Egy feleség naplója - teljes

9. fejezet

 Ruby

Mivel este nem tudta befejezni a naplóját, Ruby korán reggel lement a könyvtárba, és írni kezdett. Csak úgy dőltek belőle a szavak. Nem is gondolkozott, csak írt. Amikor kész lett, átolvasta.

– Én is rajongó lettem – grimaszolt.

Egy nap leforgása alatt rengeteg dolgot megtudott Adrianről, és most, hogy így kiírta magából, leülepedett benne minden különös információ. Jólesett, hogy a férfi a bizalmába fogadta, és olyan dolgokat osztott meg vele, amit a rajta közelállókon kívül valószínűleg soha nem tud meg senki.

Adrian egy igazi különc. Valamiért így alakította az életét, és ez a valami rendkívül izgatta Ruby fantáziáját. Elhatározta, hogy ki fogja deríteni az okát, hogy egy ilyen férfi miért kerüli a nőket és a nyilvánosságot.

Elmosolyodott, ahogy eszébe jutott a beszélgetésük. Adrian vonzónak találja, és megfordult a fejében, hogy ők ketten... Ruby már a gondolatba is belepirult. Hazudna, ha nem ez járt volna a fejében egész éjszaka. Adrian olyan típusú férfi, akinek rendkívül nehéz ellenállni, de neki meg kell próbálnia. Nem vágyott egyéjszakás kalandokra, és ott van Marcus is, akivel még nem zárták le a kapcsolatukat. Nem mellesleg újságíróként van itt, nem pedig...

– Senki sem kezdheti a munkát hamarabb, mint én. Jó reggelt! – köszönt be hozzá Adrian a nyitott ajtón keresztül.

Izzadtságfoltos fehér pólója a testére feszült, laza tréningalsót viselt hozzá. Ruby most látta először takarás nélkül a kidolgozott felsőtestét, és alig tudta levenni róla a szemét, annyira vonzotta a látvány.

– Jó reggelt! Tegnap nem tudtam befejezni, de már kész vagyok – csukta le a laptopja fedelét, és odasétált Adrianhez. – Lehet, nekem is úgy kellene kezdeni a napot, mint magának, nagyon frissnek tűnik.

– Örülnék a társaságnak, úgyhogy csak nyugodtan. – A férfi csípőre tette a kezét, és végigmérte.

– Mit néz? – kérdezte Ruby zavartan.

– Miért ilyen elegáns?

– Mondtam, hogy be akarok menni a szerkesztőségbe – emlékeztette a férfit.

– Ja, igen. El is felejtettem. Mikor indul? Mert akkor szólok a sofőrnek.

– Reggeli után, de ezt a sofőrös dolgot ejtsük inkább. Van saját kocsim. Elég, ha elvisznek érte a lakásomhoz.

– Átvedlek, utána megbeszéljük – felelte Adrian, és sietős léptekkel távozott a lépcső irányába.

Amíg Ruby várakozott, addig leült az étkezőben, és Evával váltott néhány szót. Közben állandóan Adrian kigyúrt felsőteste járt a fejében, és elképzelte, ahogy most a férfi a zuhany alatt áll... Végigfutott rajta a borzongás. Nem akart ilyesmikről ábrándozni.

– Itt is vagyok – suhant el mellette Adrian pár perccel később, és leült vele szemben.

Ruby azonnal kiszúrta a halványlila inge alól kikandikáló egy-két izgató szőrszálat. Miért nem gombolkozik be nyakig? Merénylet a nők ellen így asztalhoz ülni.

– Szóval, rendben lesz úgy, ha a sofőr elvisz a házamhoz. Szeretném elhozni a kocsimat – ismételte meg újra Ruby, amiről nemrég beszéltek.

– Szerintem semmi szükség rá – felelte Adrian röviden, és nekilátott az étkezésnek.

Ruby a homlokát ráncolva nézett rá.

– Azt mondta, nem fog korlátozni.

– Nem fogom. Ha el akar menni, elmehet. Ha a saját autóját akarja, elhozhatja. Én csak a véleményemet közöltem – felelte Adrian könnyedén.