A rejtélyes pszichopata

1. Rész

A nevem Isabell Parks. 16 éves vagyok  (még), a szüleimmel élek egy kisvárosban. Elég problémás gyerek vagyok a szüleim számára.

10 éves koromba kezdődött, mikor el vesztettük a testvérem egy autóbalesetben. Depresszióval kezdődött, és egyre rosszabb dolgok követték. A szüleim hanyagolni kezdtek a trauma hatása miatt. Antiszociális lettem, egyedül akartam lenni, éheztettem magam, nem jártam rendesen órákra. Így ment több éven keresztül, majd valami folytán bele keveredtem egy rossz társaságba. 

Dohányozni kezdtem, tetkót varrattam, piercinget rakattam, aztán alkohol és drogokat is fogyasztani kezdtem. Kínoztam magam, úgy, hogy a szüleim nem tudtak róla. Azt hitték kezdek helyre jönni, hogy barátaim lettek, de nem tudták milyen barátok azok. Míg egy napon a fürdőszobában rám nem talál anyám össze esve a padlón. Minden csupa vér és mindenütt gyógyszer tabletták hevertek. 

***

Meg ébredtem. Kezdtem kinyitni a szemem de nem sikerült, mintha valami nem engedte volna. Végül, több pislogás után sikerrel jártam és egy korházi ágyon találtam magam.

-Hát nem sikerült! - morogtam az orrom alatt a szavakat.

-Mit mondtál?! - csattant fel anyám a székről, ki sírt szemei hasonlítottak az enyémre, mikor beálltam a haverokkal. -Vicces - gondoltam magamban.

-AZT HOGY NEM SIKERÜLT! - vágtam vissza neki határozottan. 

-Hallgass! Ha nem találok időben rád, már nem lennél...- ekkor el csuklott a hangja, és hangos sírásba kezdett. Ekkor apám rohant be a szobába.

-Mégis mi folyik itt? - kérdezte riadtan.

-Semmi. - mondtam érzelem mentes hangon. 

-Nem úgy látszik kisasszony. Kérj bocsánatot! - biccentett fejével anyám irányába.

-Még mit nem. - mondtam ugyanolyan hangnemben mint az előbb. Apám ki kísérte anyámat a szobából, had tudjon meg nyugodni, gondolom ezért tette. Fel akartam kelni az ágyból és ekkor vettem észre hogy az ágyhoz vagyok kötözve. - Ezt nem hiszem el. - sóhajtoztam magamban. Ekkor kopogtatásra és egy mély hangra lettem figyelmes. 

-Be jöhetek? - halottam az ajtó mögül a mély és érdes hangot.

-Igen. Úgysincs más választásom... - válaszoltam fintorogva.

-Szóval ifjú hölgy, ma délután el hagyhatja a korházat, addig még van pár rutin vizsgálat. Majd jön egy nővér és elvezeti önt oda. - ahogy ezt el mondta, ki is viharzott a helyiségből. -Ez aztán remek, pár szarság és mehetek végre a haverokhoz. - gondoltam végig a menetet, aztán meg láttam az asszisztensnőt be jönni az ajtón két nagy darab fickóval.

-Ennyire nem lehetnek maguk be parázva tőlem. - gúnyolódtam.

-Fő az elővigyázatosság. - vonta fel a szemöldökét a nő. El vittek a vizsgálatokra a hosszú folyosókon végig, ugyanúgy ágyhoz kötözve. Nem értem, ha kötözve vagyok akkor miért van szükség a két nagydarab emberre. Na mindegy. Miután vége lett vissza vittek a szobába. A szüleim ott vártak négy darab egyenruhás fickóval. Egyből rossz előérzetem támadt a látványtól.

***
Hamarosan jön a következő rész!Ha tetszett, jelezz vissza szavazással vagy esetleg kommentel. <3