Bizalmunk története/Befejezett Mason Mount Fanficton

14. Fejezet

- Mit szeretnél Mason?- kérdeztem, már egy kicsit fáradtan.

- Azt, hogy hallgas végig, és higgy nekem!- mondta.

- Figyelek- mondtam, és mutattam a kezemmel is, hogy nyugodtan beszélhet.

- Szóval, én téged szeretlek Hope! Ezt, miért nem tudod megérteni?- kérdezte egy kicsit idegesen.- Többször is mondtam, hogy nekem nem a modell csajok jönnek be. Nekem te kellesz!- mondta egy kicsit hangosabban is a kelleténél.

- És, most azt várod el tőle, hogy omoljak a karjaid közé.- emeltem fel én is a hangomat.

Nem, hittem neki. Ismertem a médiából is a hírességeket.

- Nem várom azt el tőled, hogy egyszerre omolj a karjaimba, de igazán adhatnál egy esélyt.- mondta, és közelebb lépett. Csak pár lépés távolság volt köztünk.

- Adhatnék? Ez most komoly?- kérdeztem, tőle idegesen. 

- Miért nem tudsz bízni bennem?- kérdezte, és a hajába túrt.

- Mert, egyszer bíztam meg valakiben, aki cserben is hagyott!- mondtam neki, és a könnyeim elkezdtek folyni.

Mason nem gondolkodott sokat, mivel a köztünk lévő távolságot átszelve, fogta közé az arcomat.

- Hope, én nem foglak elhagyni soha. Ezt megígérhetem!- mondta, és közben az ujjával törölte le a könnyeimet.

- Ezt, mondta Colin is, és hol van? Nincs itt. Nincs mellettem!- mondtam neki dühösen.- Én megígértem neki, hogy ott leszek vele mindenben, de ő nem volt ott velem, akkor amikor a legmélyebben voltam.- mondtam, ki végre azokat a szavakat, amik a szívemet nyomták.- És, most sincs itt velem!- csattantam fel idegességemben.

- Hope, kérlek nyugodj meg.- kérte Mason.

- Én, nyugodjak le?- kérdeztem tőle idegesen.- Én?!

- Igen, Hope te!- csattant már fel ő is.

- Tudod mit Mason, szerintem nekünk ez nem megy.- mondtam neki, mire meglepetten nézett.

- Mi nem megy?- kérdezte.

- Ez. Ez az egész.- mentem közelebb hozzá.- Mi nem illünk össze. Te híres vagy és én nem.- mondtam neki.

- Hope, kérlek ne a hírességem miatt ne jöjjünk össze, mert akkor, ha kell lemondok a híres életről, mert veled akarok lenni.- jött közelebb ő is.- Téged, akarlak meglátni, amikor felébredek reggel.- mondta, és csak pár centi választotta el az ajkainkat egymástól.

- Engem?- kérdeztem.

- Igen, ezt a gyönyörű lányt.- mondta, és a fülem mőgé tűrte a hajam.

- Hát uram van ezzel egy kis baj, mivel én nem szeretném magát látni, amikor felébredek- mondtam neki játszva.

- Oh, igazán?- kérdezte.

- Igen.- mondtam, és közelebb hajoltam hozzá.

Ajkainkat, már csak pár miliméter távolság tartotta távol. Most, én hajoltam közel, hogy ajkaink összeérjenek. Mason visszacsókolt, és közelebb húzott magához. Derekamra vezette a kezét, én pedig nyaka köré tettem a kezem.

- Szeretlek!- mondta ki.

- Én is szeretlek!- mondtam ki végre én is.- Bejössz hozzánk? És, akkor bemutatlak a szüleimnek is.- kérdeztem tőle idegesen, mire elmosolyodott.

- Igen, persze bejvök hozzád.- mondta, és összekulcsolt kezekkel mentünk be a házba.

- Sziasztok!- köszöntem, és levettük a cipőnket, és beljebb léptünk a házba. Anya és apa a konyhában voltak. Anya éppen reggelit csinált, apa pedig a reggeli újságot olvasta kávéval.

- Szia, drágám!- köszönt mosolyogva anya.

- Szia!- köszönt apa is. Amikor felnézett, nem akarta elhinni, hogy tényleg Mason áll mellettem.

- Jó reggelt, Mr. és Mrs. Mikaelson!- köszönt Mason is, és apával kezet is fogtak.

- Jajj, drágám nyugodtan tegezz minket.- mondta mosolyogva anya.- Nem vagytok éhesek?- kérdezte anya, és ránéztem Mason-re.

- Éhes vagy?- kérdeztem Mason-től

- Egy kicsit igen- mondta, és a gyomra is korgott, mire mindannyian nevettünk.

- Azt hiszem, jeleztek is.- mondtam nevetve.- Ülj csak le, én addig csinálok kávét. Te is kérsz?- kérdeztem, visszafordulva felé.

- Igen, elfogadok eggyet köszönöm.- mondta, és anya lerakta elé a tojásrántottát, amit csnált.

Miután megcsináltam Mason-nek is a kávét, leültem mellé, és beszélgettünk. Nem is kellett mondanom nekik, hogy Mason nekem udvarol. Ők már tudták, amikor meséltem nekik róla. Úgy érzem, hogy újra boldog lehetek. Colin halála után, nem gondoltam volna, hogy újra szerelembe tudok esni. Gondolkodás menetemből Mason billentett ki.

- Hope, itt vagy köztünk?- kérdezte, nevetett.

- Mi? Ja, igen itt vagyok.- mondtam neki, de még mindig nevetett.- Mi az?- kérdeztem tőle.

- Te, komolyan azt hitted, hogy léteznek az unikornisok?- kérdezte nevetve.- Egészen 12 éves korordig?- folytatta és végére csak röhögött.

- Anya!- szóltam rá, mérgesen.

- Na, ne durcizz, kérlek.- mondta Mason.

- Nem is durcizok.- motyogtam.

-Persze- mondta Mason.

Ezután a kínos jelenet után, felvittem Mason-t a szobámba. A lépcsőnél egy kicsit segített, de nem akartam, hogy segítsen, de ő akaratoskodott.

- Hát, itt lennénk. Ez itt a szobám.- nyitottam be a szobámba.

- Még, hogy nem vagy a rajongóm.- mondta. nevetve és a mezre mutatott.

A fejem olyan volt mint egy paradicsom.

- Mert, nem is vagyok!- akaratoskodtam

- Persze, persze- mondta, majd körbement a szobámban.- Itt aludhatok, ma este?- kérdezte, a semmiből.

- Hát, öhm nem is tudom. Nem gyors ez egy kicsit?- kérdeztem, és megvakartam a fejem közben.

- Lehet, tényleg butaság volt megkérdezni.- mondta, majd visszafordult, és a képeimet nézegette.

Szomorú volt, hogy visszautasítottam, és én is az lettem.

- Nem, nem volt butaság.- mondtam neki, mire rám pillantott.- Sőt inkább szeretném, ha ma itt aludnál.- mondtam neki.

- Biztos?- kérdezte, és közelebb lépett.

- Igen, teljesen biztos.- mondtam neki.

- Hol van a barátnőm, és mit csináltál vele?- kérdezte, és én a barátnő kifejezésnél lemaradtam.

- Barátnőm?- kérdeztem vissza.

- Igen- mondta és egy gyors puszi után elment a cuccaiért.

Miután Mason visszaért a cuccaival, lefeküdtünk filmezni.

- Minek neked ennyi cucc?- kérdeztem, tőle mert kettő táskával jött.

- Holnap reggel van edzésem, és arra gondoltam, hogy eljöhetnél velem egy edzésre.- gondolkodott.

- Persze, szívesen elmegyek veled. -mondtam, és tovább néztük a filmet.

Filmezés után Mason elment zuhanyozni, addig én kerestem neki ágyneműt. Miután Mason végzett a zuhanyzással, én is lezuhanyoztam. Zuhanyzás után befeküdtem, és is az ágyba, és lekapcsoltam az éjjelilámpámat. Mason közelebb jött, és átkulcsolt hátulról. A karjaiban biztonságban éreztem magam, mivel abban a pillanatban, nem számított semi. Csak az éríntése, ahogyan hátulról ölelt át, mintha égő tűz lett volna.

Sziasztok! Egy újabb résszel érkeztem, nektek. Ha tetszett nyomj egy vote-ot, vagy kommentelj nyugodtan.

Tiktok: csakegywattpadiro

Instagram: wattpadiro