A rejtélyes pszichopata

2. Rész

Értetlenül néztem rájuk. Éreztem, hogy testemet el önti a forróság a félelemtől.

-MI FOLYIK ITT?! - kiáltottam hangosan , torkom szakadtából.

-Egy jobb helyre visznek és segítenek rajtad kicsim. - mondta apa nyugodt hangon. Ekkor az egyenruhás férfiak kezdek el vinni a szüleimtől.

- NEEE!!! Nem megyek sehova! Eresszenek el! - üvőltöztem rángatózva, de mintha meg sem hallották volna. Vittek tovább a folyosón és be raktak egy furgonba. Persze nyilvánvaló hogy itt is le kötöztek.

Hosszú utazás után meg állt az autó. Már vártam száljak ki, hiszen az út közbe nézelődni sem tudtam mert hátul nem voltak ablakok ahova ültettek.
Ki szálltam az autóból és hirtelen el vakitott a világosság. Mikor vissza jött a szemem világa, egy hatalmas vas kapu előtt találtam magam.

A magas kapu lábai tetején, óriási kő szobrok meredtek az égre. Borús volt az ég, hatalmas fák voltak el szórva itt-ott az udvaron, köztük meg pillantottam egy hatalmas épületet.

Régi stílusú volt, falai omladoztak, néhol növény borította. Hatalmas, régi fa keretes, rácsos ablakok díszítették a falakat. A növény fel kúszott egészen a tetőig és rá fonódtak a vízköpő szobrokra és a kis tornyocskákra. Eléggé el hagyatott érzést keltett, viszont ez eléggé tetszett nekem, annak ellenére hogy ez egy javító intézet lehet. Voltak hátrébb más épületek is amik kissé ki látszódtak, az első elől. Egy hosszú ösvény vezetett el magas ajtóhoz.

Míg oda értünk , addig itt ott fiatalokból álló csoportokra lettem figyelmes. Mindegyiknek elég furcsa kisugárzása volt. Egyesek szúrós, másik viszont érdeklődő szemmel néztek rám.

Az ajtón be lépve egy hatalmas előtérbe érkeztünk. Itt is minden régi stílusú volt.Egy nő jött oda hozzánk.

-Isabell Parks? - kérdezte.

-Igen, de hívjon csak Bell-nek - feleltem vissza.

-Kérem fáradjon az igazgató irodába! - és valami papírokat nyomott a kezembe.

-De nem tudom merre van. - szóltam a nő után.

-Sarah majd körbe vezet. - mutatott egy nálam magasabb lányra, hiszen én alapból alacsony voltam, csak  159 cm.
A lánynak barna, egyenes, vállig érő haja volt. Piercingek voltak az arcán és egy medál lógott a nyakában. Fekete szakadt farmert viselt és egy bandás pólót.

-Szia. - mondta monoton hangon.

-Szia. - válaszoltam.

-Én foglak körbe vezetni, és ha valami segítségre van szükségem fordulj csak hozzám. - ezt egészen kedvesen mondta, annak ellenére , hogy neki is vad külseje van.

-Rendben, először az igazgató irodába kell mennem! - feleltem.

-Oke, gyere csak utánam. - mondta ugyanolyan monoton hangon.

El vezetett az irodába, ott csak el mondták a szabályzatot, hogy csak segíteni akarnak rajtam blá blá blá és hogy mik azok a papírok a kezemben.

-A 218 az én szobám. - mondtam Sarah-nak.

-Gyere, el vezetlek oda.

-Köszönöm. - válaszoltam.

Hosszú folyosókon, több emeleten mentünk végig, közbe el magyarázta mit merre találok. Ahogy haladtunk a folyosón végig, rá kutatott egy szóba ajtóra.

-Ez itt az én szobám. - rá pillantottam és a 214-es számot láttam meg először.

-Rendben, innen már el találok a 218-ashoz. - mondtam kínosan.

-Oke, majd még találkozunk szia

-Szia

A szobába be lépve köröm sötétség volt. Valahogy meg kaptam a kapcsolót és fél kapcsoltam a lámpát. De aztán rá jöttem nappal van és el húztam a függönyöket. Már itt voltak csomagjaim előkészítve az elrakáshoz. -Ez furcsa. - gondoltam magamba. -Szóval akkor ezt már előre ki tervelték. Hát szép. - zsörtölödtem.
Közepes nagyságú a szoba, és az ablaknál volt egy terasz is. Van benne egy közepes méretű ágy, mellette egy éjjeli szekrény, felette egy polc, egy íróasztal, egy ruhás szekrény, és egy fotel az ablak előtt.
Ahoz képest eléggé otthonos kis szoba.
-Na álljak is neki pakolászni. - beszéltem magamban.