A rejtélyes pszichopata

13. Rész

Bell szemszöge..

Egy számomra idegen helyen voltam, Alexanderrel, aki meg csalt. Meg mentett a fogvatartóm kezei közül és gondoskodott rólam de attól még nagyon neheztelek rá. Nem felejtem el amit akkor láttam. Örökre bele égett a lelkembe annak látványa és fájdalma. Gondolkodás közepedte meg ettem az ételt amit kaptam és be kapcsoltam a Tv-t. Pár csatorna pattogtatásával Tom and Jarry rajzfilmet fedeztem fel. Itt abba hagytam a keresést és el kezdtem nézni. Gondolataim is alább hagytak a másik szobában tartózkodó személyről. Kis idő múlva az álom is el nyomott. Újra rémálom kerített hatalmába. A fogvatartóm az erdőben hurcolt el a házig, meg kötözött és töbsször meg erőszakolt. 

-Eressz el! - visibáltam álmomban. Nem tudtam, hogy álom annyira élethű volt. 

-Kérlek ne tedd ezt velem. - majd hirtelen fel szöktem az ágyban és egy engem nyugtatgató Alexanderrel találtam szemben magam. Csak néztük némán egymást, végül ő törte meg a csendet. 

-Shh! Semmi baj, már biztonságban vagy. Ne félj nem kukkoltalak se semmi, csak hallottam, hogy sikoltottál és vergelődsz az ágyban. Tudtam hogy egy újabb rémálom. De már megyek is, nem szeretnék tolakodónak tűnni. - ezzel kezdett is fel tápászkodni az ágyról. Értetlenül néztem, s már épp az ajtón lépett volna ki de utána szóltam. 

-Nem maradsz inkább itt velem? Kérlek!! 

Szó nélkül bólintott és be feküdt mellém, tisztes távolságot meg tartva. Az eszem azt diktálta, hogy haragszom rá, de a szívem pedig azt hogy biztonságos karjaiba zárjon és érezzem, nem eshet semmi bántódásom. Szívemre hallgatva közelebb csúztam melléje és oda bújtam, engedély kérően pillantott rám, hogy megölelhet-e és én bólintottam. Izmos karjait körém fonta és én máris biztonságban éreztem magam. Alig pár perc múlva el is aludtam. Most az előző almomhoz képest most egy tengerparton ücsörögtem egy fiúval. Az a fiú nem volt más, mint Alexander. Ott piknikeztünk, beszélgettünk, viccelődtünk és minden olyan békés volt. Boldogok voltunk, együtt. De ez az álom hamarosan szerte foszlott és ébredezni kezdtem. A reggeli napfény áthatolt minden egyes porcikámon. Mocorogni kezdtem és ekkor éreztem meg Alexander engem körül ölelő, védelmező karjait. Vissza emlékeztem az éjjelre mi is történt és feléje fordultam , majd az arcát kezdtem el szemügyre venni. Enyhe kis szeplőket véltem fel fedezni viszont szőke hajának kusza tincsei az arcába lógtak, ezért óvatosan megpróbáltam ki söpörni az arcából. Nem tudtam haragudni rá annyira, amennyire érdemelte volna. Túlságosan meg szerettem és hiányzott a közelsége. Meg cirogattam az arcát és egy aprócska mosolyt véltem fel fedezni rajta. 

-Te nem is alszol! - ütöttem fejbe a párnával.

-Most ezt mér kaptam? - próbálta bevágni a sértődöttet de nem nagyon sikerült neki, mivel látszott rajta, hogy minden egyes percetét élvezi ennek.

-Mert szinészkedsz.

-Olyan jól esett, de nem tudtam ki birni, hogy ne reagáljak az érintésedre. - biggyesztette le az ajkát. 

-Rendben, inkább ezt most hanyagoljuk kérlek, most ez még sok nekem, és arra szeretnélek kérni, hogy meséld el nekem mi is történt, hol vagyunk, meg úgy mindent, de előbb hadd menjek és szedjem kissé rendbe magam, ami nem hiszem ha sikerülni fog. - bólintott.

Be mentem a fürdőbe és a kádba jó forró vizet engedtem. Kellemesen le fürödtem, meg mostam a hajam. Mikor végeztem szembe álltam a tükörrel. Magamra se ismertem  úgy néztem ki. Hamar fel kaptam valami tréninget és egy kapucnis pulcsit majd ki mentem a fürdőből. Alexander az ágyon ült teljesen készen. Épp meg szerettem volna szólalni de belém fojtotta a szót.

-Még mielőtt bármi kifogást is mondanál, le megyünk reggelizni, majd egy kis reggeli séta közben el mesélem amit tudni szeretnél. - mondta ellentmondás nem tűrően, mégis lágyan.

 Bólintottam majd a konyhába sétáltunk. Kész reggeli fogadott. Szót fogadtam neki és ettem, mert tudtam hogy az én javamat nézi és hogy másképp sosem megyünk ki innen mig nem eszem. Meg reggeliztünk és el indultunk sétálni. Kissé hüvöskés volt a levegő, de nagyon jól esett. Együgyüen sétáltam mellette, mert még mindig gyengevoltam. Alexander minden lépésemet árgus szemekkel nézte, mintha bármikor össze esnék és ő hamar tudjon el kapni. Békésen, csendben kezdtünk neki utunknak, és itt még fogalmam sem volt arról, hogy igazából mibe is csöppentem bele.

***
Bocsika késői részért, és sajnálom. Ez az első munkám és még nem szoktam meg hogy folyamatos odafigyelést igényel.  Remélem hogy tetszik nektek és  vissza  jeleznétek tetszéseteket vagy nem tetszéseteket valamilyen formában.
Előre is köszi <3