Egy feleség naplója - teljes

14. fejezet

 Adrian

Adrian valójában alig dolgozott, inkább csak merengett. Sajnálta, hogy nincs ott Felix, mert jó lett volna valakivel beszélnie, aki kijózanítja, vagy segít helyre tenni a dolgokat a fejében, ami úgy tűnt, egyedül nem megy neki. Viszont Felixnek randija volt ma, méghozzá Ruby barátnőjével.

Milyen különös. A legjobb barátja Ruby legjobb barátnőjével.

Mivel már elég hosszú ideje félrevonult, ezért összecsukta maga előtt a mappát, amelybe bele sem olvasott, majd kiment megkeresni Rubyt. Elsőre sehol sem találta, majd a lépcső irányából meghallotta a lépteit. Adrian odafordult, és eléggé meglepődött Ruby sportos ruházata láttán. Farmer, edzőcipő és kapucnis felső volt rajta.

– Hová mész? – kérdezte tőle.

– Megyünk. Te is jössz velem – felelte Ruby sejtelmesen mosolyogva.

Adrian gyanakodva vonta össze a szemöldökét.

– Hová?

– Majd megtudod. Nem kell átöltöznöd, jó leszel így, csak szerintem vegyél fel egy pulcsit, mert kicsit lehűlt a levegő – javasolta Ruby.

– Most már kíváncsi vagyok, miben sántikálsz – ingatta Adrian a fejét, majd felszaladt az emeletre, és magára húzott egy hasonló pulóvert, mint amit Ruby viselt.

– Oké, most már elárulhatnád, hogy hová megyünk – türelmetlenkedett Adrian a ház előtt.

– Vásárolni – közölte Ruby egyszerűen.

Adrian megtorpant.

– Tudod, hogy én nem járok ilyen helyekre.

Ruby odalépett elé, és csillogó szemmel nézett fel rá.

– De igenis jöhetsz. Vedd fel ezt és ezt – nyomott a kezébe egy baseballsapkát, és egy nem túl sötét napszemüveget. – A portás kocsijával megyünk. Hidd el, senki sem fog felismerni. Vezetsz vagy vezessek? – emelte fel a kulcsot a kezében.

Adrian a tárgyakat forgatat a kezében, és habozott, erre Ruby tovább győzködte.

– Adrian, ne aggodalmaskodj már! Este van, ilyenkor már kevesen vannak a boltokban. Szerinted, ha valaki felismerne, komolyan elhinné, hogy téged lát? De amúgy is napszemüveg és sapka lesz rajtad. Pont úgy nézel ki, mint egy átlagos pasi.

– Átlagos pasi? – szólalt meg Adrianből a hiúsága.

– Na jó, nem – forgattta meg a szemét Ruby –, de nem te vagy az egyetlen jóképű férfi a városban.

Adrian nagyot sóhajtott, és kinyitotta a kocsi ajtaját Ruby előtt.

– El sem hiszem, mikre veszel rá – morogta, majd megkerülte a kocsit, és ő is beült a volán mögé.

– Őszintén. Mikor voltál utoljára közértben? – kérdezte Ruby, miközben kiálltak az udvarról.

– Nem tudom. Régen.

– Hihetetlen. Akkor most be fogunk vásárolni Eva helyett – jelentette ki Ruby, majd navigálta, merre menjenek.

Adrian az istennek sem vallotta volna be, hogy máris tetszett neki ez a kis kiruccanás. Csak ők ketten, testőrök és remélhetőleg figyelő szemek nélkül. Persze, azért aggódott kicsit, mert a hosszú évek alatt berögzült paranoiát nem lehet csak úgy, egyik pillanatról a másikra levetkőzni, de többnyira boldogan hallgatta Ruby vidám csacsogását.

– Te hozod a bevásárlókocsit – szólt oda neki Ruby, miután kiszálltak.

Adrian szót fogadott, és úgy sétáltak be az épületbe, mint bármelyik átlagos pár. Meglepődve tapasztalta, hogy senki sem fordult feléjük, senki sem bámulta meg őket, mindenki a saját dolgával volt elfoglalva.