A rejtélyes pszichopata

3. Rész

Valahogy sikerült a dolgaimat el pakolnom és ki ültem az erkélyre nézelődni. Ahogy azt figyeltem milyen ez a hely, kik laknak itt, észre vettem valami furcsaságot. Egy kapucnis alak figyelt engem a fák alól. -Francba! - morogtam az orrom alatt. A fák árnyékai miatt, semmi esélyem nem volt látni figyelőm arcát. Najó mivel ez a nap még szabad nap, hát ki használom az alkalmat. Így arra gondoltam, hogy le megyek szét nézni, hátha meg pillantom a titokzatos figyelőmet, hogy ki is lehet az.

Valahogy ki találtam az épületből és minden szem rám szegeződött. Sugdolózások csengtek a fülemben. 

-Ez az új csaj, akit tegnap hoztak. - súgta egy srác a többieknek.

-Úgy hallottam meg sokallták a szülők a viselkedését és ezért került ide. - hallottam a következőt.

-Nem izgat, mi sem vagyunk szentek. - morogta valaki.

-Én azért meg húznám. - mondta egy hülye gyerek.

- ISAAC! - kiáltotta valaki.

-Hallgassatok idióták, biztos hallotta. - hát igen, hallottam minden susmutolást, magamban még válaszoltam is. Ezért utalás képpen oda is pillantottam, hogy -HAHÓ,  igen is hallottam! - jelzésként.

Tovább haladtam és le ültem egy fa árnyékába. Kissé hüvös szél fújt, hála annak hogy be volt borulva. Fel raktam a fülest, zenét raktam és el kezdtem figyelni a többieket, viszont úgy el bambultam, hogy egyszer arra lettem figyelmes, Sarah áll előttem és az orrom elött kalimpál. 

-Szia. - vettem le a fülest a fejemről.

-Helló. Láttam egyedül vagy gondoltam idejövök, meg kérdem hogyan boldogultál.

-Köszi, elég jól sikerült, bár kifele jövet kissé el tévedtem. - ekkor mindketten egyszerre kezdtünk el ezen nevetni. 

-Ha jól emlékszem Bell-nek hívnak igaz? - kérdezte udvariasan

-Igen. Te pedig Sarah. - adtam válaszul.

-Igen, amúgy meg, érdemes el gondolkodni kivel barátkozol össze, mert különbnél különb fiatalokkal van tele ez az intézmény. Itt azokra értettem akik például ember ölési kísérlettel, vagy talán gyilkosság miatt vannak itt. - felvont szemöldökkel néztem rá. -Igen jól hallottad. Valami oknál fogva ide került az a személy, és nem a börtönbe. Valamiféle engedményt sikerült el érjen az ügyvédje, hogy nem vágták sittre. 

-OHH, komoly. - mondtam semmi meglepődés nélkül.

-Látom nem lepődtél meg ezen.  

-Egyáltalán nem. Szeretnék kérdezni valamit... - mondtam kíváncsian.

-Kérdezd csak. - válaszolta kedves hangon.

-Ma, mielőtt le jöttem, ki álltam az erkélyre. A fák árnyékában állt egy srác, kapucnival a fején és engem figyelt. Nem tudod ki lehetett az? - néztem rá reménykedve, hátha tudja.

-Sajnos nem, elég sokan járkálnak úgy nálunk amint észre vehetted. - épp hogy el mondta, úgy pattant fel a földről.

-Gyere! Be mutatlak a barátaimnak. - és már húzott is fel a földről.

-Oke, oke, csak lassabban. - hirtelen nem tudtam lépést tartani vele. Errefel mikor meg láttam kikhez közeledünk, kezdtek érdekessé válni a dolgok. 

-Császtok! Íme Bell. - mindenki úgy tett, mintha az előbb nem is beszéltek volna ki. -Vicces. - gondoltam magamban.  

-Hello. - köszöntem mindenkinek egyhangúan.

-Na szóval, ő itt Eric -aki kezdte az egész susmutolást- , ő meg Mia - aki folytatta a pletykát- , ő pedig Seth - akit nem is izgattam, hogy új vagyok- , ő Isaac - a hülye gyerek- és végül pedig Sophie - aki csitította a többieket - ja, meg persze jómagam akit már ismersz. 

-Gyere ülj csak le. - mondta Sophie mosolyogva. Nem értem. Ha ez egy intézet, akkor ő mit keres itt, hisz olyan kedves, nem úgy tűnik mint akinek valami baj van az emeleten. 

Le ültem közéjük, és hirtelen újra észre vettem a figyelőmet. Oldalba szúrtam Sarah-t, de mire oda pillantott, már csak egy árnyat látott elsuhanni. Ekkor becsöngettek.                                                A többiek kellet menjenek a kiosztott feladataik elvégzésére. Én is velük mentem be, de gondoltam el megyek a könyvtárba, hátha meg tudok erről a helyről valamit.            

Kínszenvedve körbe-körbe sétáltam a folyosók között, mikor ugyanis valakibe bele ütköztem. Szinte hátra estem a váratlan ütéstől, de ez a valaki meg tartott. Mikor fel néztem, egy kékszemű, szőkehajú srác meredt le rám. Nagyon magas volt mellettem, mondjuk én, aki egy törpe is lehetne, még egy átlagos méretű fiú is túl magas. 

-Talán el tévedtél? - húzta fél mosolyra a száját. 

Mit ne mondjak elég jól nézett ki ahogy meg pillantottam, kék szemei akár a tenger, pont úgy merültél el benne. 

-Nem. - vágtam vissza fintorogva.

-Nem úgy tűnik. - mondta ugyanúgy, ravasz mosolyra húzva száját. 

-De igen, mivel itt is van amit kerestem Mr. közveszélyes úr. - mondtam gúnyolódva, ezzel esélyt kaptam be surranni a könyvtár ajtaján.