A rejtélyes pszichopata

14. Rész

Egy erdő szélén sétáltunk, ahol egy kis patak csordogált, amin egy kis hidacska vezetett át. Nagyon szép volt ahogy csobogott a víz, csicseregtek körülöttünk a madarak, őzikék legeltek a távolban. Nagyon megnyugtató érzés volt, teljesen más kisugárzása volt mint az intézetnél, ezért nagyon hálás voltam. Nem szívesen emlékezek vissza arra a helyre. Annyira el bambultam, hogy Alexander zökkentett ki ebből a mámorból. 

-Isabell! - hirtelen meg ugrottam magam úgy meg ijedtem.

-Ö..Igen? 

-Bocsi. Nem akartalak meg ijeszteni. 

-Semmi baj. 

-Rendben. Szóval, meg ígértem mesélek neked ma a séta közben. Tehát, ez a ház a szüleimtől maradt rám, és az emberei is tőlük maradt hátra. A szüleim befolyásos emberek voltak és meg haltak egy balesetben, amihez köze van Harrynek is, aki el húrcolt téged az erdőben. Amikor a szüleim meg haltak rossz dolgokat tettem és el vittek az intézetbe, hogy ne legyen feltűnő az embereknek, hogy nem tesznek semmit velem, de tudták akkor jövök el mikor én akarok. Mivel említettem a szüleim befolyásosak voltak ezért rám maradt ez a cím, ezért tehetek meg sok mindent amit mások nem. Harry keresztbe akar tenni nekem minden áron, mivel csak egyedül maradtam és meg kapta a kis ajtót amin keresztül árthat nekem. Nem hagyhattam, hogy miattam még több bajod essen, ezért el hoztalak onnan. Csak egyedül jöhettem volna el, de elrendeztem ne legyen feltűnő. Nagyon sajnálom, hogy ez történt veled. Ez mind az én hibám. Ha akkor nem lettem volna gyenge, akkor nem kellet volna ez történjen veled. Annyira sajnálom Isabell, hogy ennek ellenére nem értem oda hamarabb és nem védtelek meg. Annyira sajnálom. Kérlek bocsájts meg. Tudom nem megy ez könnyen, de ígérem, hogy minden erőmmel azon leszek, hogy meg bocsájts nekem, mert nagyon fontos vagy nekem. - borzongtam attól, amiket hallottam. Látszott az arcán, hogy mennyire fáj neki ami történt a szüleivel, ami történt köztünk, ami velem történt. Minden. 

-Sajnálom ami veled történt. Igen nagyon nehéz meg bocsájtanom, mert nagyon fájt amit akkor láttam. Időre van szükségem, hogy el tudjam dönteni mit is szeretnék és meg tudjam emészteni a történteket. 

-Igen, tisztában vagyok vele és tiszteletben tartom a döntésed. 

A szívem még akar neki bocsátani de az agyam nem. Nem tudom fel fogni amit tett, na és amiket most mondott?! Hihetetlen. Lassan hazafelé kezdtünk sétálni mert már sötétedett. Kis idő múlva haza értünk meg vacsoráztunk és mindenki a saját szobájába ment. Be feküdtem az ágyba és gondolkodni kezdtem vajon mit hoz a holnap és lassan álomba merültem.

Meg ébredtem levegő után kapkodva. Biztos rosszat álmodtam, mert nem emlékszem rá szerencsére. Meg néztem az órát. Hajnali 5. 

-Szuper... - morgolódtam. Mondjuk ha már fel ébredtem el megyek egyet sétálni. Jól esne a friss levegő. Alexandernek hagytam egy kis cetlit, hogy ne ijedjen meg ha nem talál a szobában. Lassan már vagy 2 órája el jöhettem, úgyhogy gondoltam vissza fordulok. Furcsa érzés járt át rajtam. Szaporábban vettem lépteim a ház fele. Meg torpantam. Az ajtó tárva nyitva volt. 

-Istenem mi tévő legyek? Vajon baj van, vagy csak úgy hagyta valaki az ajtót? Nem. Biztos nem hagyta csak úgy nyitva. - hadartam végig magam előtt suttogva. Bátorságot véve magamon, kezdtem közeledni a házhoz. Lassan és csendben mentem fel a lépcsőn, amint meg bizonyosodtam, hogy nincs ellenség a házban be léptem. A föld és a fal teli s tele vérnyomokkal. 

-Istenem! - sikoltottam el magam kezem a számhoz kaptam... A konyha felé vezetett a vér ezért sietősre vettem a lépteimet. Ami ott fogadott borzalmas volt. A szívem kihagyott ütemekkel dobogott. Alexander a konyhapultnak dőlve, csupa véresen egy kendőt szorongatott az oldalához. Oda futottam hozzá, mit sem kérdezve ki kaptam a hűtőből egy vodkás üveget, ki vettem egy tiszta kendőt a fiókból és eléje léptem. Lassan le vettem a kendőt a sebről. Egy lövés okozta. 

-Kicsit tarts még ki. - kértem. El kezdtem kutatni míg kaptam egy csipeszt, tűt és cérnát és vissza siettem.

-Ki kell szednem a golyót és fertőtleníteni a sebet majd be varrni. - Alexander csak bólintani tudott a fájdalom miatt. 

-Fájni fog. - majd le fertőtlenítettem az alkohollal, majd lassan és óvatosan a csipesszel ki szedtem a golyót. Ezt mind némán tűrte. Óvatosan be vartam a sebet, majd kerestem kötszert és be kötöttem a sebet. Segítettem neki fel menni az emeletre, le fürödni és le fektettem az ágyra. Adtam neki egy fájdalomcsillapítót és be takargattam. 

-Kérlek maradj itt velem. - kérlelt erőtlenül. 

-Rendben. - majd be bújtam mellé és fejemet a mellkasára helyeztem, egyik kezével át ölelt és lassan álomba merültünk.