A rejtélyes pszichopata

18. Rész

Alexander vészesen közel állt meg elöttem, éreztem ahogy a szívem a torkomban dobog. Az az izmos test, azok a sejtelmes csillogó szemek, ahogy végig pásztázta az egész testem, és megállapodtak a melleimen. Bizsergető érzés volt ez a látvány de ellenben megrémisztettek ezek az érzelmek. Nem vonzódhatok ennyire egy ilyen veszélyes emberhez, nem szabad többet éreznem iránta, de azthiszem ehez már túl késő. 

Lassan közelíteni kezdett az arcomhoz, már éreztem a lehelltét a számon amikor hirtelen lecsapott ajkaimra és mohón falni kezdte őket. El vesztettem a fejem és viszonoztam, ovatosan mégis birtoklóan csókolt, majd egyre lennebb a nyakam mentén, le vette felsőmet és hatalma alá vette melleim. Csókolta, markolta, játszott velük ami egyre jobban tetszett a testemnek, majd lassan kezdett lennem haladni a hasam mentén. Már az sem tudtam hol vagyok, csak érezni akartam őt, érezni a közelségét. Hirtelen fel kapott az ölébe és az ágyhozz vitt majd hanyat döntött és lehúzta rólam a nadrágomat az alsóneműmmel együtt. Perzselő tekintete égette a bőröm, forró csókjai beterítették az egész testem. Hirtelen úgy éreztem megáll a világ amikor meg éreztem forro lehelletét odalent. A menyországba éreztem magam, azt akartam hogy sose legyen vége, de hirtelen meg állt, szóhóz sem tudtam jutni, kérdőn néztem rá.

-Édesem csak nyugalom, a java még hátra van. 

Ajkai a számra tapadtak és hatalmas meredező férfiasságát óvatosan mégis felnyársalva vele tövig belém nyomta. Ha azthiszitek az előbb a mennyekbe voltam , akkor most már meg szűnte létezni és én lettem a világegyetem. Alexander egy kész sexisten volt. Vad volt, gyengéd, birtokló, tüzes es minden amit az ember fel tud fogni ép ésszel. 

Annyira kimerített, hogy pillanatokon belűl álomba szenderültem Alexander mellet és magába szippantott az álmok világa...