Maffiából Maffiába

~23~

-Beni, azonnal ülj le - kiabáltam rá és mentem a fürdőbe az előbb használt elsősegély csomagért.

-Miért? - kérdezte, de ekkor már visszaértem ő pedig leült.

-Bele léptél valamibe és vérzik a talpad - mondtam majd lefújtam fertőtlenítővel, mire felnyögött.

-Ezt most visszakaptam, úgy érzem - préselte ki. Hanyatt dőlt az ágyon, amíg nem kötöttem be a sebet.

-Készen vagy, lelkileg, testileg és sebileg is - mondtam majd nevetve vissza vittem a csomagot a fürdőbe.

-Nem vicces, egyáltalán nem. Én sem nevettelek ki téged nyakas - mondta komolyan, de láttam, hogy a szája sarka mosolyra húzódik.

-Igaz, de én nem dobtalak fel a vállamra mint egy krumplis zsákot, lábas - vágtam vissza neki.

Összeszedtem a pizsamámat és visszamentem a fürdőbe, egy meleg zuhany után felvettem a pizsamaként használatos trikót és rövidnadrágot. Jól esett a zuhany, kicsit felébredtem de le is nyugtatott, szükségem volt rá.

Amikor visszaértem a szobába, Beni póló nélkül feküdt az ágyba, mikor észrevett felült és egy gatyát megfogva elvonult a fürdőbe. Mikor befeküdtem az ágyba észrevettem, hogy mindenhol szúr valami. Felkeltem és megláttam, hogy az egész ágyban rajzszögek, tűk vannak szétszórva. Elkezdtem szedni de belefáradtam, nem volt erőm semmihez, csak aludni akartam de nem, nem tudtam. A stressz miatt megint összetörtem és sírni kezdtem. Nem bírtam megállítani a könnyeimet, bárhogy akartam. A mai nap már sok volt nekem, majdnem lebuktam, ugyanott kellett edzenem ahol a többiek is, a nyakamat is majdnem elvágta valami, ágyam sincs ezért leültem a földre az ágy végébe.

-Feladom, nem bírom - szipogtam magam elé nézve. A sírás is fárasztott rajtam így ülésben aludtam el.

//Beni szemszöge//

Amikor végeztem és mentem vissza a szobába halk szipogást hallottam, majd Betty erőtlen hangját.

-Feladom, nem bírom - hallottam meg.

Halkan mentem vissza, hogy ne ijesszem meg Betty-t. Az ágya végében láttam meg a kontyának a tetejét. Az ágyra pillantva észrevettem, hogy mi van rajta. Ezek nem normálisak, én ezt nem hiszem el, gyorsan lefotóztam, majd letérdeltem Betty elé. Ekkor vettem észre, hogy elaludt, a könnyek ott maradtak az arcán. Menyasszony pózban felemeltem és a saját ágyamra tettem. Betakartam majd bebújtam mellé, a fejét a mellkasomra húztam és erősen magamhoz öleltem. Próbáltam nyugtatni magam, hogy nem azért van ez az egész mert én idejöttem, de más indokot sem tudok arra, hogy miért csinálják ezt. Nem tudom, hogy miért kell bántani bárkit is, mondjuk ez tőlem hülyeségnek hangzik... de ne higgyétek azt, hogy mindig verekednék, mert nem igaz. Beleszülettem és hozzá kellett szoknom sajnos. Én megszoktam,de Betty nem, ő nagyon nem. Két különböző ember, egyszer egy jóságos angyal, máskor meg egy fekete angyal aki a bajt hozza magával. Annyi egyezés van benne, hogy angyal.

Megpróbáltam egy kicsit magamat is lenyugtatni amennyire sikerült.A képet Betty ágyáról elküldtem apukájának, hogy majd ha lesz ideje akkor jöjjön be és beszéljen valakivel, hogy ez nem mehet tovább. Betty mindig is próbálta elrejteni az érzéseit. Ezért éreztem azt, hogy ha nem teszek ellene valamit akkor csak rosszabb lesz következőnek.