A rejtélyes pszichopata

7. Rész

-Mi a francot akarsz? - vágtam a fejéhez a szavakat. Arca érzéstelen maradt .

-Azt kérdeztem mi a francot akarsz!! - már ordítottam a szemébe. Fel húzta szemöldökét a hirtelen fel csattanásomra.

-Nem tűrőm el senkitől, hogy ilyen hangnemben beszéljen hozzám. Vigyázz a szádra tőrpe.

Ezzel hirtelen fel indulásból egy hatalmas rúgást mértem a gyomor szája környékére. Össze rándult az arca a fájdalomtól. Nem gondolta, hogy ekkora erőm lehet. De hirtelen szeme dühtől szikrázott és torkon ragadt. Lábaim meg emelkedtek a földtől.

-Hogy merészelted ezt tenni! - üvöltötte.
-Meg mondtam, hogy nem tűröm el az ilyen dolgokat. - ezzel még egyet szorított a nyakamon. Kapálózni kezdtem de mind hiába. Sókkal erősebb mint én. Alig kaptam levegőt. Már az ájulás szélén álltam, mikor el eresztett és a földre zuhantam.

Hirtelen fájdalom hasított belém. A hideg, poros földre kerültem. Résnyire ki nyitottam a szám, hogy beszélni tudjak.

-Azt hiszed érde... - ezzel hangom el csuklott és el vesztettem az eszméletem.

Alexander szemszöge..

Túl ki hozott a sodromból és bántottam. Épp beszélni akart hozzám, mikor elájult. Meg ijedtem. Nem tudom hogy történetett , de meg ijedtem, hogy mit tettem vele. Furcsa érzés kerített hatalmába. Nem tudtam hova tenni ezt az érzést.

Szólóngattam, de semmi válasz nem jött. Le gugoltam és meg néztem vane pulzusa. Halistennek volt. Az ölömbe vettem és ki vittem onnan. Be surrantam vele az intézetbe , azon belül a szobámba úgy, hogy ne vegyen észre minket senki. Le fektettem az ágyamra és vártam hogy fel ébredjen. Kínszenvedés volt minden egyes perc amíg vártam. Egy másodpercre se vettem róla le a szemem.Végül már kezdett be sötétedni mikor mocorogni kezdett. Számat egy enyhe sóhaj hagyta el. Meg könnyebültem.

Bell szemszöge..

Mocorogni kezdtem és fájdalom hasított végig a nyakam mentén. Fel szisszentem. Meglepetésemre nem abban a romos épületben voltam. Meleg volt és egy ágyban feküdtem. Bele borzongtam vajon hol lehetek. Mikor valahogy sikerült ki nyitni a szemem, egy számomra ismeretlen szobába találtam magam. Körbe néztem, ugyan annyi bútor volt benne mint nekem, csak másképp rendezve. Nézelődés közben  meg pillantottam őt a fotelben ülve. Szemeiben mintha aggódást vettem volna észre.

Hogy érzed magad? - kérdezte enyhén együttérző hanggal. Szerintem neki is furcsa érzés az aggodalom, hiszen úgy tűnik hogy egyáltalán nincs hozzá szokva. Plusz nem is úgy tűnt az eddigi visekledéséből.

-J..ól..vagy...ok.. - nyögtem ki kínszenvedve rekedt hangon.

-S..S.. sajnálom. - mondta ki nehezen és érthetetlen szemekkel nézett. Fogalmam sem volt mit érez ahogy ezt ki mondta.

Próbáltam meg rázni a fejem ekkor újra fájdalom ért, amitől halkan fel nyögtem.
Láttam rajta hogy ingerülten figyel, aztán egy pohár vízre mutatott a fejem felett.

Csak bámultuk egymást hangtalanul, végül meg törte a csendet.

-Hogy hívnak ha szabad kérdezzem? - kérdezte érzelem mentes hangon.

-Bell.. - mondtam nehezen. És felé biccentettem.

-Alexander, és az eredeti neved? - kérdezte ugyanolyan hang nemben.

-Isabell.

Szemembe nézett majd fel állt a fotelből. Azt hittem újra bántani akar, és akaratom ellenére jobban béke süppedtem az ágyban. Ezt észre is vette, így inkább a helyén maradt. Nem mondott semmit. Csak ült ott némán.

Ki pillantottam az ablakon és láttam hogy már jó sötét van odakint.

-Szeretnék el menni innen. - mondtam érzéstelen hangon. Bólintott. Fel tápászkodtam az ágyból és lassan ki sétáltam a szobából.

Szobából ki lépve szembe találtam magam pár fiatallal. Meglepődött tekintettel néztek rám. Én mit sem törődve velük sarkon fordultam, és szobám irányába indultam.

Egyből a fürdőt céloztam meg és mikor még láttam magam a tükörben, szörnyű látványt mutatott. Csupa lilábbnál lilább nyomok húzódtak végig a nyakamon.

-Azt a kurva...! - csattantam fel de inkább el hallgattam. Meg fürödtem, pizsimát vettem fel és le feküdtem az ágyra. Nyakamon hideg vizes borogatást helyeztem el. El méjültem a gondolataimba.

Vajon miért volt velem kedves. Azelőtt szinte meg fojtott. És ha ez nem történt volna meg, tuti még egy fej mosást is kapok azért, mert meg láttam őket azzal a lánnyal. Olyan édes volt ahogy vár rám, hogy helyre igazodjak. Láttam ahogy izmai feszültek minden mozdulatomra és  mondatomra.

-Francba! - csattantam fel ,mikor rá eszméletem, hogy rajta gondolkodom.

Majd végül annak ellenére hogy még nincs is olyan késő, inkább be bújtam a takaró alá és álomra hajtottam a fejemet.