Maffiából Maffiába

~37~

-Ez a szemét volt az aki elrabolt téged is, én szóltam apudnak, amikor megtudtam hogy mi lett veled. Ha volt rá esélyem mentem le hozzád beszélni hozzád és próbáltam erőt adni. Annyira rossz állapotban voltál, hogy nem lehettem benne biztos, hogy egyáltalán élsz-e még.

-Nem egymás között fogjátok ezt megbeszélni - majd a következő pillanatban kipattantam Zsombi mellől. Utánam kapott de nem sikerült visszahúzni, az íróasztalom fiókjához léptem és kivettem belőle egy kis kést.

-Azzal semmit nem érsz rib@ncka - kezdett bele Zsombi apukája majd a következő pillanatban a földön feküdt, holtan.

-Vagy mégis - válaszoltam, majd elindultam Zsombi mellé az ágyba - oh, akartatok még valamit tőle?

-Már mindegy - szólalt meg apum egy kis idő után - ezt feltakarítom, nektek pedig jó éjszakát. Zsombi okosan, bízok benned - mondta, majd kifordult az ajtón és magával vitte a hullát is.

-Erre nem számítottam - szólalt meg Zsombi tágra nyílt szemekkel - bár megértem, hogy miért.

-Egy picit előjött bennem mindaz amit csinált velem. Lehet, nem kellett volna megölni, de ezt láttam helyesnek. Meg amit veled tett, hogy elszakított mindenkitől az is benne volt.

-Nem is ellenkezem, megértem és amúgy is ez lett volna a sorsa egy kicsit később - mondta Zsombi.

Visszabújtam az ágyba Zsombi mellé, majd ahogy az esemény előtt feküdtünk ugyan úgy helyezkedtünk el.

Másnap reggel arra ébredtem, hogy Zsombi simogatja a hajam és apró puszikat ad a homlokomra. Válaszul csak még közelebb bújtam hozzá.

-Jó reggelt hercegnőm - köszöntött a reggeli, rekedtes hangján.

-Neked is - majd egy kopogás zavart meg minket - gyere.

-Nem akartalak zavarni titeket, de ezek után hivatalosan is ti vagytok a vezetők. Készülődjetek, mert ma lesz egy konferencia ahol mindenki előtt átadom nektek a maffiát - mondta apum, majd egy enyhe mosoly kíséretében elhagyta volna a szobát.

-Elnézést, - szólalt meg gyorsan Zsombi - de nem történt meg az egyesülés.

-Erről fogunk majd beszélni, de szerintem nem vagy ellene.

-Nem, egyáltalán nem. Bármit megtennék miatta - válaszolt Zsombi, majd apu megfordult és kiment az ajtón.

-Én megyek akkor és keresek valami ruhát - mondtam, majd kászálódtam volna ki az ágyból.

Zsombi utánam kapott és sikerült is neki ezzel vissza rántva az ágyba.

-Mennem kellene ruhát keresni - mondtam neki tettetett szomorúsággal.

-Maradj még egy picit - kérlelt, majd még közelebb húzott magához.

-Lehet, hogy te 5 perc alatt el tudsz készülni de én nagyon nem - majd megcsikiztem az oldalát ezzel kiszabadítva magamat a karjai közül.

// Nagyon sajnálom, hogy ilyen sokat kellett várni a következő részre. Nem volt időm írni és egy picit a kreativitásom is eltűnt a sok iskolai program miatt. Megpróbálom gyorsabban hozni a részeket, de nem tuok sajnos semmit sem ígérni. :(( //