Bizalmunk története/Befejezett Mason Mount Fanficton

1.Fejezet

Hope Mikaelson

-Jó reggelt kicsim! -jött be anya nagy mosollyal az arcán. Én pedig egyszerre vissza bújtam a takaró alá.

-Na gyerünk kifelé az ágyból! -szólt rám megint anyum.

-Jólvan megyek már! - szóltam vissza

-10 percet kapsz, ha addigra nem leszel lent már nem leszek kedves- gúnyolódott

-Oké! - válaszoltam, majd felkeltem és felöltöztem az iskolához. Lementem majd leültem reggelizni aztán elmentem edzésre. Amint beértem az épületbe a legjobb barátnőm rohant oda hozzám

-Valamit mondanom kell!!- én pedig lefagytam.

-Na mondjad! -szoltam és elkezdte mondani

-Eljössz velem egy foci meccsre? -kérdezte

-Biztos, hogy nem! -nem szeretem a futballmeccseket

-Létszi! - nézett rám boci szemekkel, én meg nem tudtam nemet mondani neki

-Jólvan, elmegyek veled. - mondtam sóhajtva

-Juhú ezaz! -sikítozott majd bejött az edzőnk.

-Minek örülsz ennyire Amanda? -kérdezte mi pedig lefagytunk

-Hope eljön velem egy futballmeccsre! -mondta nagy mosollyal

-Ennek örülök, de most inkább az edzésre koncentráljunk! -mondta

Rendben –mondtuk egyszerre majd elnevettük magunkat

Edzés után haza mentem és lezuhanyoztam majd elővettem a laptopom és megnéztem az e-maileimet, közben rezgett a telefonom és ki hívott nem más, mint Amanda

-Igen? -vettem fel kérdően

Azt nem mondtam, hogy ma lesz a meccs, bocsi –mondta a végét elnyújtva

Ez most komoly?! -akadtam ki

-Nyugi még így van idő mivel 4-kor kezdődik -mondta én meg azt hittem ott esek össze

-Oké -válaszoltam röviden

-Akkor 15:30-ra ott leszek érted -mondta és kinyomott

-Most ez komoly, ha tudom, hogy ma van akkor nem mondok igent, azt se tudom, hogy ki-ki ellen játszik. Gyorsan eltelt ez a pár óra én addig le jegyzeteltem az egyetemi órák anyagait, egyébként a Covid miatt nem kell bemennünk, de ugyanúgy küldik az anyagot és akkor te leírod magadnak, na én ezt csináltam 3-igy aztán elkezdtem készülődni és felvettem egy egyszerű szürke pulcsit és egy fekete nadrágot hajamat befontam. Majd megjött értem Amanda és indultunk is nálam voltak a jegyek mert már a kocsiban oda adta, hogy vigyázzak rájuk. Nagyon jó helyünk volt mert első sorban ültünk. Leültem és küldtem egy streaket és kiettem insta storyba is majd megjelöltem Amandát és a Chelsea csapatot, mert mint megtudtam ők fognak játszani a Newcastle ellen. Nekem nem volt annyira izgalmas a meccs, de Amanda nagyon élvezte ugyhogy nekem ez is elég volt, a végére nagyon belejöttem a szurkolásba. A Chelsea nyert, és a legvégén én csak ültem ott Amanda meg szólt a játékosoknak a többi rajongóval együtt, hogy:

-Mason kérlek add oda a mezed -én pedig csak röhögtem rajtuk. Ezt lehet észrevette és felém vette az irányt és oda nyújtotta nekem a mezét. Nem akartam elhinni. Hogy nekem adta oda mikor én nem is szóltam neki. Persze örültem neki, de Amanda jobban, mint én

-Nem akarom elhinni! -sikította.

-Én se nyugi -szóltam vissza

-Na gyere lefotózlak a mezzel –mondta és el is vette a telómat

-Oké -mosolyogtam boldogan, mert még mindig nem hittem el

-Na jelöld meg Masont is -én meg csak néztem rá, hogy ki az a Mason

-Most komolyan nem tudod ki az a Mason Mount? -kérdezte halál komolyan, mikor tudja, hogy nem nézzek futballt.

-Ahj add ide majd én megjelölöm -kapta ki a kezemből, majd megjelölte és ki tette storyba és posztba is.

Íme az első fejezet eddig milyen a könyv? Remélem tetszik