A rejtélyes pszichopata

12. Rész

Alexander szemszöge..

El vesztettem az erdőben Isabellt, de nem adtam fel. Beszélnem kell vele, meg kell magyarázom amit látott. Annyira fájt őt látni, ahogy legbelül össze törik, és én voltam érte a hibás.  Azt is tudtam, hogy nem ismeri a helyet, és már este van. Muszáj megtalálnom. Nem eshet baja. Nem szabad. Csak haladtam abba az irányba amerre még utoljára láttam. Egy jó idő múlva észre vettem valamit a földön, ami vissza tükrözte a hold fényét. A karkötő volt amit tőlem kapott. Lehajoltam, hogy fel vegyem ekkor vettem észre még egy ember lábnyomait. A szívem egyre gyorsabban vert, egész testem a düh uralta. Félek, hogy baja esett. Telefonomon lámpáz kapcsoltam és követtem a nyomokat. Hosszú idő után észrevettem egy házat. Égtek a lámpák, tuti itt vannak. Nem gondolkodtam csak berontottam. Amint meg pillantottam aki ide hozta, fortyogtam a dühtől. 

-Mi a faszt csináltál vele Harry? Hol van? - ordítottam a képibe. 

-Nyugi, a szobában pihen. - cseppet sem nyugtatott meg evel. Gondolkodás nélkül behúztam neki egyet. Ő se volt rest én is kaptam. Dulakodtunk míg végül le ütöttem egy üveggel, egyből a földre rogyt. Amint be léptem a szobába rettenetesen szíven szúrt a látvány. Meztelen feküdt az ágyon ki kötözve eszméletlenül. Az a gerinctelen megerőszakolta.

-Ó istenem. - sóhajtoztam. Iszonyatosan fájt így látni, és az én hibám, ha nm teszem amit tettem és nem lássa, akkor most nem ez lenne. El oldoztam és rá adtam a felsőmet. Ölbe vettem és el vittem onnan. Elővettem és tárcsáztam az egyik emberem. 

-Eljött az idő. 10 perc és a kapunál várlak. 

A megbeszélt időre a kapunál álltak az embereim. Egyik autó hátsó ülésére fektettem Isabellt és be ültem mellé. 

-Igyekezz! - szóltam rá a sofőrre. Közben fel hívtam egy orvost el meséltem mi a baj és meg adtam a címet hova menjen.

Pár óra múlva meg érkeztünk a házamhoz. Az orvos már ott várt a kapunál. 

-Erre jöjjön. 

Fel vittem Isabellt a szobámba és le fektettem az ágyba. Az orvos meg vizsgálta, adott neki két injekciót. Azután rá adtam egy pólót és egy melegítőt a szekrényemből.

-Kérem most hagyja, hogy pihenjen. Sérüléseket nem találtam, adtam neki egy immunrendszer erősítőt és egy nem kívánt terhesség ellenit is. Sok pihenésre van szüksége, de nyugodjon meg, fel fog ébredni hamarosan. 

-Rendben. Kérem fogadja el ezt a pénzt és szeretném ha minden kettőnk közt maradna. 

-Rendben van. Bármi probléma van hívjon és segítek. Senki nem fog erről tudni. - majd ki kísértem és el ment.

Le ültem a nappaliban a kanapén, olyan rég nem voltam ebben a házban. A szüleim befolyásos emberek voltak, de meg haltak. Csak én maradtam és ezt a házat hagyták rám. Haláluk után sorra kínoztam azokat akik ártottak a családomnak. Nem öltem meg senkit, de a fájdalmuk fel ért azzal. A szüleim emberei rám maradtak. A tetteim miatt egyszer el kaptak és javítóba kerültem.  De tudták, ha úgy tartja kedvem simán el mehetek. És ez be is következett, csak épp egy lányt elraboltam onnan. Ez kissé baj, de el intéztettem az embereimmel, hogy tűnjön úgy, hogy kiváltotta onnan egy rokon és el vitte. De egy valami ennél is rosszabb. Az a hülye Harry meg mocskolta mert későn értem oda. Egész életemben bűntudatom lesz emiatt. Harry az ellenségem. Azokhoz az emberekhez tartozik, akiknek kezükre tapad a szüleim vére. És azért került javítóba, mivel már erőszakolt, vagy molesztált kisebbeket. Bántalmazta is őket ezért a családja be rakta ide, mivel nem tudták fegyelmezni Harryt és a szüleim gyilkosa nem tűrte, hogy az embere gyereke nem képes szabályok szerint élni. Mivel ameddig ő nem engedi nem tehetne ilyet, de Harry leszarta és azt csinált amit akart és ez lett a következménye. Addig gondolkodtam míg vártam hátha fel ébred, hogy elnyomott az álom. Egy sikolyra ébredtem, fel futottam a szobába de még aludt. Biztos rémálma van. 

-Eressz el! Kérlek ne! - kiabálta és sírt álmában. Le ültem mellé és a hátát kezdtem simogatni.

-Sshh. Semmi baj. Vége van. - lassan kezdett meg nyugodni és kezdett ébredezni. Amint meg pillantott magához ölelte a takarót és elhúzódott. Könnyes szemei félelmet tükröztek. Kis csend után meg szólalt. 

-Hol vagyok? - Kérdezte rémülten. 

-Az én házamban, kérlek nyugodj meg, nem lesz semmi baj. Mindent el mesélek csak előbb készítek neked valami ennivalót. Pihenj nyugodtan. Ne erőltesd meg magad. - bólintott és én közben a konyhába mentem.Mivel amíg mi ide tartottunk, egy másik emberem bevásárolt, másképp semmi kaja nem lenne. Össze dobtam neki egy kis rántottát egy kis baconnel. Rá tettem egy tálcára, töltöttem narancslevet és fel vittem.

-Tessék. Kérlek egyél mert gyenge vagy és nem szeretném ha újra elájulnál. - szó nélkül el vette a tálcát és falatozni kezdett. 

-Most magadra hagylak, mivel már este van. Pihenj csak. Ott a távirányító, nézz filmet, hallgass zenét, bármit amit csak szeretnél. Én a szemközti vendégszobában leszek, ha bármire szükséged van csak kiáltsd a nevem és én máris jövök.