Bizalmunk története/Befejezett Mason Mount Fanficton

9. Fejezet

Miután haza értünk, minden a rendes kerékvágásban ment. Amikor vissza mentünk edzsésre, az edzőnktől egy mérges pillantást kaptunk, mivel egypár edzést kihagytunk. Az edzés után haza fele mentünk Amandával, amikor valaki nekem jött és fellökött. Felnéztem a férfira aki fellökött, és eléggé meglepődtem, amikor Mason állt felettem.

- Oh, szia Hope! -mondta, és a kezét nyújtotta felém, amit elfogadtam

- Szia Mason! -köszöntem neki én is

- Szia Mason!-intett Amanda is neki

- Szia Amanda!-mondta neki Mason

- Szóval, akkor én megyek is Hope, majd holnap találkozunk!- köszönt el tőlem barátnőm és én gyilkos tekintettel néztem rá

- Szia!- köszöntem el én is, majd Masonre néztem aki kereste velem a szemkontaktust. Nem beszéltem vele a repülő óta. A repülőn is Amanda mellett ültem, mivel nem akartam megint kínos helyzetbe lenni Masonnel- Egyébként, nálam van a pólód, majd valamikor oda adom- mondtam neki

- Oké, ráér. Rajtad sokkal jobban áll mint rajtam, szóval meg is tarthatod, ha akarod, és akkor azt is kiteheted a mezem mellé- mondta, és én elpirultam mint, egy paradicsom, majd egy kínos mosoly tekintetében néztem fel rá. Azok a szemek, még midnig eltudnak engem kápráztatni.- Van kedved velem sétálni eggyet?- kérdezte

- Persze, de szerintem te futottál az előbb- mondtam és a vállába ütöttem

- Igen, de mivel összefutottam veled, így gondoltam inkább sétálok veled- mondta ki egyszerűen, majd a végére azért elmosolyodott

- Igen, igen, biztos nem azért, mivel elfáradtál- mondtam és közben rámosolyogtam, mire elnevette magát- Szóval, igazam van- mondtam ki egyszerűen

- Nem, nincs, focista vagyok sokáig bírók futni, mint hiszed- mondta és elkezdett futni- Na, mivan nem bírod?- kérdezte, miközben hátra pillantott. Nem gondolkodtam sokáig, utána eredtem. Amikor majdnem megelőztem, akkor lerántott a földre, és elkezdtünk nevetni.

- Most, komolyan lerátottál?- kérdeztem, és közben rám nézett. Percekig csak bámultuk egymást, és a szememről az ajkamra vándorolt a tekintete, majd vissza a szememre. Aztán, újra közeledni kezdett felém, ám mielőtt erre sor kerülhetett volna én felültem. Most, sokan , mondhatjátok, hogy miért nem csókoloztam Mason Mounttal? A válasz egyszerű, nem merek, félek, hogy megint megbízok valakiben, aztán jön egy baleset és bumm. Minden szétfoszlik, és maradok én egyedül a gondolataimmal. Miután felültem Mason is felült velem együtt.- Sajnálom- csak ennyit tudtam mondani, de Mason mit sem törődött vele, mivel az államnál fogva húzott magához és csókolt meg. Ebben a csókban minden benne volt, levegő után kapkodva váltunk el egymástól. 

- Ezt, lehet nem kellett volna, sajnálom- mondta és elfordította a fejét. Most rajtam volt a sor, hogy döntsek. Elkezdek vele egy kapcsolatot kiépíteni, vagy hagyom elmenni. Nem, nem hagyom elmenni, így én is álla alá nyúltam és magamhoz húztam egy csókra, amit az elején nem viszonzott, de miután a meglepődés lement róla, viszonozta tettem.- Ezt, most vegyem úgy, hogy nem volt baj az előző?- kérdezte, és én pedig vissza mosolyogtam.

- Igen, vedd úgy!- mondtam, és elkezdtem felállni majd én a kezemet nyújtottam neki, amit elfogadott, ám még mielőtt elvehettem volna a kezem összefűzte ujjainkat. Nyúltam a táskámért, ami a földre esett amikor lerántott, de kivette e kezemből.- Hé! Azt add vissza!- mondtam neki.

- Nem, nem adom vissza, mivel haza kísérlek, és nem akarom, hogy fájjon a vállad, aztán majd a következő meccseden, pedog nem tudsz majd játszani.- mondta, és én kikerekedett szemekkel néztem rá. Honnan tudja, hogy röplapdázom egyáltalán.- Igen, tudom, hogy röplabdázol.- mondta büszkén, mire én egy puszit nyomtam az arcára.

Miután Mason haza kísért, a ház előtt még ő is adott egy puszit az arcomra. Amint bementem a házba anyát találtam, és eléggé mosolygott.

- Min mosolyogsz ennyire?- kérdeztem

- Hm, nem akarod nekünk is bemutatni a kis udvarlódat?- kérdezte, mire én teljesen lefagytam. Lehet igaza van, mivel Mason tényleg úgy viselkedik, mint Colin a legelején. Igaz, csak párszor találkoztam vele, de mégis úgy érzem, mintha újra szerelmes lennék.

- Hát, öhm, izé... ő nem az udvarlom, vagyis nem tudom- borúltam az asztalra anya előtt.

- Nem tudod, eldönteni, hogy érzel-e íránta valamit?- kérdezte. Bumm bele a közepébe köszi anya.

- Nem, mármint, de eltudom. Csak szerinted ez nem helytelen?- kérdeztem és éreztem, hogy könnyek gyűlnek a szememben

- Szívem, miért lenne helytelen?- kérdezte.

- Azért, mivel Colin több mint egy éve halt meg, és szerintem a szüleik nem néznék jó szemmel, hogy ilyen hamar tovább tedtem magam rajta- mondtam és a könnyek tejesen ellepték az arcom. 

- Hope, figyel most rám kérlek!- mondta és ránéztem- Figyelj, Colin szülei nem néznének rád rossz szemmel, hogy ilyen hamar, bár szerintem nem hamar, de mindegy, tovább tedted magad. Sőt, szerintem örülnének neki, hogy újra rád talált a szerelem, higgy nekem. Én is úgyanígy éreznék, ha fordított lett volna a helyzet.

Sziasztok! Meghoztam a kövi részt, és remélem tetszett nektek! Ha, igen akkor jelezzétek nekem egy vote jelében, előre is köszönöm!

TikTok: csakegywattpadiro

Instagram: wattpadiro