A rejtélyes pszichopata

6. Rész

Dühösen terültem el az ágyamban. Az a hülye idióta Isaac rám nyomult.

-Örvendjen, hogy ennyivel meg úszta. - morogtam az orrom alatt a szavakat.

Elő vettem a papírokat amit érkezésemkor kaptam. Reggel 9-től pszichológia órára kellet mennem. Ez tartott másfél órát, majd 11-től művészet óra követte stb. Volt egy lap amin magyarázat volt meg adva a különböző órákra és tevékenységekre. Azt kezdtem el tanulmányozni, de annyira untam, hogy inkább abba hagytam. A szabályzat ki írta, hogy este 11 után nincs mit keressünk a folyósókon, de hát nyilván való hogy nem tartottam be. Elé szedtem egy lezser öltözéket ami egy fekete cica nadrágból és egy comb középig érő kapucnis pulcsiból állt. Közben be mentem a fürdőbe és a rakoncátlan göndör hajam fel kontyoltam. Igazából, mikor meg érkeztem olyan haddal álltam neki pakolni, hogy észre se vettem,hogy van egy másik ajtót, ami a fürdőbe vezetett. Elég otthonos volt ez is. Egy közép nagyságú kád, kagyló, egy wc és egy szekrény található benne. El vettem a fülest és már indultam is az akcióra.

Nagyon halkan ki nyitottam a szobám ajtaját és ki surrantam az ajtón. Lábujj hegyen kezdtem el sétálni, nehogy véletlenül zajt csapjak és észre vegyenek. Mindenütt sötétség honolt. Csak a hold fénye sütött be az ablakokon és világította be néhol a folyósókat. Ijesztő hatást keltett, ezért jóleső mosoly ült az arcomra. Sehol egy lelket sem lehetett látni, ahogy végig matattam a folyósókon. Végül arra lettem figyelmes, hogy a könyvtár ajtaja alól kiszűrődik a lámpa fénye. Óvatosan kinyitottam az ajtót és be sétáltam. Nem láttam senkit ezért tovább nézelődtem, hátha meg pillantom azt aki ugyanúgy meg szegi a szabályokat akárcsak én. Egyik polcon, a könyvek rései között lestem ki, mikor meg pillantottam őket.

Mr. közveszélyest és egy számomra ismeretlen lányt pillantottam meg. A lány neki volt nyomva a polcnak és úgy falták egymást. Kissé el pirultam a látványtól, mivel semmi ilyesmire nem számítottam. Kínosan ráztam meg a fejem, majd halk mozdulatokkal hátrálni kezdtem. Mikor az ajtóhoz értem a padló egy hatalmasat recsegett.

-Basszús! - csattantam fel. Tudtam hogy ebből baj lesz. Azzal futásnak eredtem, mit sem törődve azzal hogy zajt csapok. Még utoljára hátra pillantottam és meg láttam az ajtóban állni. Zihálva kapkodta a levegőt. Szúrós pillantást vetett rám, de ezzel én már el is tűntem a folyósóról. Meg sem álltam a szobám ajtajáig. Be léptem, el feküdtem az ágyon és el szenderedtem.

Egy csattanásra ébredtem. Egy madár repült neki az ablakomnak. Egy ilyen, neked kellet pillantást vetettem rá, ekkor vettem észre, hogy reggel korán volt. Fel sóhajtottam és el mentem a fürdőbe készülődni, ha már vissza aludni nem tudtam. Forró vizet engedtem a kádba és bele süllyesztettem testem, hogy épp csak a fejem látszódjon ki vízből. Végül annyira bele ereszkedtem, hogy épp az arcomat érje a levegő. Jó órát tölthettem el benne, majd végül meg törülköztem és meg szárítottam a hajam. Épp azt választottam mit veszek fel, mikor a folyósókon meg szólalt a hangosbemondó. Tisztán hallatszott mit mond a nő.

-Jó reggelt fiatalok! Egy fontos közölni való van a számotokra. Az éjjel, pár fiatal meg szegte a szabályt és éjjel a folyósókon tartózkodtak. Sajnos nem tudtuk azonosítani kik is voltak, ezért 2-től mindenkit várok az udvaron, mivel meg fogjátok takarítani az egész bírtokot. - mondta vékony hangon.

-Huh! - szaladt ki a számon. Megkönnyebbültem, hogy nem tudódott ki, mivel akárhogy is vesszük, nem akartam első nap már bajba kerülni.
Fel öltöztem és indultam is Pszicho órára. Nagyon unalmas volt. Be kellet mutatkoznom, hogy miért kerültem ide stb stb. Nem akartam válaszolni de sajnos addig kellet ott állnom a dobogón, amíg válaszoltam minden kérdésre.

Lyukas időbe Sarah-val beszélgettem, el mondtam, hogy jártam a könyvtárban Isaac-kel és a nem ismert fiúval. El meséltem hogy nézett ki, de Sarah-nak nem ugrott be, hogy kiről is beszélhetek. Aztán közbe kiderült, hogy együtt lesz a következő óránk. Művészet óra hamar el telt, mivel szerettem festeni, rajzolni stb. és új barátnőmmel tovább traccsoltunk.

Az óra le járt és az ebédlőbe siettünk. Ahogy be léptünk a helyiségbe, meg csapott a kellemes étel illata. Hasam egyből korgással jelezte, hogy már ideje volt enni. Elég finom volt az étel, nem panaszkodhattam miatta.

Fél kettőt mutatott az óra, és le mentem az udvarra. Már páran ott sorakoztak az udvaron, viszont őket pont nem ismertem. Mikor mindenki ide ért, meg szolalt a hangos bemondó.

-Csoportokra lesztek osztva! - mondta ugyan az a női hang mint reggel. És el hadarta a csoportokat.

-Mindenki meg értette a feladatát? - mondta erőteljes hangon. Biccentettünk a fejünkkel.

-Akkor irány dolgozni! - utasított mindenkit.

Én a levelekkel és a gallyakkal kellet foglalkoznom. Borzasztóan unalmas volt. Épp jó távol voltam mindenkitől, mikor egy erős kezet éreztem a csuklómon. Valaki be rántott a bokrok között és hurcolt előre. Ki érve a bokrok és fák közül meg pillantottam, hogy ki is hozott ide. Mr. közveszély volt az. Még mindig így hívom, mivel rendes nevét nem tudom. Egy régi, omladozó épülethez ráncigált majd be lökött, utánam jött az ajtón és be zárta azt.

Kissé ingerült lettem ettől a tettétől. Ki tudja ki az, vagy hogy miért van az intézetben és senki nem tudja, hogy el ráncigált ide.

Azért a félbeszakított öngyilkossági kísérletem után valahogy úgy voltam vele hogy nem vágyom úgy a halálra és ki tudja mit akar tenni velem ez a seggfej. Mert tudtam, hogy az éjjeli incidens miatt történik ez az egész.