Bizalmunk története/Befejezett Mason Mount Fanficton

11. Fejezet

 Amikor felébredtem egy kezet éreztem, a kezemben. Nem tudtam, hogy kicsoda, de azt gondoltam, hogy anya vagy Amanda fogja a kezem. Kinyitottam a szemem, és Mason aludt az ányamon. Nem akartam felébreszteni, de kiakartam venni a kezem kezéből, mert felakartam ülni. Cslekedetemre ijedten nézett fel, majd amikor látta, hogy felébredtem rám mosolygott, maja segített felüln, már amennyire a bokám engedte. 

-Komolyan itt voltál egész este?- kérdeztem, mert láttam rajta, hogy nem aludt eleget.

-Igen, mondtam, hogy melletted leszek, ha felébredsz- mondta és a hasamban a pillangók elkezdtek ébredezni. 

-Ez nagyon kedves tőled, de most már nyugodtan haza mehetsz, hogy tudj aludni egyet- mondtam,bár legbelül nem akartam, hogy elmenjen. Válaszolni akart, de Amanda rontott be az ajtón.

-Úramatyám! Jól vagy?- kérdezte ijedten

-Persze jobban vagyok- forgattam meg a szemeimet

-Jó tudom, mire gondolsz.- mondta

-Akkor  miért kérdezed?- csapkodtam idegesen

- Oké Hope elég lesz! Inkább hívók egy orvost neked- mondta Amanda

-Te is mehetsz vele- mondtam unodtan Masonnek

-Szerintem az lenne életem legrosszabb döntése, szóval inkább maradok- mondta, majd maga alá húzta a székét újra.

A legkevésbé volt kedvem kioktatásra. Tudtam, hogy ebben a szezonban már nem fogok játszani és igen, féltékeny voltam Amandára. 

-Most, ha ki akarsz oktatni akkor hajrá.- mondtam neki unottan

-Nem foglak kioktatni, csak megszeretném kérdezni, hogy mi a bajod?- kérdezte

Most komolyan Mason Mount?! Szerinted mi lehet a bajom? Adjak egy nagyítót vagy felírjam egy táblára? EL VAN TÖRVE A BOKÁM! Szerinted mi lehet a bajom?

-Őszintén?- kérdeztem és csak a fejét rázta- Mason, figyelj rám! El van törve a bokám! Mégis milyen reakciót vártál, hogy majd sírni fogok egész nap?!- kérdeztem tőle idegesen- Tudod én nem az a lány vagyok aki sír, mert már elégszer sírtam egy olyan ember elvesztése után akit teljes szívemből szerettem- folytattam

-Oh, szóval megint itt tartunk?-kérdezte

-Hogy érted, hogy megint?- kérdeztem, mert tényleg nem értettem mi folyik itt

-Úgy, hogy megint a múltat emlegeted, és, hogy csak neked lehet szar!- mondta idegesen. Meg akartam szólalni, de félbe szakított- Tudod te, hogy mennyire agódtunk érted, de főleg Amanda. Itt akart maradni melletted egyedül, de Chritian mondta neki meg, hogy én itt maradok veled, és még így nehezen akart itt hagyni.-mondta

-Tényleg?-csak ennyit tudtam mondani

-Igen-mondta már egy kicsit lágyabb hangon

Nem akartam elhinni. Amanda végig itt maradt velem, de én elküldtem. Ezután csend telepedett ránk, de nem az a kínos csend hanem az ami kellemes csend volt, majd az ajtó nyílt és oda kaptam a fejem. Az orvos jött be rajta mögötte volt Amanda is.

-Jó napot, hogy érzi magát?- kérdezte az orvos.

-Jó napot, hát, mint akinek átmentek a lábán egy úthengerrel- mondta és az orvos kuncogott egyet a kijelentésemen.

-Igen, gondoltam. De akkor a lényeg-kezdte el és elkezdtem parázni, Mason észrevette ezt és lágyan megfogta a kezem- a gipszet 3,5 hónapig kell viselnie, majd utána el kell járnia gyógytornára is- mondta és egy kicsit megnyugodtam, mert azt hittem fél évog rajtam lesz a gipsz.

-Rendben- mondtam

-Gyógytornászt innen szeretne, vagy van esetleg van akit ismer és azt szeretné?- kérdezte, ám mielőtt válaszolni tudtam volna mellettem Mason felállt és oda lépett az orvos mellé.

-Doktor úr, köszönjük, de a csapatomnál van egy gyógytornász akit ismerek. Szóval, majd vele szeretnénk megcsinálni a gyógytornákat.- mondta.

-Már megbocsás, de nekem nincs ebbe bele szólásom?- kérdeztem tőle, mire felvont szemöldökkel nézett rám.

-Rendben, akkor én mennék is, ha esetleg meggondolná magát, csak szóljon.- mondta az orvos és én rámosolyogtam, majd kilépett az ajtón. Mason felé fordítottam a fejem, és kérdőn néztem rá.

-Most miért nézel így rám?- kérdezte, mire felvontam a szemöldököm.

-Most, komolyan még te kérdezed?- kérdeztem-Miért mennék a te orvosodhoz, ha a kórház is tud ajánlani-kérdeztem tőle egy kicsit idegesebben talán.

-Azért, mert az orvosomban megbízok, nem úgy mint egy kórházi orvosba- válaszolta.

-Értem, tehát a kórházban lévő orvosok hülyék-adtam választ.

-Én nem ezt mondtam- vágott vissza.

-De, ponotsan ezt mondtad- vágtam vissza neki- Mason mond el őszintén miért menjek a te orvosodhoz?- kérdeztem tőle

-Azért mert...

Sziasztok! Igen itt fejezem be, de megszeretném köszönni, hogy enniyen olvassátok ezt a történetet. Nagyon sokat jelent nekem szóval köszönöm! Egyébként, ki várja már a szombatot? Ami a legfontosabb, lehetséges, hogy most többször lesz rész, mivel most már van egy kis szabadidőm.

Tiktok: csakegywattpadiro

Instagram: egywattpadiro