorító érzésnek, testén végigfutott a sürgető vágy, innen képtelen lett volna már visszafonulót fújni. Ruby sietősen gombolta az ingét. Adrian levegő után kapkodva vált el az ajkaitól.

– Biztos vagy benne? – kérdezte rekedten. Igazából nem is tudta, miért kérdezte meg, hisz Ruby minden mozdulata árulkodott arról, mennyire akarja őt.

– Semmiben sem voltam még ilyen biztos – felelte Ruby csillogó szemmel.

Adrian kézen fogta, és a nappaliba vezette, ahol Ruby azonnal átvette tőle az irányítást. A mellkasánál megtámasztva a kanapéra döntötte őt, majd merészen a szoknyája alá nyúlt, és ledobta magáról a bugyit. Adrian nyelt egy hatalmasat. Kigombolt inggel, meztelen felsőtesttel bámulta, ahogy a nő átveti rajta a lábait, és a combjára ül. Ruby ügyes ujjai másodpercek alatt kiszabadították a merevedését a nadrágja fogságából, és a következő pillanatban már magában is fogadta őt.

– Te jó ég, Ruby! – nyögött fel Adrian a kéjtől.

Nem pont így képzelte el az első együttlétüket, ám képtelen volt leállítani Rubyt. Sejtette, hogy valaminek történnie kellett, ami így felzaklatta, és most vadul kergeti a kielégülést. Adrian kénytelen volt megadni neki, amire vágyik, hogy lenyugtathassa. Amúgy se nagyon tehetett mást, hisz azonnal elveszett Ruby irányítása alatt.

Az élvezettől elhomályosult tekintettel figyelte, ahogy Ruby lehunyt szemmel, átszellemült arccal, egyre hevesebb mozdulatokkal ringatózik a csípőjén. Adrian máris az orgazmus határán táncolt, küzdenie kellett azért, hogy kivárja, amíg Ruby kitombolja magát rajta. Aztán mikor végre a nő remegve a mellkasára rogyott, Adrian halkan felkuncogott.