Bizalmunk története/Befejezett Mason Mount Fanficton

10. Fejezet

Megfogadtam anya tanácsát, így csak azon kellett gondolkodnom, hogy mikor tudom bevallani az érzéseimet Mason-nek. Ma nem tudom, mivel lesz egy röplabda meccsünk, és az edző nem nagyon örülne neki, ha nem lennék ott, mert így is amikor kimentünk Svédországba egypár edzést kihagytam, és nem nagyon örült neki. Elindultam a csarnok felé, az épület előtt megálltam, hogy megvárjam Amandát. Majd megpillantottam Amandát, de nem egyedül volt. Amanda mellett 2 srác is sétált, fogalmam sem volt, hogy kik azok. Aztán amikor közelebb értek láttam, hogy Mason és Christian van vele, és ő és Christian egymás kezét fogják. Nem hittem a szememnek, már többször is rákérdeztem, de akkor mindig elterelte a témát valami másra, de azt hiszem, hogy ők már együtt vannak hivatalosan, mármint az egész világ nem tud róluk, de nem is baj. Amikor ide értek hozzám Mason egy csontropogtató ölelésbe vont engem, mire Amanda felvonta a szemöldökét. Miután elbúcsúzott Amanda Christian-től bementünk az öltözőbe, ahol már mindenki bent volt. 

- Szóval nem akarsz semmit sem mondani az előzőről?- kérdeztem a cipőt kötő Amandától

- Mármint, miről?- kérdezte, úgy mintha nem tudná miről van szó- Nem, mintha én sem kérdezhetném meg, egyébként- mondta

- Hát, én- kezdtem volna bele, de az edző pont akkor sípolt, így nem tudtam elmondani neki.

Elkezdtünk felmenni a pályára, majd amikor körbe néztem megláttam Mason-t és Christian-t is, megböktem Amandát, hogy lássa őket. Elkezdődött a meccs, jók voltunk meg minden már csak egy pont kellett volna, hogy mi győzzünk, amikor mentem volna a lepattanó labdáért, amikor az egyik csapattársunk, aki új volt nekem jött. Ezzel, nem is lett volna akkora baj, ha nem esek rá a bokámra, ami ha jól hallottam reccsent is egyet. Nem tudtam mit csinálni a földön feküdtem, és a csapatorvos csak azt kérdezte folyton, hogy hol fáj. 

- Itt fáj?- kérdezte, és közben megnyomta pont azt a pontot ami nagyon fájt.

- Igen, nagyon, de igazából mindenhol fáj- vallottam be.

- Oké, berögzítem és elmegyünk az orvosi szobába- mondta, és elkezdett felsegíteni.

Miután bementünk az orvosi szobába, megnézte újra a bokám, majd tett rá jeget, ami egy kicsit csillapított a fájdalmon. Aztán azt mondta az orvos, hogy ezzel minél hamarabb korházba kéne mennem, így miután vége lett a meccsnek el akartam indulni az ajtó felé, de az kicsapódott.

- Jézusom Hope! Hogy vagy?- jött oda hozzám Amanda.

- Igen, vagyis nem tudom. Most már nem annyira fáj, mint az elején, de még fáj.-adtam egyszerű választ.

- Mit mondott az orvos?- kérdezte.

- Korházba kell mennem, oda is indultam mielőtt bejöttél volna. Meg kell röntgeneztetni- mondtam, mire bólintott eggyet és átölelt.

- Fiúk! Segítenétek Hope-nak?- kiálltott ki az ajtón.

- Fiúk?!- kérdeztem tőle, de már megpillantottam Mason-t és Christian-t, ahogy bejönnek az ajtón.- Hát ti?!- kérdeztem tőlük

- Christian amúgy is megvárta volna Amandát, és miután baleseted lett, gondoltam én is megvárlak, hogy mi lett veled.- mondta Mason

- Szóval, miben segítsünk?- kérdezték egyszerre.

- Hopenak korházba kell mennie, úgyhogy valamelyikőtök segítene neki felállnia?- kérdezte tőlük.

- Persze, segítek- mondta Mason.

Mason segített nekem felállni, majd az ajtó előtt megállt velem.

- Várjatok, itt elmegyek a cucodért- mondta Amanda, és én hálásan néztem rá.

Miután Amanda oda hozta a cuccom, elmetünk Mason kocsijához.

- Gondolom, akkor te vezettél- mondtam meki, mire ő bólintott.

Beültünk Mason kocsijába és elindultunk a korház felé. Útközben a táskámból kiesett a telefonom pont a bokám mellé, de azért éríntette egy kicsit.

- Ááuu!!- kiálltottam fel, mire mindenki rám figyelt

- Jól vagy?- kérdezte Mason, de egy kis aggodalmat vettem észre a hangjában.

- Igen, megvagyok csak a telefonom a bokámat is értíntette- adtam neki választ, hogy megnyugodjon.

Az utunk további részében semmi sem volt, oda értünk a kórházhoz és Mason segített kiszállni az autóból. Bementünk, bejelentkeztem, majd egy jó 1 óra múlva behívtak a röntgenbe, ahol meg röntgenezték a lábam. Vártunk az eredményre, igen mindenki, Amandáék lementek szerezni valami kaját. Addig én Mason-nel maradtam.

- Félsz?- kérdezte a semmiből

- Hát, őszíntem igen. Félek, hogy eltört és akkor sokáig nem játszhatok majd.- mondtam és egy könnycsepp is legördült az arcomon.

- Hé, Hope semmi baj!- fogta meg a fejemet két kezével az arcomat- Figyelj, Hope, én is meg több száz sportoló is szerzett már sérülést, vagy éppen eltört a lába, mégis sikeresek. Ez a kis boka törés nem fog, ki rajtad, én nem így ismertelek meg!- mondta, és én hálából csak megöleltem.

Miután Amanda és Chrsitian hozott nekünk ebédet, és megettük az orvos jött elénk. Én egyből felpattantam volna, ha nem fájt volna a bokám, szóval csak lassan felálltam.

- Jó napot, maga Hope Mikaelson?- kérdezte.

- Jó napot. igen én vagyok- mondtam- szóval, mi a helyzet doktor úr?- kérdeztem

- A bokája eltört, viszont műteni kell- mondta, és én bepánikoltam.- Sajnálom, hogy eddig kellett várnia, de a műtéte még ma el kell végezni.- mondta, és én rémülten Mason-ra kaptam a tekintetem.

- Ez biztos doktor úr?- kérdezte, helyettem Mason

- Igen, biztos, szóval meg kérrném, hogy maradjon itt egy nővér mindjárt jön önért.- mondta, és magunkra hagyott.

- Hope? Minden rendben lesz oké?!- mondta Mason, akire csak könnyes szemekkel tudtam nézni.

- Mégis, hogy lenne minden rendben?- kérdeztem, kicsit hangosabban is mint akartam.- Az életemnek, most vége van, a karieremnek, mindenek vége!- mondtam, és visszaültem és a könnyek csak folytak le az arcomról.

- Maga, Hope Mikaelson?- kérdezte egy nő, aki gondolom a nővér. Bólintottam neki, hogy jó helyen jár, majd segített beülni egy kerekesszékbe. Kicsit megalázó volt benne ülni, de Mason, Amanda és Christian is jöttek utánam amíg lehetett. Mason végig a kezemet fogta, még úgy is, hogy az előbb rákiabáltam.

- A műtét után, itt fogok rád várni.- súgta a fülembe Mason.

Sziasztok! Meghoztam a következő részt, remélem tetszett nektek. Szerintetek ma nyerni fogunk? Én remélem, hogy nyerni fogunk!

Tiktok. csakegywattpadiro

Instagram: egywattpadiro