Bizalmunk története/Befejezett Mason Mount Fanficton

19. Fejezet

Ez a 4 nap csigalassúsággal telt el. Minden nap ugyan azt csináltam. Felkeltem, elmentem egy kicsit futni, majd edzeni, és beszélgettem asonnel. Persze, ha neki is volt ideje rá. Nagyon sokat készülnek a meccsre. És végre elérkezett ez a nap is. Az indulás napja. A bőröndömmel a kezemben léptem ki a házból, és indultam el a taxi felé. Gyorsan beraktam a bőröndömet, majd beültem és lediktáltam a címet. A repülőtéren minden jól ment. A repülőn ülve írtam egy üzenetet Masonnek, hogy most szállunk fel. Az út nem volt vészes, én inkább aludtam rajta. Leszálltunk, és nem találtam a bőröndömet. Oda sétáltam egy biztonsági őrhöz, hogy tud-e nekem segíteni. Természetesen, nagyon kedvesen mondta, hogy segít, így 10 perc után a kezemben a bőröndömmel indultam el a következő tömeg után. És akkor megpillantottam ott. Előttem állt, és még nem szúrt ki. Egy baseball sapka és egy napszemüveg volt rajta. Amikor észrevett egy mosolyra húzta száját. Feleszméltem, és elkezdtem sétálni felé, majd arra lettem fogyelmes, hogy a lábaim mintha önuralmat kaptak volna, elkezdtem futni felé. Kitárta karjait és én csak felugrottam. Elején egy kicsit megilyedt, de kezeit egyszerre körém fonta, és szorosan ölelt. Elhajoltam tőle, de csak egy kis ideig, mert a következő pillanatban már ajkaink összeértek. Kívülről úgy nézhettünk ki mint két őrült, de mi nem éreztük így magunkat. Végül letett, és még egy csókot nyomott ajkaimra, majd a bőröndömet elvéve tőlem, kezdett el húzni magával. Keze a derekamon pihent úgy mentünk el az autójáig, majd berakta a bőröndöm, és beültünk.

- Milyen volt az út?- kérdezte, és kihajtott a parkolóból.

- Jó volt, bár én inkább aludtam rajta.- mosolyogtam, majd fejemet az ablak felé vezettem.

A tájat néztem, és megéreztem Mason kezét a combomon. Egy mosoly kúszott az arcomra. Az út többi felében, csak zenét hallgattunk, és énekeltünk, majd megérkeztünk a szállodához. Nagyon meleg volt, így amint felértünk a szobába, én átöltözem egy kék, virágos ruhába. Épp végeztem az öltözködéssel, amikor kopogtak az ajtón. Mason oda lépett, és kinyitotta.

- Kai!- lepődött meg Mason.

- Szia, Hope megjött már?- kérdezte, és én abban a pillanatban léptem Mason mögé. Kai persze egyből kiszúrt.- Hope!!- lökte el az ajtóból Masont, és egy szoros ölelésbe vont.

- Én is örülök neked Kai!- simogattam meg a hátát.

- Bocsánat, hogy megzavarom ezt a pillanatot, de mennünk kéne.- avatkozott közbe Mason.

- Hova mentek?- kérdezte Kai.

- Oda, ahova neked nem kell jönnöd.- mondta Mason.

- Mason!- néztem rá szúrós tekintettel.- Egy parkba megyünk egyébként.- mondta Kainak.

- Oké, jó szórakozást!- mondta, és még egyszer megölelt, majd kilépett az ajtón- Sziasztok!- intett és elment.

- Kész vagy?- kérdezte Mason.

- Igen, mehetünk.- mondtam, és Mason bezárta az ajtót, majd kézenfogva elindutunk a parta.

A park nem volt annyira messze a szállástól, így gyalog mentünk oda. A parkban sétálva egy ismerős alakokat vettem észre.

- Mason, az ott nem Kai és Sophia?- mutattam a távoli emberekre.

- De, lehet azok.- nézte őket.

Az alakok közelebb értek, és tényleg igazunk volt, mert pont véletlenül Kai és Sophia volt az.

- Sziasztok!- köszönt Kai.

- Sziasztok!- köszöntünk mi is.

- Hogy, hogy erre?- kérdezte Mason.

- Mondtál egy nagyon jó ötlete, és megkérdeztem Sophiát, hogy lenne-e kedve egyett sétálni.- magyarázta Kai.

- Értem, van kedvetek csatlakozni?- kérdeztem meg őket.

- Persze szívesen- mondta Sophia.

Ezután együtt folytattuk az utunkat, és közben mindenről beszélgettünk. Például arról is szó került, hogy Sophia és Kai vesznek még egy kutyust. Mi még nem gondolkoztunk egy kisállatról. Gyerekkoromban akartam mindig egy kiskityát, de a szüleim nem akartak. Miután lesétáltuk a lábainkat, mindenki felment a szobáikba. Lezuhanyoztunk Masonnel aztán ágyba is bújtunk.

Sziasztok! Érkeztem nektek egy új résszel! Ha tetszett jelezd nekem valahogyan, egy vote vagy akár egy hozzászólással.

Tiktok: csakegywattpadiro

Instagram: egywattpadiro