Bizalmunk története/Befejezett Mason Mount Fanficton

23. Fejezet

4 nap van hátra a Bajnokok Ligája döntőjéhez. Reggel Mason elment edzésre, addig, én az ágyban maradtam, de nem sokáig, mert a fürdőbe kellett rohannom. Most már 3 napja minden reggel rosszul vagyok. Ma megyek orvoshoz, de nem szóltam Mason-nek, mert nem akarom, hogy rajtam aggódjon. Van ennél nagyobb baja is most. Elkészülődtem az orvoshoz, és elindultam. Előszőr vért vettek tőlem, majd mondták, hogy, majd szólítanak, ha megvan az eredmény. 1 óra várakozás után, behívtak.

- Hope Mikaelson!- szólítottak.

- Jövök!- kaptam fel a táskámat, és bementem az orvoshoz. - Jó napot!- köszöntem, majd mutatta a hölgy, hogy üljek le.

- A doktor úr, mindjárt jön az eredménnyel.- mondta, majd kiment a szobából.

- Jó napot, Hope!- jött be az orvos.

- Szóval, doktor úr, miért vagyok rosszul 3 napja?- kérdeztem meg.

- Hope, én csak gratulálni tudok magának!- mondta, és lefagytam.

- Miért?- kérdeztem.

- Mert maga várandós.- mondta, és ismét lefagytam.

- Ez most komoly?- kérdeztem dadogva.

- Ige, teljesen komoly, és nagyon egészséges.- mosolygott.

- Mennyi idős körülbelül?-kérdeztem, még mindig sokkba.

- Körülbelül 2 hetes.- mondta.

- Rendben, köszönöm doktor úr!- álltam fel, majd kezet fogtam, és kimentem a szobából.

Kiérve a kórházból, írtam egy sms-t Sophia-nak, hogy most azonnal találkoznunk kell. 

Végül egy kávézóba ültünk be.

- Jó napot, mit adhatok?- jött oda egy pincérnő.

- Én, egy limonádét kérnék.- adtam le a rendelésem.

- Én pedig, egy cappuccinót kérek.- adta le rendelését Sophia is.

- Rendben- mondta, majd elment elkészíteni a rendeléseinket.

- Szóval, mi volt annyira fontos, hogy ide hívtál?- kérdezte Sophia.

- Miért nem hívhatlak meg kávéra?- kérdeztem.

- Te nem kávézol.- utalt a rendelésemre.

- Rendben, itt vannak az italok, egészségükre!- tette le az asztalra az italokat.

- Köszönjük!- mondtam, majd belekortyoltam az italomba.

- Szóval?- nézett rám kíváncsian Sophia.

Megcsapott a kávé illata, amitől most a falra tudnék mászni. Valószínűleg Sophia is észrevehette, mert kitágult szemekkel nézett rám.

- Komoly?- kérdezte.

- Mire gondolsz?- kérdeztem, mert tényleg nem gondoltam volna, hogy egyből rá fog jönni.

- Te terhes vagy?- kérdezte.

- Shhh! Nehogy valaki meghallja!-csitítottam le.

- Bocsi! De terhes vagy?- kérdezte suttogva.

- Igen!- mosolyogtam.

- Úristen!! Gratulálok! Szóltál, már Mason-nek? Mióta tudod?- bombázott le a kérdéseivel.

- Előszőr is, nem senki nem tudja csak te, és ezért is kérlek meg, hogy ne mond el senkinek se. Másodszor pedig, körülbelül 2 hetes lehet.- válaszoltam kérdéseire.

Ezután még egy pár órát beszélgettünk, majd haza mentem. Amint beértem a házba, egy ideges Mason volt előttem.

- Hope!- jött közelebb- Hála Istennek, hogy jól vagy!- ölelt meg.- Hol van a telefonod?- kérdezte aggódva.- Tudod, mennyire aggódtam érted?- nézett bele a szemembe.

- Szeretlek!- mondtam.

- Én is téged!- mondta.

- De komolyan, én szeretlek!- fogtam két kezek közé arcát.

- Én is nagyon szeretlek téged, Hope Mikaelson!- adott egy hosszú csókot.

Tiktok:csakegywattpadiro

Instagram:egywattpadiro