A rejtélyes pszichopata

10. Rész

Bell szemszöge..

Fájdalomra ébredtem. A fejem csak úgy sajgott. Próbáltam ki nyitni a szemem ami kisebb nagyobb sikerrel sikerült is. Egy korházi ágyon feküdtem, gépek vettek körül. Az ágy melletti széken Alexander szunyókált. Meglepődve figyeltem, mikor mocorogni kezdtem. Fájdalom hasított a végtagjaimba, ekkor vettem észre, hogy a jobb karom gipszben van. Alexander fel figyelt a mocorgásra és csillogó szemekkel lépett oda hozzám. 

-Azt hittem sosem ébredsz fel. - motyogta.

-Miért? Mennyit aludtam? És miért vagy te itt? 

-Egy kerek hetet aludtál át. Én hoztalak ide és melletted voltam. Egy tapodtat nem mozdultam mellőled. - mondta enyhén félő de kedves hangon.

Kissé meg lepődött arcot vágtam, amitől kis mosolyra húzta a száját.

-Emlékszel mi történt?

-Annyira emlékszem, már a lépcső tetejére értem, amikor valaki vissza lökött. Fájdalmasan földet értem és valaki a karjába vett. Ekkor minden el sötétült.

-Értem. Hát az itteni gyengélkedőben vagy. Még enyhén vannak sebeid viszont a jobb karod meg repedt és pár hétig még gipszben lesz. Enyhe agyrázkódásod is volt de a doktornők szerint már el kellett múljon. - olyan törődve és sajnálva mondta ezeket a szavakat. Mintha kezdeném egy másik oldalát meg ismerni. 

-És a szüleim? - tettem fel gyorsan a kérdést. 

-Sajnálom. - mondta ki együttérzően. -Az igazgató fel hívta őket, viszont hallani sem akartak rólad. 

-Meg sem lepődőm. 

Alexander szólt, hogy fel ébredtem, meg vizsgáltak és azt mondták vissza mehetek a szobámba. Alexander fel kisért egészen majd el akart menni és én a keze után nyúltam. 

-Nem maradsz velem? - kérdeztem annyira ártatlanul, amennyire csak tudtam. 

-De igen. - mondta, és mintha örömet véltem volna észre venni szemeiben.

Egy darabig beszélgettünk, viccelődtünk. Aztán egy dobozkát nyomott a kezemben. Ki nyitottam és egy karkötő volt, amin kis amulettek lógtak. 

-Boldog születésnapot. Sajnos nem volt alkalmam aznap oda adni, hiszen nem voltál ébren. 

-Köszönöm szépen. Nagyon gyönyörű. - mosolyogtam, közben segített a csuklómra tenni. 

-Nagyon jól áll. - mondta mosolyogva. 

Még egy darabig hallgattuk a zenét aztán idő közben én be feküdtem az ágyba, mert kezdtem fáradt lenni. 

-Ide bújsz hozzám kérlek?! 

-Örömmel. - majd be bújt mellém az ágyba, és én szorosan oda bújtam hozzá. Át karolt izmos karjával és már álomba is szenderültem. 

Reggeli napfényre ébredtem. Alexander most is a derekam ölelte. Biztonságban éreztem magam. Lassan feléje fordultam nehogy fel ébresszem. Kósza tincsek lógtak az arcába. Lassan kisimítottam ujjaimmal, amitől mocorogni kezdett. 

-Jó reggelt. - mondta rekedtes hangon.

-Jó reggelt. - mondtam majd puszit nyomtam a szájára.

 Meg lepődött tettemen, de nem csak ő mert én is. Kis habozás után vissza csókolt. Jól eső borzongás futott végig testemen. Heves csókunk közepette kezeit pólóm alá csúsztatta. Bőröm fel forrósodott érintésétöl. Egy mozdulattal fölém kerekedett és úgy kezdte a nyakam csókolgatni. Halk nyögés hagyta el számat amitől csak jobban be indult. Épp a pólómat akarta le venni mikor össze rezzentem. Soha egy fiút se engedtem magam ilyen közel. Rá pillantottam és ö egyből kapcsolt, hogy miért.

-Biztos, hogy szeretnéd? - kérdezte lágy hangon. Én csak bólintottam.  Közelebb hajol fülemhez és azt súgta: -Gyengéd leszek édesem.  

Mondatától  tiszta libabőr lettem. Újra heves csókba kezdtünk, lassan le segítette ruháim majd folytattuk tovább. Lassú csókokkal lepte be testem, amitől halk nyögések hagyták el számat. Nagyon jó érzés volt. Újra számra tapadt, én pedig kezemmel a hajába túrtam. Lassan meg vált boxerjétől és gyengéden hozzám nyomta ágyékát. Éreztem meg merevedő férfiasságát ahogy bőrömhöz ért. Majd lassan és gyengédem belém hatolt. Halk sikoly hagyta el a számat. Hirtelen fájdalom kerített magába odalent, de aztán kellem érzés kezdte fel válltani. Amint kezdtem élvezni az egészet, ő észre vette és gyorsabb tempót kezdett el diktálni. Testem meg feszült a gyönyörtől és a levegő után kapkodtam. Ő sem tett másképp. Zihálva dőlt le mellém és puszit nyomott a homlokomra. Oda bújtam hozzá és ő biztonságot nyájtó karjaiba zárt.  

Kis pihenés után fel keltünk, és el indultunk enni valamit., mivel majd ki lyukadt a gyomrom az éhségtől. Ahogy ki léptünk a szobám ajtaján, kezeinket össze kulcsolta. Nagyon jól esett. Igy menténk az ebédlőbe enni. Amint jól laktunk el indultunk az udvarra ugyanúgy kézen fogva. Épp szünetjük volt a többieknek. Nekünk nem, mivel én még pár hétig amíg lábadozok fel mentesültem az órák alól és Alexander is, mivel ő segít nekem amiben kell és vigyáz rám. Amint ki léptünk az udvarra minden szempár ránk szegeződött. Hol  az arcunkra, hol a kezünkre pillantottak. Mindenki csodálkozott.