A rejtélyes pszichopata

4. Rész

Alexander szemszöge..

Amióta meg pillantottam a szobája erkélyén, azóta nem tudom ki verni a fejemből. Egy különös érzés kerít hatalmába és nem tudom hova tenni azt. Sose éreztem ilyet még senki iránt sem. 

Észre vette, hogy figyelem és el tűnt a teraszról. -Ne már! - mondtam elhaló hangon, még magam is meg lepődtem, hogy miket vált ki belőlem ez a lány. Egy kis idő múlva, az ajtón lépett ki, érzelem mentes arccal. Göndör haját, ide-oda fújta a szél. Zöld szemei virítottak a fehér bőre és élénk kék haja mellet. Valami oknál fogva rabul ejtette tekintetem. 

Le ült egy fa árnyékába, később Sarah ment oda hozzá és ketten oda sétáltak Sarah barátaihoz. Ekkor újra észrevett és egyből el is tűntem. 

El indultam  könyvtárba, ott mindig csend van és egyedül lehetek , mivel a többiek nem nagyon verik le a helyet, hogy olvashassanak. El is foglaltam a helyemet, de kis idő múlva meg szólalt a csengő. 

-A francba! - csattantam fel ingerülten. Semmi kedvem nem volt munkát végezni.

Végül kis idő el teltével el indultam, mivel nem akartam büntetést kapni ismét. Amint ki léptem az ajtón valami furcsa történt. Valaki csapódott. Mikor meg láttam, hogy a lány az, el kaptam derekát nehogy a földre essen. Megint meg lepődtem azon, hogy mit tettem. 

-El tévedtél? - pajkosúl mosolyogtam rá.

-Nem! - vágta rá egyből.

-Nem úgy tűnik. - kontráztam vissza neki.

-De igen, mivel itt is van amit kerestem Mr. közveszélyes úr. - gúnyolódott. S mire újra mondani akartam volna valamit, kis teste be surrant a könyvtárba.

Hogy merészelt csak így faképnél hagyni. Zúgolódtam magamban, és utána siettem. A faszt se érdekli most, hogy dolgoznom kéne odakint. Ez sokkal érdekesebb. És utána léptem az ajtón. 

-Tőrpe!! Merre vagy? - kiáltottam utána. Ekkor úgy éreztem magam, mintha egy újabb áldozat után kutatnék. Jól eső mosoly húzódott a számra. De nem jött semmi válasz. Ekkor kezdtem újból, de most már nyugodt hangon, hátha ekkor előjön.  

-Gyere elő, nem foglak bántani. - ekkor hirtelen egy könyv csapódott a fejemnek. Felszisszentem az enyhe fájdalomtól. Meg fordultam és ő állt ott előttem karba tett kézzel. Szúrós szemei csak úgy szikráztak a haragtól.