Bizalmunk története/Befejezett Mason Mount Fanficton

4. Fejezet

- Na mit írtál vissza neki?- kérdezte barátnőm. Igen elmondtam neki edzés előtt és azóta még edzésen is azt kérdezgette, hogy írj vissza neki. Most a közeli parkban sétálgatunk, és közben azon agyalok, hogy velük menjünk vagy ne.
- Nem, még nem írtam vissza neki. De most őszintén, szerinted nem lenne fura, hogy kettő lány ott van kb.30 fiúval?- kérdeztem tőle idegesen
- Hé nyugi! És a kérdésedre a válasz nem, nem lenne fura sőt szerintem elég menő lenne!- mondta én pedig csak néztem rá-Na de akkor írj vissza neki, hogy igen elmennénk a gépükkel.
- Biztos, hogy nem, elmegyünk mi szépen a rendes repülőgéppel.- mondtam neki
- De nee! Kérlek menjünk el velük, ha nem miattad miattam kérlek a kedvemért! Amúgy is jössz nekem egy névnapi ajándékkal.- mondta a szemembe nézve
- Nem én adtam neked névnapi ajándékot, emlékszem.- mondtam ki büszkén.
- Nem, nem adtál és viza lezárva- mondta majd elvette a telefonomat a kezemből és megnyitotta az instagramot- na szóval akkor írjunk a kis Rómeódnak.
- Nem is a Rómeóm és nem is lessz!- mondtam neki határozottan
- Persze persze- mondta közben elkezdett vissza írni neki 
- Most mit írsz neki vissza?!- kérdeztem reménykedve, hátha elmondja nekem
- Azt, hogy velük megyünk- mondta és közben láttam, hogy elküldte már neki így esélyem se volt, hogy ne küldje el neki.
- Csodás, most fel kell készülnöm, hogy hírességekkel fogok utazni jajj de jó!- mondtam gúnyosan
- Na, ne morogj már kérlek.- kérlelt barátnőm
- Jó, befejeztem- mondtam neki flegmán

1 hónappal később

- El se hiszem, hogy itt vagyunk!- mondta Amanda közben pedig elkezdett bezsongani
- Hát én sem- mondtam unottan
- Kérlek! Legalább a kedvemért legyél egy kicsit boldog, nézd ott jönnek a fiúk!- mutatott abba az irányba ahonnan tényleg jöttek a fiúk, de én csak egyet ismertem az pedig Mason volt, még 2 srác követte őt.
- Sziasztok!- köszönt az egyik idegen srác majd utána a többiek is
- Hello!- köszönt Amanda utána pedig én is elmotyogtam egy sziasztokat. Semmi kedvem sem volt itt lenni, de Amanda annyira a lelkemre kötötte, hogyha nem jövök el vele akkor bevágja a hisztit, ami nála sokáig tart, de még az átlagnál is.
- Szia,- köszönt az egyik srác közben nyújtotta a kezét felém- Kai Havertz, örülök, hogy találkozhattok végre veled Mason sokat mesélt már rólad.
- Szia, Hope Mikaelson, és én is örülök a találkozásnak!- Tényleg beszélt rólam sokat Mason? Pedig talán egyszer találkoztunk és nem is beszélgettünk annál többet, hogy mikorra legyek kint.- gondoltam magamban.
Szia, Ben Chilwell- köszönt ő is.
- Szia, Hope Mikaelson- köszöntem én is.
- Szia Hope!- köszönt nekem Mason is
- Szia Mason- köszöntem én is majd megölelt, amit furcsáltam de nem ellenkeztem. Közben láttam barátnőm fejét és egy nagy mosoly ült ki az arcára.
- Szóval merre is kell mennünk?- kérdezte Amanda és közben elváltam Mason-től.
- Erre gyertek, talán itt nem fotóznak le minket és nem kerül ki a főcím lapra, hogy a Chelsea gépre két idegen lány is felszállt- mondta viccesen Ben és erre mindannyian felnevettünk. Közben a fiúk megkérték a csapat fotósát, hogy ha lehet akkor mi ne legyünk benne a képbe, aztán felszálltunk a gépre mit ne mondjak nagyon szép gép volt. Épp leakartam ülni Amanda mellé amikor valaki a vállamra rakta a kezét, felnéztem rá és megpillantottam Mason-t
- Oh, mit szeretnél Mason?- kérdeztem a meglepettségtől.

-Csak annyit szerettem volna kérdezni, hogy lenne-e kedved mellém ülni mivel senki nem ül mellém,- mondta én pedig lefagytam egy kicsit- de persze ha nem akarsz akkor nem kell.

-Persze, hogy leül melléd én el leszek egyedül is- mondta Amanda én pedig közben szúrós tekintetet szórtam rá, hogy ezt meg miért kellett- ugye Hope?!- kérdezte Amanda

Most mondjam azt, hogy nem Amanda én veled akarok ülni, de barátnőm úgy nézett rám, hogyha nem ülsz vele akkor én foglak oda rugdosni mellé.

- Persze tökéletes!- mondta mosolyt erőltetve magamra

- Oké, akkor gyere, de egyébként ha unatkoznál Amanda akkor nyugodtan gyere hátra és biztos letudsz majd ülni valaki mellé.- mondta Mason neki

- Oké, köszi az információt- mondta Amanda és közben rámosolygott- na menjetek hátra majd később én is megyek

- Oké, várlak- mondtam neki reménykedve, hogy siessen, mert semmi kedvem sem volt Mason mellett ülni

- Szóval belül vagy kívül szeretnél ülni?- kérdezte Mason

- Belül, ha nem baj nem szeretek kívül ülni- válaszoltam neki

-Oké -mondta és helyet foglaltunk közben mindenki elfoglalta a helyét és leült persze mindenki nézte, hogy ki ül Mason mellett, de nem annyira zavart. Amikor elkezdtünk felszállni megijedtem, mivel még nem ültem repülőn csak egyszer majdnem, de azt a nyaralást le kellett fújni mivel akkor volt a balesetünk Colinnal. Mielőtt a repülő elérte volna a mefelelő magasságot megdobitt minket persze én egyszerre felsikítottam, és Mason idegesen nézett rám. Elkezdtem pánikolni és félni, hogy mi lesz, ha lezuhanunk Mason próbált nyugtatni.

- Hope! Nyugodj le, le kell nyugodnod, nem lesz semmi baj!- próbált nyugtatni, de mivel nem nagyon hallottam csak foszlányokat ezért egyszer csak annyit vettem észre, hogy a két kezével fogja az arcomat. A hidegy keze a meleg bőrömön pihent mintha egy villámcsapás ért volna egyszerre rá néztem és félelmet tudtam leolvasni az arcáról, de amikor bele néztem a szemeibe mintha megnyugvást láttam volna nem félelmet.

- Lélegezz velem együtt, Hope.- mondta és én így tettem vele együtt lélegeztem és elkezdtem lenyugodni. -Jó ezaz, nyugi nem lesz semmi baj, nem fogunk lezuhanni. -mondta és én megnyugodtam.

- Biztos?- kérdeztem még azért félve, mire ő csak bólogatott.

- Igen, teljesen biztos.- mondta, közben még mindig a szemembe nézett azzal a gyönyörű mogyoró színű szemeivel, valahogy azt éreztem, mintha valami a hasamban elkezdene repülni és rájöttem, hogy a pillangók csapkodnak nagyon durván. Amikor látta, hogy megnyugottam levette a kezeit az arcomról- Bocsi, csak nem akartál rám nézni és muszáj volt megfognom az arcod, hogy rám nézz és megnyugodj.- mondta

- Semmi baj, inkább köszönetet kéne mondanom- mosolyogtam rá.

Az út további része nyugisan telt mivel vagy zenét hallgattam vagy beadandót csináltam. Mason mellettem néha rám pillatott, a szemem sarkából láttam, hogy valakivel nagyon írógat közben. Gondolom, hogy a barátnőjével, mert kivel mással tudna beszélni- gondoltam magamban. Amikor elkezdtünk leszállni a repülő megint megingott egy kicsit és én egyből megfogtam Mason kezét aki rám kapta a fejét a cselekedetemre, rám nézett megint. Idegesen szorítottam a kezét miközben becsuktam a szemem, állam alá nyúlt miközben kinyitottama szemem, hogy bele tudjak nézni szemeibe, kinyitottam a szemem és anyitt láttam, hogy Mason közeledik felém, és akkor megéreztem ajkait az enyémen. Nem húzodtam el, már csak annyit éreztem, hogy leszállt a gép. Mason belemosolygott a csókba mire én is elkezdtem mosolyogni, majd elválltunk egymástól, de amikor megláttam az arcát az emlékek sorra jöttek a szemem elé. Nem volt más választásom felkaptam a táskam és elindultam a gép kijáratához. Sietősen vettem a lépteimet, nem akartam elkerülni, de most egy nyugodt helyre van szükségem, lesiettem a lépcsőn majd megláttam Amandát és oda siettem mellé.

- Szia- köszöntem neki

- Szia, gyere itt vannak értünk- mutatott a távolba ahol kiszúrtam egy embert, gondolom ő Amanda bizonyos rokona. Elindultunk hozzá bepakoltuk a csomagokat a kocsiba és elindultunk. A kocsiban a csókon járt a fejem nem bírtam másra gondolni. Betettem a fülesemés zenéket halgattam amíg oda nem értünk.

Sziasztok!
Meghoztam a könyvnek a következő részét, remélem tetszeni fog nektek!💙⚽
Tiktok: csakegywattpadiro
Instagram: wattpadiro