Maffiából Maffiába

~9~

-Átölelt - szóltam az apukájának, aki kedvesen rám mosolygott.

-Akkor én megyek is, ebben a gyógyszerben nyugtató van. Hagyok itt belőle de csak akkor szabad adni belőle Betty-nek ha az előzőtől nem tér magához - mondta el majd az ablakon át távozott. Valószínűleg ez nekik a titkos kis ajtó.

-Mi történt? - kérdezte gyenge hangon Betty - Miért van ilyen hideg?

Szerencsére közel voltunk az ágyamhoz, onnan lehúztam gyorsan a takarót és ráterítettem Betty-re. Betty még közelebb bújt hozzám majd amennyire csak tudott megölelt. Gyengéden vissza öleltem és megpusziltam a hideg haját. A takaróval a haját is befedtem, hogy ne fázzon meg. Kirázott a hideg, mivel már fél órája a földön ülök vizesen és közben egy másik vizes embert próbálok felmelegíteni. Ekkor Betty lehúzta egy kicsit a takarót magáról és amennyire csak tudott a takaróval együtt átölelt így én se fáztam már annyira. meg akartam köszönni, de Betty megelőzött a beszéddel.

-Meg ne merd köszönni, mert megütlek. - nevetett fel egy kicsit - Sokkal inkább nekem kellene megköszönnöm. Sok pontot kaptál már, tegnap és ma is te mentettél meg. Ez 2-0 a javadra, nekem is kellene már valamit tenni érted.

-Nekem csak az kell, hogy jól legyél és ki is van egyenlítve az állás. Neked se kell megköszönnöd, mert nem bocsátottam volna meg ha miattam nem keltél volna fel. Inkább bocsánatot kellene kérnem, hogy megszorítottalak - próbáltam keresni a tekintetét, de a feje egybeolvadt a mellkasommal - nem lett volna szabad. Soha nem bántottam még lányt önszántamból, csak ha a munka kérte. Nagyon sajnálom és ha gondolod akkor egy mondat és beszélek osztályfőnökkel, hogy tegyen át a másik szobába.

-Ezen nehogy gondolkozz. Nem engedem, hogy elmenj innen. Mielőtt elkezdenéd, hogy de miattad volt, azt is gondolt oda, hogy most miattad beszélgetünk. De nem miattad volt a rohamom, egy régi emlék miatt, ami akaratlanul is eszembe jutott. Nem akartam, nem szerettem volna emlékezni rá, de valamiért eszembe jutott és innentől már tudod a történteket.

-Meg kérdezhetem, hogy mi volt ez a rossz emlék? Csak ha gondolod akkor mond el.

-Mivel benyugtatóztak ezért nem lesz belőle baj - mosolyodott el kellemetlenül.

-Sajnálom, apud adta be. Amikor rád találtam, azonnal hívtam apudat, hogy segítsen mert nem tudtam, hogy mit kellene csinálnom - mondtam el neki az igazságot.

-Semmi baj. 10 éves voltam amikor betörtek hozzánk. Elraboltak és fogva tartottak. Egy hétig le volt kötve a kezem, nem tudtam egyedül menni semerre. Mosdóba is csak úgy ha szóltam, majd megfogták a kötéllel a kezem és kirángattak a mosdóba. Az egy hét elteltével apum rám talált és kiszabadított. Azóta vannak a rohamaim, szedek rá gyógyszert de félévente legalább egyszer visszajön az emlék és ez lesz belőle, amit nem részletezek inkább.

Végig hallgatva az egészet én is beleremegve a helyzetbe, nem tudtam válaszolna vagy csak reagálni rá. Megöleltem amennyire csak tudtam.

-Ha nem baj én elmegyek átöltözni meg hajat szárítani, mert valószínűleg ülhetnénk itt jó pár óráig. Meg ahogy elnézem neked se ártana a száraz ruha - mondta majd kelt is fel és ment a szekrényéhez.

-Utána elmegyünk valamerre vacsorázni?

-Igen, akkor úgy nézek ruhát.